Királyi fogadtatásban részesült a magyar válogatott Rotterdamban – Hollandia–Magyarország – élő

Illusztris társaság fogadta a magyar válogatottat Rotterdamban, a többiek között ugyanis Vilmos Sándor holland király is a helyszínen tekintette meg a társházigazda Hollandia és Magyarország negyeddöntőjét a németekkel közös rendezésű női kézilabda-világbajnokságon. Mi ugyanakkor sokkal jobban örültünk annak, hogy Vámos Petra kiheverte a betegségét, és ismét Golovin Vlagyimir szövetségi kapitány rendelkezésére állt. A francia Metz 25 éves irányítója az orvosi stábtól is megkapta a zöld lámpát, így ismét ő szervezte a támadásainkat az első dudaszótól kezdve. 

Hollandia–Magyarország: sokat hibáztunk, rosszul lőttünk az első félidőben

Nem indult jól az összecsapás: az első két támadásból betaláltak a hazaiak, ráadásul mindkétszer Magyarországon játszó kézilabdázó volt eredményes a ferencvárosi Angela Malestein és a győri Dione Housheer személyében. Szerencse, hogy nem engedtük meglógni őket, Márton Gréta hamar jelezte, megérkezett a meccsbe a magyar csapat. Olyannyira, hogy a következő percek már rólunk szóltak: Falusi-Udvardi Laura gólja elindított egy 3–0-s rohamot, ami után már nálunk volt az előny, 3–4.

Hamar összekaptuk a védekezésünket, egyre több labdát szereztünk, és nem vettük fel a hollandok rohanós tempóját. A 10. perc környékén azonban némi tanácstalanság mutatkozott a magyar támadásokban, sokszor passzívig vittük a labdát, és nem igazán találtuk meg a ritmust, így Hollandia visszavette a vezetést. Az egygólos fórt azonban nem tudta növelni, mert Szemerey Zsófi hatalmas bravúrral védte Housheer hetesét. Ami viszont nem ment neki a vonalról, sikerült átlövésből: harmadik góljával az ETO jobbátlövője 6–4-re alakította az állást. Nem maradt más, Golovinnak időt kellett kérnie.

A kapitány a faultokat hiányolta, na meg az elmaradt hétmétereseket, amiért sárga lapot kapott a játékvezetőktől. Klujber Katrin kapufája azt jelentette, hogy már 10 perce nem sikerült bevenni a hollandok kapuját. De aztán végre büntetőt kaptunk, Klujber pedig nem is hibázott, így feljöttünk mínusz egyre. A 20. percben Simon Petra révén sikerült is utolérni a házigazdákat, akik erre gyorsan megrázták magukat, és pillanatok alatt hármat tettek közé (9–6).

Gödörbe kerültünk: nem tudtunk mit kezdeni a felállt fallal, hosszú, vontatott akciókat vezettünk, pontatlanok voltak az átadásaink, és ami nagyobb baj volt, hogy belőttük az ellenfél kapusát, Yara ten Holtét. Szemerey a legjobbkor tett egy védést a közösbe, de a következő lövésnél már nem volt szerencséje, így a narancssárgák néggyel mentek.

Emberelőnyben is rontottunk, nem is egyszer, a visszarendeződésünk sem volt az igazi, így Hollandia időkérése a legjobbkor jött számunkra. 

Bordás Rékát az első félidő végén kiállították két percre, Malestein hetese éppenhogy betankolt, így ha nem is tetemes, de nagy különbségű, ötgólos (14–9) hátrányban mehettünk szünetre.

A második játékrész eleje sem azt sugallta, hogy elindulunk felfelé, pedig a hazaiak is bele-belehibáztak. Vámos két villanásával feljöttünk mínusz négyre, de az emberelőnyös szituáció megint minket zavart meg.

Fotók: MTI/Szigetváry Zsolt