Az emberek egyszerre szembesülnek demográfiai változásokkal, kulturális átalakulással, gazdasági bizonytalansággal, technológiai sokkal és identitásválsággal.
Egyre többen érzik azt, hogy „nincs már otthon”, hogy kiszakadtak a megszokott normákból, kapaszkodnivaló nélkül sodródnak a társadalmi viharokban. Ezzel magyarázható, hogy sokan jóformán bármilyen erős vezetőbe belekapaszkodnak – akkor is, ha az ígéretei irreálisak.
A civilizációs háború Friedman értelmezésében nem arról szól, hogy Amerika miként védi meg a demokráciát vagy a nemzetközi rendet. A tét az, hogy ki élhet „otthon” Amerikában és Európában, és kinek a kultúrája határozza meg ezeket a tereket.
A fehér, keresztény amerikaiak a demográfiai kisebbségbe kerüléstől tartanak;
a fekete amerikaiak továbbra is kirekesztéssel küzdenek; a fiatalok nem engedhetnek meg maguknak egy otthont; a mesterséges intelligencia munkák millióit alakítja át. Mindezek közepette milliók „pszichológiailag hajléktalanok”.