A Közel-Keleten Moszkva elveszítette egyik legfontosabb partnerét, amikor 2024 végén összeomlott Bassár el-Aszad szíriai rezsimje. Dél-Amerikában pedig az Egyesült Államok látványos lépéssel elfogta Venezuela elnökét, Nicolás Madurót – azt a vezetőt, aki korábban hűségesen demonstrálta lojalitását Moszkva iránt. Különösen kínos, hogy
Oroszország még egy orosz zászló alatt hajózó olajtanker amerikai lefoglalását sem tudta megakadályozni.
Hasonló bizonytalanság övezi az Iránnal ápolt „stratégiai partnerséget” is. Bár Putyin tavaly húszéves megállapodást kötött Teheránnal, a dokumentumból hiányzik a kölcsönös védelmi záradék, ami sokat elárul a felek közötti bizalmatlanságról.
Iránban egyre erősebbek a rezsimellenes tiltakozások, és Donald Trump amerikai elnök sem zárta ki a beavatkozást.
Orosz szakértők szerint Teherán tisztában van vele: ha a helyzet valóban kritikussá válik, Moszkva – ahogy Szíria esetében is – félreállhat.