Mitől véd a mentelmi jog az Európai Parlamentben?

„Fontos ugyanakkor hangsúlyozni, hogy a Parlament döntései nincsenek jogon kívül: az uniós bíróság ellenőrzése alá tartoznak. A Puigdemont-ügyben 2025 szeptemberében megjelent főtanácsnoki vélemény is megerősítette, hogy a Parlament széles, de nem korlátlan mérlegelési jogkörrel rendelkezik. Vagyis az EP politikai döntései is bírósági felülvizsgálat alá esnek, és a jogállamiság keretein belül maradnak. A bíróság olyan széles mérlegelési jogkört adott az EP-nek, hogy egyelőre nem látszik esélyesnek, hogy a Saliséhoz hasonló extrém esetekben lehetne azt támadni.

A magyar képviselők ügyeinek elutasítása – Magyar Péter és Dobrev Klára esetében – nem jelentett áttörést, de politikailag üzenetértékű. A döntések mögött a Jogi Bizottság percepciója állt: mindkét ügyben fennállt a politikai motiváltság gyanúja, ami önmagában elegendő volt a védelem fenntartásához.

A kulcskérdés tehát így fogalmazható meg: mikor adja ki, és mikor nem adja ki a Parlament a mentelmi jogot? A gyakorlat két fő szempont köré rendeződik. Az egyik, hogy az eljárás kapcsolódik-e a képviselői tevékenységhez; ha nem, és nincs politikai indíték, a mentelmi jogot rendszerint felfüggesztik. A másik, hogy kimutatható-e a politikai célzat gyanúja; ha igen, a védelem marad. Az EP tehát elvileg következetes, a gyakorlatban azonban a két elv közti határ gyakran elmosódik.

A politizálódás kérdése e ponton válik igazán élessé. A titkos szavazás intézménye növeli a frakciók közti politikai kalkulust, a bíróság által is elismert »széles mérlegelési jogkör« pedig gyakorlatilag politikai döntéshozatalt eredményez. Az utóbbi években az EP több esetben hivatkozott a tagállami igazságszolgáltatás általános állapotára, amikor egyedi ügyekben döntött. Ez önmagában is szelektív hatást kelt, és erősíti azt a benyomást, hogy a mentelmi döntések mögött nemcsak jogi, hanem ideológiai megfontolások is állnak.

A kiút a jogbiztonság erősítésében rejlik. Három konkrét lépés javíthatna a helyzeten. Elsőként, világosabb szabályozás kellene a mandátum előtti cselekményekre: a védelem csak kivételes, indokolt esetben terjedhessen ki rájuk. Másodikként, a fumus persecutionis megállapítását objektív, tényeken alapuló indokolási standardhoz kellene kötni.Harmadikként, növelni kellene az átláthatóságot: a titkos szavazás ne legyen alapértelmezett, és minden döntéshez készüljön rövid, nyilvános indokolás.

Ezek az intézkedések nem a Parlament hatáskörét korlátoznák, hanem éppen megerősítenék a hitelességét.

A mentelmi jog tehát nem személyes kiváltság, hanem az intézmény működését védő garancia. Az EP jelenlegi gyakorlata egyszerre mutatja a védelem erejét és a politikai befolyás kockázatát. Ha a szabályok értelmezése tovább lazul, az a közbizalom rovására megy, és torz ösztönzőket hoz létre: politikai szereplők számára a mentelmi védelem akár tudatos menekülési útvonallá válhat. A cél nem a szigorítás, hanem a következetesség: a Parlament védje a képviselőket, ha valóban politikai indíttatású eljárás fenyegeti őket, de ne akadályozza a tagállami igazságszolgáltatást ott, ahol a jogi eljárás független és tisztességes. A mentelmi jog értéke ugyanis éppen abban áll, ha nem kiváltság, hanem következetesen alkalmazott intézményi védelem marad.”

Nyitókép: Magyar Péter Facebook-oldala