Holland választások: szétszakadt az ország, hullanak a fejek

Előrehozott választást tartottak szerdán Hollandiában, miután a nyáron szétesett Dick Schoof 2024 elején hivatalba lépett, nagy kínok árán összefércelt kormánya.

A szavazatok több mint 98 százalékának összeszámolását követően a választásnak látványosan két győztese van, melyek egyenlő számú, 26-26 mandátummal képviseltetik majd magukat a 150 fős holland alsóházban:

Mark Rutte jelenlegi NATO-főtitkár, hosszú ideig hivatalban lévő miniszterelnök egykori pártja, a jobbközép Szabadságért és Demokráciáért Néppárt (VVD) minimális veszteségeket elszenvedve a harmadik helyre futott be, s jelentősebb veszteségekkel negyedikként végzett a híresen magyarellenes európai bizottsági exalelnök, Frans Timmermans vezette közös zöld-munkáspárti lista, melynek pártjai, a Zöld Baloldal (GL) és a Munkáspárt (PvdA) a jövő évben teljes fúzióra készülnek. Komoly népszerűségnövekedést könyvelhet el továbbá az Európai Néppárt helyi lerakata, a Kereszténydemokrata Tömörülés (CDA), valamint két, a Szabadságpárttól is jobbra álló párt, a Helyes Válasz 2021 (JA21) és a Mi Hazánkkal egy EP-frakcióban ülő Fórum a Demokráciáért (FvD).

Ennek oka, hogy az alapvetően a holland politikában bevett „parlamenten kívüli” – azaz a legnagyobb parlamenti pártok által támogatott, de nem az ő vezetőikkel feltöltött – kormány a jobboldal vezére szerint nem volt kellően szabadságpárti, és nem lépett fel elég hatékonyan a PVV fő célkitűzése, a bevándorlás csökkentése érdekében. Május végén Wilders ultimátumot adott koalíciós partnereinek: vagy elfogadják kőkemény tízpontos tervét a bevándorlás radikális korlátozásáról, vagy elhagyja a koalíciót. A tárgyalások végül rövid ideig tartottak, s június 3-án a PVV kivonta kilenc miniszterét a koalícióból.

A négypárti (PVV-VVD-NSC, valamint a BBB nevű gazdapárt által alkotott) kabinet már a Szabadságpárt kilépésével kisebbségbe szorult, de a húsz mandátummal bíró NSC távoztával helyzete végleg tarthatatlanná vált.

A választáson alapvetően három trend figyelhető meg. Egyrészt a választók megbüntették a sikertelen Schoof-kormányban részt vevő összes pártot, különösképpen a Szabadságpártot, amely fennállása egyetlen kormányzati részvételének elpuskázásával hosszú időre távol kerülhet a hatalomtól, illetve az NSC-t, amely a 2023-as választásokon még a negyedik helyre futott be, most viszont már a parlamentbe sem volt képes bejutni. (Miután a bevándorlásellenesség a középtől jobbra álló pártok körében lényegében konszenzus tárgyává vált, Wilderséknek egyre nehezebb kitűnniük és arcélt mutatniuk.) Másrészt az ország minden korábbinál erősebben két részre szakadt.

a győztes D66 vezére, Rob Jetten kifejezetten ellen-Wildersként, zöld gondolatokat és emberi jogokat hangsúlyozva tudott szűken nyerni. Harmadrészt a választók látványosan ráuntak az eddigi pártokra: mind a fősodorban, mind a jobboldalon korábbi kispártokból csináltak erős középpártokat az átvándorló szavazók. A Rutte- és Timmermans-pártokra ráunt szavazók a győztes D66-nál és a CDA-nál landoltak, a megbízhatatlan koalíciós partnernek és hatékonytalan érdekképviselőnek bizonyult Wilders szavazói pedig a JA21 és az FvD irányába távoztak.

Geert Wilders pedig bejelentette, hogy pártja valószínűleg nem lesz része a következő kormánynak. A legvalószínűbb, hogy a politikai fősodorból alakul majd ismét sokpárti kormány – a győztes D66-nak a lehetséges koalíciós partnerek közül az egykori Rutte- és Timmermans-pártokra, esetleg a kereszténydemokratákra vagy még egy-két kisebb pártra is szüksége van a kormányalakításhoz.

Nyitókép: Phil Nijhuis / POOL / AFP