Európa győzött. Végre, egyszer, egy kicsit. Reméljük

„Egy darab jeget kérünk a világ megvédéséért, és ennyit sem adnak. Soha semmi mást nem kértünk. Ők döntenek. Mondhatnak igent, és nagyon hálásak leszünk, vagy mondhatnak nemet, és mi megjegyezzük.” Ebben a hangnemben kezdtük a ma estét.

(...) Erre a megállapodásra alapozva nem fogom bevezetni a vámokat, melyeknek február 1-jén kellett volna életbe lépniük.” Ebben a hangnemben fejeztük be.

Pedig micsoda tánc volt! Az Egyesült Államok 1867, 1910, 1946 és 2019 után ötödször is rámozdult Grönlandra, pánikolva siettek Donald Trump színe elé dán, grönlandi és más európai tótumfaktumok,

Volt fenyegetés katonai beavatkozással, a patrióta Anders Vistisen káromkodva küldte el melegebb éghajlatra az Európai Parlamentben a Patrióták leghatalmasabb amerikai szövetségesét, Trump pedig még azt is világossá tette, hogy nem tudja, ki az a grönlandi miniszterelnök, de nagy baja lesz abból, ha nem kíván Greenland állam kormányzójává lefokozódni.

Most úgy tűnik, hogy a grönlandi apokalipszis elhárult: megvan valamiféle megállapodás. Ám a számla érkezik. Nem tudjuk, mit kap az Egyesült Államok – ritka földfémek kitermelési jogát, még pár évtizedig a jégtakaró alatt heverő olajat, esetleg a korlátlan bázisépítés jogát, vagy szuverén uralmat a hatalmas Grönland néhány apró sarka felett. De valamit kap, és az láthatóan nem egész Grönland. Szóval, ha az ár nem nagyon megalázó, akkor győztünk. Európa győzött. Végre, egyszer, egy kicsit. Reméljük. 

Mikor Putyin számára világossá vált, hogy kezdeti titkosszolgálati értékelései hamisnak bizonyultak, Volodimir Zelenszkij nem menekül, Ukrajna nem omlik össze, és a kijevi rezsim egyértelmű honi népszerűtlensége nem jelenti egyúttal azt, hogy a moszkvai rezsim az ország széles rétegeiben népszerűbb lenne nála, már késő volt kijönni. Oroszország benne ragadt egy olyan háborúban, amit taktikai szempontból megnyer majd ugyan, de hatalmas áron. Hogy pontosan milyen forgatókönyvre számítottak az oroszok Ukrajnában, azt a levéltárak megnyílásáig nem fogjuk megtudni. Azt viszont tudjuk, hogy erre nem. Egyetlen nagyhatalom sem számol ki úgy egy háborút, hogy már annak vége előtt el kelljen költenie olajbevételeiből képzett teljes tartalékát, huszonkét évnyi prudens putyini pénzügypolitika gyümölcsét egy alacsony olajárak – azaz tartalékból élés – jellemezte időszakban, és otthon adót kelljen emelnie.

Trump is félrekalkulált valamit. Akár jó, akár rossz hiszemben kezdte meg az Egyesült Államok ötödik grönlandi manőverét, mindenképp abból kellett kiindulnia, hogy Európa gyenge. Jóhiszemű értelmezés szerint Európa gyengesége miatt kellett volna az USA-nak előre átvennie Grönlandot, hogy az Európa gyengülésével párhuzamosan egyre hajózhatóbbá és bányászhatóbbá váló szigetet annak idején elrettentéssel és kemény katonai erővel is meg tudja védeni.

A trumpi kalkulus szíve közepe tehát mindkét esetben az európai gyengeség volt.

Jó hír, hogy ezt a gyengeséget – ami valóban létezik – Trump túlbecsülte. Dánia, bár odahaza minden bizonnyal remegett a félelemtől, kívülről látható módon nem ijedt meg (sőt, Grönland sem). Megfelelő gesztusokat tettünk, megfelelő jeleket adtunk, a grönlandi manővernek Európában egyetlen támogatója sem akadt – és győztünk. Kevés is elég volt ahhoz, hogy a trumpi kalkulus szíve közepét találjuk el: mégsem bizonyultunk elég gyengéknek ahhoz, hogy akár el kelljen, akár el lehessen venni tőlünk Grönlandot.

Szóval ez most egy szép pillanat volt, Európa. Legyen még sok ilyen – az szép, hogy képesek vagyunk nem harmatgyengének tűnni, a következő lépés az lenne, hogy esetleg tényleg ne legyünk gyengék. Én ennek szurkolok. Grönland-vizsga teljesítve. Talán.

***

Nyitókép: MTI/AP/Jevhen Maloletka

***