Le lehetne szállni Skrabski Fruzsináról...

„Én sem értek vele mindenben egyet. De nem értek mindenben egyet azokkal sem, akik a többi beszédet tartották. Mégsem fogom lábjegyzetelni azokat. 
Fruzsina nem ma kezdett az ún. (de utálom ezt a narratív csoportosítást) »másik oldal« felé közeledni. Sokszor szerintem is rossz emberekkel próbál diskurálni, javíthatatlan árokásókkal, akikkel felesleges, sőt, talán kontraproduktív. Lásd: Havas és társai. De ő ilyen – még az is lehet, hogy neki van igaza. 

Hogy kár volt Puzsér Róbertet felhoznia? Igen, kár volt. Puzsér ezt nem érdemli meg, ráadásul a reakció is várható volt. Egy jobboldali közönség előtt Puzsért emlegetni olyan, mintha Pogány Józsefet vagy Kun Bélát emlegetnéd. Túlzás? Igen. Érzelmi reakció. De tett is érte Puzsér rendesen. (Ráadásul továbbra sem értem, hogy miért kéne éppen neki megfelelni bármiben. Miért is kéne egy üvöltöző hordószónokkal beszélgetnünk? Vannak »ott« mások is). 

Ezen a jeleneten aztán jóízűen csámcsoghatott az egykori független-ellenzéki média (ma már nem tudom, hogyan határozzák meg magukat, papíron – gondolom – ugyanígy). Viszont egészen nevetséges, hogy olyan emberek is nagy hangon piszkálják most Fruzsinát, akik hozzá képest egyrészt semmit sem tettek le az asztalra, másrészt – sokunk számára – éppen ők a vállalhatatlanok. Akinek nem inge, ne vegye magára. 

Félreértés ne legyen: nem a kritikával van a baj. Hanem az olyan emberekkel, akik »bolsevik« ügynökként emlegetik. Ha csak a Biszku-filmet rakták volna le az asztalra, már akkor is felháborító lenne ez a »felvetés«. De ennél jóval többről van szó. Az ún. »jobboldali közösség« a megtisztulásban, az újrakezdésben és a kibeszélésben érdekelt. Nem abban, hogy – ahogyan a kommunisták – bűnbakokat keressen, és a szektás hangoskodók befolyása alá kerüljön.”

Nyitókép: Facebook