A közel-keleti konfliktus újabb megrázkódtatással fenyegeti a nemzetközi piacokat. Az Irán körül kibontakozó háború könnyen energiaár-robbanást és inflációs hullámot indíthat el, ami világszerte kamatemelésekhez és gazdasági lassuláshoz vezethet. A leginkább sérülékeny térségek már most aggódva figyelnek.
Az Irán körüli katonai eszkaláció a világgazdaság számára is súlyos következményekkel járhat. A The New York Times elemzése szerint a közel-keleti háború elhúzódása újabb, mélyreható sokkot idézhet elő a globális gazdaságban, különösen az energiaellátás sérülékenysége miatt.
A jelenlegi helyzet legoptimistább forgatókönyve szerint a harcok néhány héten belül lezárulnak, az olaj- és gáztermelés zavartalan marad, a Hormuzi-szoroson pedig helyreáll a hajóforgalom. Ez megakadályozná az energiaellátás megrendülését és az inflációs félelmek elszabadulását. A szakértők azonban arra figyelmeztetnek, hogy az ilyen gyors rendeződés korántsem biztos.
Kenneth S. Rogoff, a Nemzetközi Valutaalap korábbi vezető közgazdásza és a Harvard professzora szerint nagyon ingatag időszakban vagyunk. Úgy vélte, a jelenlegi helyzet kiszámíthatatlansága történelmi párhuzamokkal írható le:
Olyan ez egy kicsit, mintha Ferenc Ferdinánd meggyilkolásakor azt kérdeztük volna, milyen makrogazdasági következményei lesznek, miközben fogalmunk sem volt, mi következik.
Hozzátette: amikor az első világháború elkezdődött, sokan azt hitték, egy hónapon belül véget ér.
A Közel-Kelet adja a világ olajtermelésének mintegy 30 százalékát és földgáztermelésének 17 százalékát. A Hormuzi-szoros, amely Irán partjai mentén húzódik, kulcsfontosságú tengeri útvonal: a globális olajkínálat hozzávetőleg egyötöde ezen a szűk csatornán halad át, jelentős részben ázsiai piacokra.
Amennyiben a konfliktus elhúzódik, vagy az iráni vezetés a túlélés érdekében kiterjeszti a harcokat, az nemcsak saját területén, hanem a térség más olaj- és gáztermelő országaiban is károkat okozhat. A finomítók és kitermelő létesítmények elleni támadások azonnali kínálatszűkét idéznének elő, ami meredek áremelkedést váltana ki.
Hétfőn az olaj ára több mint tíz százalékkal emelkedett, jelezve a piac idegességét. Katar állami tulajdonú olajvállalata a szállítási kockázatok miatt leállította a cseppfolyósított földgáz termelését, ami Európában 50 százalékos gázár-emelkedést eredményezett. Mindez jól mutatja, milyen gyorsan reagálnak a piacok a közel-keleti fejleményekre. Az energiaárak emelkedése közvetlenül növeli az inflációt:
A hetvenes évek olajválságai intő példaként szolgálnak. Akkor az OPEC kínálatcsökkentése súlyos inflációs hullámot indított el. Bár az OPEC Plus jelenleg jelezte, hogy szükség esetén növeli a termelést, és az amerikai kitermelés az elmúlt években jelentősen bővült, a világ továbbra is nagymértékben függ a fosszilis energiahordozóktól. Kjersti Haugland, a DNB Carnegie vezető közgazdásza hangsúlyozta:
Az olaj és a gáz továbbra is rendkívül fontos.
Hozzátette, hogy az energetikai átmenet ellenére még nagyon hosszú út áll előttünk.
Ezt is ajánljuk a témában
Szombat reggelre csapást mért Izrael Iránra, több célpontot is lebombáztak Teheránban és az ország több pontján. A támadásba az Egyesült Államok hadereje is bekapcsolódott.
A leginkább kitett térségek Európa és Kelet-Ázsia, amelyek jelentős mértékben importált energiára támaszkodnak. Az olyan exportorientált gazdaságok, mint Németország, Japán vagy Dél-Korea már most is kereskedelmi feszültségekkel és magasabb nyersanyagköltségekkel küzdenek. Egy újabb energiaár-robbanás tovább rontaná versenyképességüket.
Kína különösen érzékeny, mivel olajimportjának több mint 13 százaléka Iránból származik. Az ország ráadásul ingatlanpiaci válsággal néz szembe, amely háztartások millióinak megtakarításait apasztotta el. Egy újabb külső sokk súlyosbíthatja a belső problémákat.
India helyzete szintén bonyolult. Az indiai kormány vállalta, hogy csökkenti az orosz olajvásárlásokat, és nagyobb mértékben támaszkodik a Perzsa-öböl térségére. Ha azonban az iráni konfliktus kiterjed a régió más exportőreire is, az alternatív beszerzési források is veszélybe kerülhetnek. Emellett India gazdasága jelentős mértékben függ a Perzsa-öbölben dolgozó vendégmunkások hazautalásaitól, amelyek egy regionális destabilizáció esetén visszaeshetnek.
Az Egyesült Államok ugyan a világ legnagyobb kőolajtermelője és a cseppfolyósított földgáz egyik legnagyobb exportőre, de az amerikai fogyasztók sem maradnának érintetlenek. A magasabb üzemanyagárak az egész gazdaságban áremelkedést okoznak. Rogoff szerint hosszabb távon az is inflációs nyomást jelent, hogy az Egyesült Államoknak növelnie kell katonai kiadásait.
Sokkal többet fogunk költeni a hadseregre, és ennek következményei lesznek a kamatlábakra és az inflációra
– fogalmazott. Majd hozzátette:
Ez már eleve benne van a rendszerben.
Az iráni konfliktus tehát nem pusztán geopolitikai kérdés, hanem globális gazdasági kockázat. Ha a háború nem ér gyorsan véget, az energiaellátás sérülékenysége, az inflációs hullám és a kamatemelési spirál együtt olyan láncreakciót indíthat el, amely a világgazdaság egészét megrendítheti.
Nyitókép: TIMOTHY A. CLARY / AFP
Továbbra is zajlik a közvélemény-kutatások „háborúja”, utánajártunk, mekkora a valós különbség a Fidesz és a Tisza között.
A török kormány rendkívüli intézkedéseket mérlegel, határzárakkal és pufferzónákkal készül.
Sokkoló jelentés jött ki: „Brüsszel emberi jogi papolása” nem véd meg minket a fegyverektől.
Nem készültek fel intenzív támadásokra.
A Politico elemzése szerint az EU nagy erőkkel próbál kimaradni a háborúból, de már náluk is felmerült a nagy kérdés: meddig tartható fenn ez az állapot?
Donald Trump megtorlást ígér.
„Ez merénylet Magyarországgal szemben” – jelentette ki Menczer Tamás.
Annyit hazudott már, hogy nehéz sajnálni.
Úgy égett a Tisza Párt, mint a Reichstag.
