Magyar Péter belesétált a legnagyobb csapdába, ami a politikában csak létezik – és Orbán Balázs feljelentése nem fogja kihúzni belőle

Íme a magyar politika halálkoktélja: ha ujjat húzol a nyugdíjasokkal, meg ha beáll mögéd a fékezhetetlen agyvelejű balliberális értelmiség, lassú és fájdalmas halált halsz. Magyar Péter nagyot kortyolt ebből a koktélból az elmúlt hetekben.

Arról persze az ellenzék vezére nem tehet, hogy csak úgy sereglenek köré az örök SZDSZ emblematikus alakjai a Kéri-Petschnig házaspártól a mostani galibáért felelős Simonovits Andrásig.

Az viszont egyértelműen Magyar Péter értelmezhetetlenül ostoba döntése, hogy nem verette egy kommunikációs tréningen az összes mikrofonengedéllyel bíró tiszás fejébe, hogy nincs olyan szó, hogy „nyugdíj”. A nyugdíjasok egységes, ebben az ügyben teljes érdekazonosságban lévő, hatalmas és politikailag aktív szavazói csoport, így a „nyugdíj” szót em lehet más kontextusban kiejteni, mint pozitívban. A demokratikus világ minden országában halál fia, aki nyugdíjreformról beszél – nemhiába halogatják ezt a végtelenségig Németországban és Franciaországban, ahol sajnos már szükség volna rá. De Magyarországon még szükség sincs rá. A magyar nyugdíjrendszer úgy, ahogy van, az egész EU egyik legfenntarthatóbb nyugdíjrendszere:

Másokkal ellentétben a mi nyugdíjkiadásaink a GDP és a költségvetés arányában teljesen rendben vannak.

Így aztán a politikai dőreség legmagasabb foka, hogy a tiszások – és igen, aki Tisza Szigetre megy előadni, az tiszás, ennek ellenkezőjét állítani egyenértékű azzal, hogy a Digitális Polgári Körökben nem fideszesek vannak, micsoda képtelenség ez – nem bírnak leállni a nyugdíjtéma kóstolgatásával. Akárcsak Ukrajna meg az adók ügyében, itt is folyamatosan gyanús jeleket adnak és sunyulnak ahelyett, hogy világosan elmondanák, mit terveznek, vagy távol tartanák magukat a témától.

Be van harangozva a reform, s értelmes pártálláspont híján a szakértői holdudvar oktondi szájaiból halljuk a terveket. 

Ezen a problémán nem úgy lehet segíteni, hogy feljelentgetjük a politikai ellenfelet, aki a Tisza nyilvánvaló és ki nem kényszerített hibájára ráülve felhívja a választók figyelmét a nyugdíjakat fenyegető veszélyre, s tiszás ötleteknek nevezi a tiszások ötleteit. Nem Orbán Balázs kizárólag egyenes idézeteket tartalmazó AI-videója a probléma, 

Nyugdíjügyben is, ami a demokratikus politika egyik legérzékenyebb ügye.

Ezen a problémán úgy lehet segíteni, ha a Tisza Párt feloldja programmatikai gyökérproblémáját: azt, hogy az ígéretei az ellenzéki szavazók agyába égetett forrásokból – „uniós pénz”, „fideszes korrupció” meg „vagyonadó” – finanszírozhatatlanok, és valahonnan máshonnan is el kell venni. Jelen állás szerint úgy tűnik, hogy a három százalékos hitelből, a személyi jövedelemadóból meg a nyugdíjból terveznek elvenni. Ha ez a percepció zavarja őket, hát mondják el sunnyogás helyett világosan az igazat.

Nyitókép: MTI/Purger Tamás