Az Európai Unió Indiával kötött szabadkereskedelmi megállapodása több ponton is csúnyán visszaüthet.
Ursula von der Leyen az osztrák Der Standardba írt diadalmas hangvételű véleménycikket az Indiával kötött kereskedelmi megállapodásról, amelyben a szabadkereskedelmi egyezményt a „megegyezések csúcsaként” emlegeti. Írásában hangsúlyozza, milyen előnyös az uniós gazdaság megnyitása új partnerek előtt, ám a Németország számára is kényes kérdések legfontosabb részleteit – amelyek már a Mercosur-egyezmény kapcsán is felmerültek – a szőnyeg alá söpri. Von der Leyen feltehetően szándékosan hallgat a szerződés hátulütőiről, amelyek rombolhatnák az uniós intézmények imázsát – értékeli a Világgazdaság. A lap szerzője szerint a megállapodás több szempontból is inkább problémás, mint dicsőséges Von der Leyenék számára.
Ezt is ajánljuk a témában
Brüsszelben teljesen elment az eszük: gigantikus üzlettel jutalmazták meg Putyin egyik legfőbb szövetségesét, miközben elvileg szankcionálják is őket. A stratégiai ellentmondások nyilvánvalók.
Az indiai és a latin-amerikai megállapodások egyaránt az amerikai szankciókra adott válaszreakciók: kísérletek a kereskedelmi szabadság visszaállítására és az uniós piac megnyitására. Ugyanakkor a piac kölcsönös megnyitásának árnyoldalai és kockázatai Brüsszelben kevés figyelmet kapnak. A Mercosur-megállapodás gyors aláírásának hátterében például az állhatott, hogy Brüsszel így akart politikai üzenetet küldeni az Egyesült Államoknak.
A piacnyitás azonban visszaüthet az Európai Unióra is.
Mario Draghi korábban többször is figyelmeztette a Bizottságot, hogy a szabadkereskedelem csak akkor előnyös, ha „mi vagyunk a versenyképesebbek”. Az Európai Unió azonban ahelyett, hogy saját versenyképességét erősítené, jelentős forrásokat fordít más célokra – például Ukrajna támogatására –, ami könnyen bukáshoz vezethet.
A versenyképesség hiánya miatt a szabadkereskedelem Európa számára inkább veszélyt jelenthet, mint előnyt. A jól hangzó politikai üzenetek mögött így rejtett kockázatok húzódnak meg, amelyek hosszú távon komoly gazdasági következményekkel járhatnak.
Von der Leyen cikkében kiemeli, hogy az EU és India között már most is jelentős kereskedelem zajlik. A megállapodás révén a kereskedelem nagy részére kivetett vámokat eltörlik vagy csökkentik, így az európai exportőrök évente több milliárd eurót takaríthatnak meg.
Az export várhatóan idővel jelentősen növekedhet, de ezek az összegek még így is eltörpülnek az EU amerikai és kínai kereskedelméhez képest, ami megkérdőjelezi a megállapodás stratégiai jelentőségét.
Ráadásul India szoros kapcsolatot ápol Oroszországgal, nem ítélte el az ukrajnai inváziót, és nagy tételben vásárolt orosz olajat, amelyet finomítva Európába szállítottak. Lényegében tehát Európa saját maga ellen finanszírozza az orosz háborút. Az EU szabadkereskedelmi egyezménye Indiával ezért is problémás lehet, különösen, mivel az Egyesült Államok korábban vámokkal próbálta nyomás alá helyezni Indiát, hogy Moszkvával szemben békét kényszerítsen ki. Ezzel Európa gyakorlatilag az amerikai béketörekvéseket is akadályozza.
A megegyezés hatással van az európai autóiparra is. A Mercosur-megállapodás során Európa lényegében a német autóipar érdekében áldozta fel mezőgazdaságát, hogy piaci pozícióban tudjon maradni Kínával szemben. Az indiai egyezményben szintén kulcsszerepet kap az autóipar, a vámcsökkentések pedig az európai járművek és az elektromos autók mellett jelentős kedvezményeket biztosítanak az indiai gyártóknak.
A vámkedvezményeknek köszönhetően az indiai autógyártók évente több százezer járművet exportálhatnak Európába.
A kínai autók után ez újabb versenyhullámot indíthat el, ami komoly kihívás elé állítja az európai ipart, különösen a német gyártókat és beszállítókat.
Összességében az EU egy bonyolult és kockázatos útra lépett, ahol a politikai retorika és a függetlenség zászlajának lobogtatása elfedi a stratégiai bizonytalanságokat. Az autóipar és az agrárium kompromisszumai, valamint a geopolitikai kockázatok hosszú távon az európai ipar és gazdaság rovására mehetnek.
A szabadkereskedelmi megállapodások komplex és kiszámíthatatlan hatásai mellett az unió előtt álló kihívások komolyak: a politikai imázs és a valós gazdasági kockázatok közötti egyensúly megtalálása kulcsfontosságú lesz a jövőben.
Nyitókép: Sajjad HUSSAIN / AFP
Az a hajó már elment, amelyre a tiszás politikusok szerettek volna felkapaszkodni – mutatott rá az elemző.
Üres székek, üres ígéretek – hangsúlyozta a miniszterelnök.
A főképviselő a minősített többségi döntéshozatalt javasolja – így korlátlanul lehetne önteni az Unió pénzét Ukrajnába.
Elmondta, mire menne Európa az amerikaiak nélkül, mire Brüsszel kikelt magából.
Az ukránok ragaszkodnak ehhez a feltételhez – az amerikaiak közölték az árát.
Áder János volt köztársasági elnök adott interjút a Portfóliónak. Az egykori államfő nem kímélte a brüsszeli politikát és a Mercosur-botrányról is elmondta véleményét.
Régen rossz lenne, ha csak az motiválná őket.
Szerintük nem lesz elég emberanyag a 145 milliós országban úgy, hogy amúgy a húsdarálóba gyakran nem is oroszokat küldenek.
Üres székek, üres ígéretek – hangsúlyozta a miniszterelnök.
