Az ukrajnai invázióval párhuzamosan anti-kolonialista narratívával hódít, ami nagy sikert arat az afrikai közvéleményben. A katonai rezsimek ezt kihasználva fiatal, dinamikus, anti-nyugati imázst építenek ki orosz támogatással. Bár a terepen a hatás korlátozott, propaganda szempontjából óriási győzelem: Oroszország úgy tünteti fel magát, mintha visszavette volna a francia gyarmatokat.
Lehet-e Magyarország, mint kisebb ország, hatékonyan bekapcsolódni a Száhel-konfliktus megoldásába?
Természetesen igen, két fő szempontból. Először is, a régió Európára gyakorolt hatása miatt fontos a befolyás fenntartása, ahol olyan hatalmak erősödnek, mint Kína, Törökország, az Egyesült Arab Emírségek és Oroszország.
Magyarország előnye, hogy nincs gyarmati múltja, így könnyebben építhet bizalmat.
Másodszor, a humanitárius szolidaritás kulcsfontosságú: a konfliktusok legsebzettebb áldozatai – a civilek – megérdemlik a segítséget, függetlenül a kormány minőségétől. A diplomácia lényege éppen az, hogy fenntartsa a kapcsolatot az ellenségekkel is, nem csak a barátokkal. Ha a helyi kormányok tárgyalni akarnak a dzsihadistákkal, Magyarország semleges közvetítőként léphet fel, ha mindkét fél megbízik benne – bár valószínűbb, hogy helyi vallási vezetők vagy üzletemberek töltik be ezt a szerepet. Magyarország hagyományosan szolidáris, így érdemes aktívan részt venni.