Persze biztosan van a nyírmártonfalvi lombkoronasétány is olyan kockázatos, mint az európai autóipar teljes leállása.
Indulatos vagyok, mert ezért a ki nem kényszerített hibáért mindannyian nagy árat fogunk fizetni. Leginkább Európa autóipari hátgerince: Magyarország, Németország, Csehország, Szlovákia.
Meg az én szűkebb győri pátriám.
A Nexperia-ügyről van szó, amit udvarias, kényelmesre hízott bürokraták „autóipari chiphiánynak” neveznek. Hirtelen – miután a holland kormány hét év késéssel rájött, hogy stratégiai jelentőségű vállalatokat idegen kézben tudni veszélyes, és kétségbeesetten behúzta a kéziféket – eltűnnek a holland chipgyártó pótolhatatlan lapkái az európai autógyárak raktáraiból, mi lesz most, leállunk, jaj.
Miközben nem „chiphiány” van, hanem észhiány volt 2018 októberében, amikor egy, a komplett európai autóipar számára nélkülözhetetlen, európai székhelyű, Európában Európának gyártó vállalat 75 százalékát eladták a kínaiaknak,
és az egyébként egész álló nap Kína-ellenes vámokkal meg emberjogi emberkedéssel foglalkozó európai vezetők – Mark Rutte, Jean-Claude Juncker, Margrethe Vestager és a többiek – közül senkinek sem jutott eszébe politikailag közbelépni. Mi van?
Kína közismerten jó barátjaként, tisztelőjeként és csodálójaként mondom: nem véletlen, hogy vannak dolgok, amik Kínában és minden más, magára valamit is adó gazdasági hatalomban illegálisak.
Például a legfontosabb ellátási láncaik kulcsfontosságú, tudás, technológia és gyártókapacitás szempontjából is nélkülözhetetlen helyi elemeiben többségi tulajdont szerezni külföldieknek szigorúan illegális.
Próbáljon valaki Sanghajba látogatni egy kamionnyi euróval, és felvásárolni az SMIC-t meg a Hua Hongot, Kína két legnagyobb chipgyártóját, vagy Los Angelesben ajánlatot tenni a SpaceX-re! Ott és akkor vinné el bírósági vacakolás nélkül a Csincsengbe vagy Guantánamóra a nemzetbiztonsági minisztérium vagy a CIA (megfelelő rész aláhúzandó), s vele azokat a helyieket is, akik az ajánlatot akár csak megfontolásra érdemesnek tartják. Mert ilyen nincs. A stratégiai jelentőségű magánvállalataink európai kézben tartása elsőrendű összeurópai érdek, pláne akkor, ha azon nagyjából öt európai cég egyikéről van szó, amelyekben még mindig van globálisan piacvezető tudás. Még a kebelbarátainknak sem szabad eladni őket, nemhogy egy olyan nagyhatalomnak, amellyel az európai elit egyik része közben szent háborúra készül.
Mert ebből ez lesz: tömeges elbocsátások és leállások eleve hanyatló autóiparunkban, a csekélyke európai tudástőke kiszippantása a kontinensről, nemlétező versenyképességünkre mért további csapás, az európai konjunktúra beindulásának (nem, az itt-ott látható, európai uniós hitelből megvásárolt 1-2 százaléknyi kamunövekedést ne hazudjuk ennek) sokadik elhalasztása, gyártást, vásárlást és befektetést ellehetetlenítő bizonytalanság.
Az öreganyátok Nexperiáját.
Ez itt egy olyan veszély, amitől érdemes lett volna Európát megmenteniük azoknak, akik szerint most „Európa harcban áll”, akik bőszen védik Hegyeshalomnál a magyar kórházaktól, egyetemistáktól, kkv-któl és önkormányzatoktól az Unió pénzügyi érdekeit, és akik szerint Ukrajna ma Európa háborúját vívja. Jobb lett volna mondjuk nekünk megvívnunk a magunkét elemi szinten értelmes iparpolitikával. Persze biztos van a nyírmártonfalvi lombkoronasétány is olyan súlyosan kockázatos, mint az európai autóipar teljes leállása. De mégiscsak örülnék annak, ha birodalmi ambíciókkal bíró szövetségünk vezetői helyesen mérnék fel a ránk leselkedő kockázatok közötti erősorrendet, és a komplett európai autóipar problémáját előbb oldanák meg a kétségkívül szintén veszélyes Orbán-problémánál.
Most már nem marad sok más megoldás, mint a megegyezés a birtokon belül lévő kínaiakkal,
és összetehetjük a két kezünket, ha ezt a megegyezést Donald Trump súlyával a mérleg felénk eső serpenyőjében köthetjük meg, mert a holland-kínai szkander jó műsor lenne ugyan, de nem tartana túlontúl sokáig.
De jegyezzük meg egy életre azok finom européer ábrázatát, akik ma ezt, azt vagy amazt Európára leselkedő veszélyként azonosítják – azt a veszélyt pedig, ami tényleg padlóra viheti Európa legfontosabb iparágát, nem látták egy köteg jüantól. Az öreganyjuk Nexperiáját.
Nyitókép: Nicolas TUCAT / AFP
***
Ezt is ajánljuk a témában
Ez lenne a befogadás és az egyenlőként kezelés? Az volna a keresztényi bánásmód, ha felebarátainkat döngöljük tovább befelé az áldozatszerepbe? Francesca Rivafinoli írása.
Ezt is ajánljuk a témában
A demokratikus világ minden országában halál fia, aki nyugdíjreformról beszél, itthon ráadásul szükség sincs rá. Kohán Mátyás írása.
***
Stefano Sutti szerint az Európai Bizottság a jog kreatív értelmezésével egyre több mindenre terjeszti ki a hatáskörét, a szubszidiaritás és a tagállamok rovására.
„Békét akarunk, de nem olyan békét, amely valójában kapitulációt jelent”– fogalmazott Emmanuel Macron kedden.
„Volt esélyetek, fiúk, de nem éltetek vele” – szúrt oda az orosz külügyminiszter a brüsszeli vezetésnek.
A luxemburgi uniós bíróság kedden úgy döntött, hogy ha egy azonos nemű pár egy tagállamban törvényesen házasságot köt, akkor bármelyik másik tagállam köteles elismerni ezt a házasságot.
Elkezdődött a fenyegetőzés.
Ebből nem lesz Európai Egyesült Államok.
A gépjárműben utazó négy embert kórházba szállították.
