Iránban megnyílt a Szent Szűz Mária metróállomás, de a keresztények továbbra is csak titokban gyakorolhatják hitüket

A Marjam-e Moqaddasz vagyis a Szent Szűz Mária metróállomás megnyitása Teheránban első pillantásra vallási toleranciát sugall. Az állomás a hatos vonalon, a Szent Szarkisz örmény katedrális közelében épült, és tíz éven át tartott a kivitelezése. Aranykupolája, boltíves csarnoka és Máriát ábrázoló freskói a nyugati nagyvárosok díszes metróit idézik. A rezsim a projektet a vallások közötti együttélés jelképének nevezte, sőt az iráni nagykövetség Jerevánban „a békés egymás mellett élés szép jelének” titulálta az új állomást – idézi a CNA.

Csakhogy az iráni valóság épp az ellenkezőjét mutatja. A Szent Szűz Mária állomás neve és díszletei szinte groteszk kontrasztban állnak az ország vallási gyakorlatával, amely a keresztény hitet üldözi, a megtérteket börtönbe zárja, és a vallási kisebbségek jogait szisztematikusan korlátozza. Az új állomás falain egy felirat olvasható: 

A mondat egy olyan országban köszönti az utasokat, ahol az emberek a hitük miatt kerülnek sötétségbe, cellák mélyére.

A vallásszabadság illúziója Iránban

Az iráni állam törvényei tiltják az iszlámról való áttérést, és a keresztény hittérítést illegális tevékenységként büntetik. Azok, akik perzsa nyelven próbálnak istentiszteletet tartani, börtönbüntetést kockáztatnak. A Szabad Európa beszámolója szerint nemrég egy örmény keresztényt tíz év szabadságvesztésre ítéltek, mert több perzsa nyelvű Bibliát találtak nála. A keresztényeknek csak örmény vagy asszír nyelven szabad misét tartaniuk, és minden alkalommal egyeztetniük kell az időpontot a hatóságokkal.

Fred Petrossian, Brüsszelben élő iráni–örmény újságíró szerint a Szent Szűz Mária állomás célja egyértelmű: 

Mint fogalmazott, az iráni hatalom így próbálja elhitetni a külvilággal, hogy tiszteli a kereszténységet és más vallásokat, miközben a valóságban ezek követői másodrendű állampolgárok az országban.

Az iráni keresztény közösségek többsége ma már szó szerint és átvitt értelemben is a föld alatt működik. A házi gyülekezeteket rendszeresen razziázzák, tagjaikat letartóztatják. A CNA által idézett londoni Article18 szervezet 2024-es jelentése szerint 2023-ban 166 keresztényt tartóztattak le, egyharmadukat azért, mert egynél több Bibliát tartottak otthon. A bebörtönzöttek közül többen kínzást és lelki bántalmazást szenvedtek el, miközben a hatóságok „illegális keresztény tevékenység” miatt indítottak ellenük eljárást.

A GAMAAN iráni kutatócsoport felmérése szerint a lakosság 1,5 százaléka vallja magát kereszténynek – ez több százezer embert jelent. A szervezet holland kutatója, Pooyan Tamimi Arab szerint a fiatal irániak közül egyre többen fordulnak el az iszlámtól: „A fiatalabb generációk közül sokan inkább más vallást választanak, például a kereszténységet.”

Mária neve alatt takarózik a rezsim

A Szent Szűz Mária állomás képei valóban látványosak: 

• freskókon Jézus vízen jár, 
• Mária virágok közt imádkozik, 
• és egy márványtábla hirdeti a megváltás üzenetét. 

Azonban ezek a motívumok csak díszletként szolgálnak egy olyan rendszerben, amely nem a békét, hanem a félelmet szentesíti. A Szabad Európa szerint az iráni biztonsági főnök a megnyitó előtt azt mondta, az új állomás „jelentős szerepet játszhat a diplomáciában” – vagyis a cél nem a hit, hanem a PR. Ezt erősíti az is, hogy az állomást az örmény egyházi vezetők csak előzetes engedéllyel látogathatták meg, miközben aznap egy 61 éves keresztény nő, Mina Khajavi épp két év után szabadult az Evin börtönből, ahol azért raboskodott, mert otthonában házi imakört tartott.

A teheráni metró Szent Szűz Mária állomása kétségtelenül lenyűgöző építmény. De miközben a külföldi diplomaták és az állami média a „vallások közötti harmóniáról” beszélnek, Iránban a vallásszabadság továbbra is csak szólam. A keresztények félelemben élnek, hitéletük a föld alá szorult, és még a Biblia is tiltott könyv maradt.

Nyitókép: ATTA KENARE / AFP