Itt van, friss, megjelent, vihetik: a hidegháború utáni liberális világrend halotti bizonyítványa!

„Az elmúlt kilenc hónapban visszahoztuk nemzetünket – és a világot – a katasztrófa és a pusztulás széléről. Négy év gyengeség, szélsőségesség és halálos kudarc után kormányzatom sürgősen és történelmi gyorsasággal cselekedett, hogy helyreállítsa Amerika erejét itthon és külföldön, valamint hogy békét és stabilitást hozzon a világunknak” – kezdi a Donald Trump amerikai elnök által jegyzett előszó a 2025-ös Nemzetbiztonsági Stratégiát, és ez jól mutatja, mennyire más a felfogás Amerikában.

A stratégia szerint Európa „civilizációs eltörléssel” (civilizational erasure) néz szembe, az Európai Unió és egyéb transznacionális szervezetek aláássák a politikai szabadságot és a szuverenitást, a migráció átalakítja Európát és belső feszültséget szül. A demográfiai helyzet és a nemzeti önazonosság elvesztése pedig egzisztenciális fenyegetés a kontinensre nézve. 

De a legszebb mégiscsak az, ahogy a trumpi dokumentum megerősíti: a nemzetállami rendszer nem a múlt, hanem a jövő egyetlen életképes kerete. A stratégia explicit módon tesz különbséget „Európa” és az „európai nemzetek” között, egyértelműen az utóbbiak oldalára állva, a brüsszeli elitet lesöpörve, elismerve azt, hogy az Egyesült Államok a jövőben a saját lábukon álló nemzetállamokkal kíván csak tárgyalni, az EU-val nem.

Megunta Trump azt ugyanis, hogy az EU gyakorlatilag végigblöffölte az utóbbi éveket, gazdasági súlya szinte a felére csökkent 1990 óta, és abszolúte nem biztos már, hogy ha minden így halad, akkor 20 év múlva „bizonyos” európai országok olyan állapotban lesznek, hogy az USA szövetségesei tudjanak lenni.

Sőt, ennél tovább is merészkednek a dokumentumban: leírják, hogy az Oroszország és Európa közti kapcsolat rendezésében szerepet akarnak játszani, nem akarnak orosz-európai háborút, és bizony, ha összejönne a béke Ukrajnában, akkor Európa gazdasága is stabilizálódna.

Meg is nevezték, hogy Európában a többség békét akar, viszont ez nem látható a politikában, mivel az EU kormányainak egy része a „demokratikus folyamatokat aláássa” az ellenzék elnyomása érdekében. Ám ennek ellenére, „Európa stratégiailag és kulturálisan létfontosságú az Egyesült Államok számára”, „nem engedhetjük meg magunknak, hogy leírjuk Európát”, „az amerikai diplomáciának ki kell állnia a valódi demokrácia, a véleménynyilvánítás szabadsága, valamint az európai nemzetek egyedi jellegének és történelmének őszinte, bocsánatkérés nélküli ünneplése mellett”.

„Amerika arra ösztönzi európai politikai szövetségeseit, hogy támogassák ezt a szellemi megújulást, és a hazafias európai pártok növekvő befolyása valóban nagyfokú optimizmusra ad okot” – írták, ami megmutatja, mit is jelent pontosan az, amit a ki nem adott verzióból a Defense One szakportál úgy tálalt, hogy

Trumpék nem az egész kontinenst írják le süllyedő hajóként, hanem különválasztják a menthetőt a szerintük menthetetlentől. Nem az EU szétverése a cél, hanem annak biztosítása, hogy a süllyedő Nyugat-Európa ne rántsa magával a mélybe a többieket, hogy ne legyen Közép-Európa járulékos veszteség.

A dokumentumnak egyébként minden pontjából kiviláglik: a biztonságot nem adják ingyen, a szuverenitásért meg kell küzdeni, a gyengeség pedig luxus, amit többé senki sem engedhet meg magának. Az viszont, hogy a gazdaságilag Nagytestvérnek, a történelmileg Kistestvérnek kell emlékeztetnie Európát arra, hogy európainak lenni érték: a kontinens elitjének szégyene.

Nyitókép: ANDREW CABALLERO-REYNOLDS / AFP