Egy névtelen levél, amely megrázta Belgiumot

„Antwerpen, Európa egyik legnagyobb kikötője, az elmúlt években nemcsak az áruforgalom, hanem a kokain-kereskedelem egyik legfontosabb kapujává vált. Itt dolgozik az a vizsgálóbíró is, aki 2025 októberében névtelen nyílt levélben fordult a belga hatóságokhoz – és valójában egész Európához. A levél drámai hangon figyelmeztet: Belgium intézményei a szervezett bűnözés célpontjaivá váltak, és az ország könnyen »drogállammá« süllyedhet, ha nem lép azonnal és határozottan. A levél szerzője nem vállalhatta a nevét. Már ez a tény is sokatmondó. Egy vizsgálóbíró, aki az állam nevében jár el, saját életét félti azok miatt, akiket elvileg üldöz. A levél szerint a belga hatóságok nem tudnak megfelelő védelmet nyújtani azoknak a jogászoknak, ügyészeknek és családjaiknak, akik a kábítószer-maffiák útját keresztezik. A bíró védett lakásban él, folyamatos rendőri felügyelet alatt. Úgy fogalmaz: »Az államnak kötelessége megvédeni saját alapjait. A jogállam nem elvont fogalom – emberek munkáján alapul.« Ez a mondat több, mint személyes segélykiáltás: rendszerszintű riasztás. A bíró szerint Belgium már nem azt kérdezi, hogy veszélyben van-e a jogállam, hanem azt, hogyan tudja megvédeni magát.

Antwerpen Európa fő kapuja Dél-Amerika felől: évente több millió konténer érkezik ide. A levél szerint a kikötőben évek óta virágzik az illegális gazdaság és a korrupció. A konténerek áthelyezése, a vámosok megvesztegetése, a „fehérre mosott” szállítmányok mindennapos jelenségek. Egyetlen áthelyezett konténer akár 100 ezer eurót is hozhat a résztvevőknek – állítja a bíró. Ekkora pénzáramlás mellett nem meglepő, hogy a szervezett bűnözés beférkőzött a logisztikai láncba, a vámszervekbe, sőt, a politikai döntéshozatal közelébe is. Innen nézve a »drogállam« nem szónoki túlzás, hanem a hatalmi kontroll elvesztésének pontos metaforája. A nyílt levél a „drogállam” definícióját is megadja: olyan ország, ahol az illegális gazdaság, a korrupció és az erőszak egyszerre bénítja meg az állami intézményeket. A szervezett bűnözés nemcsak a pénzt mossa tisztára, hanem az államot is beszennyezi. A pénzügyi rendszerbe beáramló kokain-milliárdok legális vállalkozásokban, ingatlanokban, logisztikai cégekben öltenek testet. Ezzel párhuzamosan nő a korrupció, terjed a félelem, és fokozódik az erőszak – utcai leszámolások, robbantások, családok elleni fenyegetések. Belgiumban mindhárom jelenség egyszerre van jelen. A bíró szerint ez már nem elszigetelt jelenség, hanem párhuzamos hatalmi struktúra, amely versenyre kel az állammal.

A bíró nem csupán vádat emel, hanem javaslatokat is tesz. Névtelenség biztosítása a vizsgálóbíráknak, külön biztosítási és segélyrendszer a fenyegetett jogászoknak, a börtönök kommunikációs csatornáinak szigorítása – hiszen több kokain-szállítmányt még mindig rabok irányítanak mobiltelefonról. Ezek az intézkedések egyetlen célt szolgálnának: helyreállítani a félelmet nem ismerő igazságszolgáltatás feltételeit. Mert ha a bíró fél, az állam is félni kezd. A levél másik üzenete a politikai elitnek szól. A bíró szerint az állam túl sokáig tagadta a probléma mélységét, és az intézkedések elmaradása miatt a szervezett bűnözés előnybe került. A kikötői korrupció nem új keletű, de az utóbbi években már az igazságszolgáltatásig gyűrűzött. A Financial Times elemzése is megerősíti azt, amiről már mi is többször írtunk: Belgiumban az elmúlt öt évben nőtt a kábítószerhez köthető erőszakos bűncselekmények száma, miközben az állam »reaktív« módon, nem stratégiai tervezéssel válaszol. Ez a bénultság a maffia legfőbb szövetségese.

Belgium példája figyelmeztetés egész Európának. A kábítószer-kereskedelem nem nemzeti, hanem nemzetközi hálózat. Az antwerpeni kikötőben lefoglalt szállítmányok gyakran holland, francia, német, sőt közép-európai címzettekhez tartoznak. A bűnözői struktúra mindig a leggyengébb láncszemet keresi – legyen az vámos, politikus vagy banki alkalmazott.
Ha egy uniós országban az igazságszolgáltatás félelemből hallgat, az a közösség egészének biztonságát veszélyezteti. Ha a jogász, a vámos, a bíró, az újságíró vagy a nyomozó félelemmel lép be a munkahelyére, a demokrácia már csak papíron létezik. Belgium most ezt a határt tapogatja. Mi pedig onnan nézve, ahol még nem robbantak autók a bírák háza előtt, jobban tesszük, ha tanulunk az ő hibájukból.

A levél zárása – amelyet több belga médium idézett – egyszerre kijózanító és reményt adó: »A jogállam addig él, amíg vannak, akik hisznek benne és dolgoznak érte. De azoknak, akik dolgoznak érte, tudniuk kell: az állam mögöttük áll.« Ez az üzenet nemcsak Belgiumhoz szól, hanem minden országhoz, ahol a bűn pénze gyorsabban mozog, mint az igazságé.

A jogállam védelme nem jogi technika, hanem politikai és erkölcsi kötelesség. Mert ha egyszer a bíróság falai közé is beszivárog a félelem, onnantól már nemcsak Belgium, hanem egész Európa kerül a »drogállam« árnyékába.”

Fotó: John MACDOUGALL / AFP