Királyi fogadtatásban részesült a magyar válogatott Rotterdamban – a pályán már más volt a helyzet

Illusztris társaság fogadta a magyar válogatottat Rotterdamban, a többiek között ugyanis Vilmos Sándor holland király is a helyszínen tekintette meg a társházigazda Hollandia és Magyarország negyeddöntőjét a németekkel közös rendezésű női kézilabda-világbajnokságon. Mi ugyanakkor sokkal jobban örültünk annak, hogy Vámos Petra kiheverte a betegségét, és ismét Golovin Vlagyimir szövetségi kapitány rendelkezésére állt. A francia Metz 25 éves irányítója az orvosi stábtól is megkapta a zöld lámpát, így ismét ő szervezte a támadásainkat az első dudaszótól kezdve. 

Hollandia–Magyarország: sokat hibáztunk, rosszul lőttünk az első félidőben

Nem indult jól az összecsapás: az első két támadásból betaláltak a hazaiak, ráadásul mindkétszer Magyarországon játszó kézilabdázó volt eredményes a ferencvárosi Angela Malestein és a győri Dione Housheer személyében. Szerencse, hogy nem engedtük meglógni őket, Márton Gréta hamar jelezte, megérkezett a meccsbe a magyar csapat. Olyannyira, hogy a következő percek már rólunk szóltak: Falusi-Udvardi Laura gólja elindított egy 3–0-s rohamot, ami után már nálunk volt az előny, 3–4.

Hamar összekaptuk a védekezésünket, egyre több labdát szereztünk, és nem vettük fel a hollandok rohanós tempóját. A 10. perc környékén azonban némi tanácstalanság mutatkozott a magyar támadásokban, sokszor passzívig vittük a labdát, és nem igazán találtuk meg a ritmust, így Hollandia visszavette a vezetést. Az egygólos fórt azonban nem tudta növelni, mert Szemerey Zsófi hatalmas bravúrral védte Housheer hetesét. Ami viszont nem ment neki a vonalról, sikerült átlövésből: harmadik góljával az ETO jobbátlövője 6–4-re alakította az állást. Nem maradt más, Golovinnak időt kellett kérnie.

A kapitány a faultokat hiányolta, na meg az elmaradt hétmétereseket, amiért sárga lapot kapott a játékvezetőktől. Klujber Katrin kapufája azt jelentette, hogy már 10 perce nem sikerült bevenni a hollandok kapuját. De aztán végre büntetőt kaptunk, Klujber pedig nem is hibázott, így feljöttünk mínusz egyre. A 20. percben Simon Petra révén sikerült is utolérni a házigazdákat, akik erre gyorsan megrázták magukat, és pillanatok alatt hármat tettek közé (9–6).

Gödörbe kerültünk: 

• nem tudtunk mit kezdeni a felállt fallal, 
• hosszú, vontatott akciókat vezettünk, 
• pontatlanok voltak az átadásaink, és 
• ami nagyobb baj volt, hogy belőttük az ellenfél kapusát, Yara ten Holtét. 

Szemerey is a legjobbkor tett egy védést a közösbe, de a következő lövésnél már nem volt szerencséje, így a narancssárgák néggyel mentek.

Emberelőnyben is rontottunk, nem is egyszer, a visszarendeződésünk sem volt az igazi, így Hollandia időkérése a legjobbkor jött számunkra. 

Bordás Rékát az első félidő végén kiállították két percre, Malestein hetese éppenhogy betankolt, így ha nem is tetemes, de nagy különbségű, ötgólos (14–9) hátrányban mehettünk szünetre.

Klujber Katrin a második félidő elején piros lapot kapott

A második játékrész eleje sem azt sugallta, hogy elindulunk felfelé, pedig a hazaiak is bele-belehibáztak. Vámos két villanásával feljöttünk ugyan mínusz négyre, de az emberelőnyös szituáció megint minket zavart meg: Housheer bombáját követően maradt az ötgólos differencia. 

A gondot csak tetézte, hogy 38:50-nél piros lapot kapott Klujber Katrin, aki egy visszafutásnál szabálytalankodott. 

Ezen a ponton nyugodtan kijelenhettük, hogy elment a mérkőzés, a hátralevő időben csakis a tisztes helytállás lehetett a mieink célja. Az utolsó negyedórára 23–17-tel fordultunk, Szemerey Zsófi helyett pedig jött Janurik Kinga a kapuba, aki tartást adott hátul a csapatnak. Elöl viszont nem volt senki, aki hátára vette volna a társaságot, így hiába reménykedhettünk egy olyan feltámadásban, mint a japánok ellen, az áttörés ezúttal elmaradt. Hollandia hatperces gólcsendje után is 23–18 állt az eredményjelzőn, Bordást pedig akkor küldték ki két percre, amikor nagyon kellett volna, hogy egyenlő létszámban legyünk a pályán. 

A hollandok frissebbek, gyorsabbak, erőszakosabbak voltak, és bár a lövőhatékonyságunkon sikerült javítanunk, a technikai hibák számát továbbra sem sikerült leredukálni, miközben azt is érdemes megjegyezni, hogy a bírók egyszer sem a mi javunkra ítéltek a kétes szituációkban, a hazai pálya előnye folyamatosan érezhető volt.

A vége 28–23 lett, Hollandia jobb volt, Magyarország számára a legjobb nyolc jelentette a végállomást a női kézilabda-világbajnokságon. 

A pénteki elődöntőben a holland csapatra az olimpiai és Európa-bajnok Norvégia vár, amely sorozatban hatodszor van ott a legjobb négy között a világbajnokságon.

Fotók: MTI/Szigetváry Zsolt