Most már nem titok: egy egész kontinenst áldoznának fel Brüsszelben Ukrajna kedvéért

A számok nem hazudnak, de olykor elképesztő távlatokat nyitnak meg. A Kontextus Cash Talk Extra legutóbbi adásában Szalai Piroska miniszterelnöki főtanácsadó és Kohán Mátyás, a Mandiner külpolitikai újságírója olyan pénzügyi realitásokról rántották le a leplet, amelyek a 2026-os év derekán már nem csupán elméleti viták, hanem a mindennapjainkat húsbavágóan érintő tények. A téma ezúttal is Ukrajna volt, de nem a frontvonalak, hanem a brüsszeli kassza szemszögéből.

Szalai Piroska egy olyan összehasonlítással indította a beszélgetést, amely minden magyar választópolgárnak feladja a leckét: Ukrajna 2022 óta, tehát alig négy év alatt, közel háromszor akkora összeget kapott az Európai Uniótól, mint amennyit Magyarország a 2004-es csatlakozása óta eltelt húsz évben összesen. Ez a kijelentés még a sokat látott stúdióban is megállította a levegőt. Ha a konkrét számokat nézzük, a különbség még drasztikusabb: 

A szakértő rámutatott, hogy amit ma Brüsszelben „segélyezésnek” hívnak, az valójában egy gigantikus, 1500 milliárd dolláros, azaz nagyjából 1300 milliárd eurós csomag, amit az ukránok találóan „ukrán jóléti programnak” neveztek el. Ez a megfogalmazás nem véletlen: itt már régen nem csak lőszerről vagy humanitárius segélyről van szó. Az Európai Unió adófizetői gyakorlatilag egy olyan ország szociális hálóját, nyugdíjait és állami működését finanszírozzák, amely nemhogy nem tagja a közösségnek, de a csatlakozási kritériumoktól is fényévekre van.

A beszélgetés során elhangzott, hogy a 2026-os tervek szerint ez a folyamat nem lassul, sőt. Miközben a magyar kormány küzd a hazánknak jogosan járó forrásokért, addig az Unió már az ukrán igény benyújtása előtt is 360 milliárd eurós távlatokban gondolkodott Kijev kapcsán. Ez emelkedett meg 1500 milliárd dollárra. A kérdés már csak az, hogy miből? Ahogy Szalai Piroska fogalmazott, 

Ez a pénzügyi kannibalizmus az, ami a leginkább aggasztja a józanul gondolkodó elemzőket. Brüsszel gyakorlatilag feláldozza a saját tagállamai versenyképességét és jövőjét egy olyan geopolitikai játszma oltárán, amelynek a vége nem látszik, a költségei viszont már most is csillagászatiak. Hoppál Hunor műsorvezető felvetésére, miszerint ez egyfajta fordított Marshall-tervként is felfogható, a stúdió vendégei bólogattak, azzal a különbséggel, hogy ezt a számlát most nem egy külső hatalom, hanem maguk az európai polgárok fizetik, közös hitelfelvételeken keresztül.

A Cash Talk Extra adása rávilágított arra a feszültségre, ami Budapest és Brüsszel között feszül: miközben a magyar kormány a racionalitás és a nemzeti érdekek mentén próbálja fékezni ezt a mértéktelen pénzszórást, a brüsszeli elit már a következő ezerötszázmilliárdos tételt készíti elő. A 2026-os év nagy kérdése így nemcsak az, hogy meddig tart a háború, 

Nyitókép: NICOLAS TUCAT / AFP