Ha Margaret Thatcher még élne…
Margaret Thatcher politikai visszavonulása, de még a halála óta is rengeteg változás történt Európában, az Egyesült Királyságban, de még a brit Konzervatív Párton belül is. De vajon mit gondolna a Vaslady, ha most körbenézne a brit parlamentben, vagy London utcáin?
„Szerintem nem hinne a szemének” – ez volt Harris első reakciója, majd kifejtette –
 „nem értené, mi történt a Konzervatív párttal pár évtizeddel azután, hogy otthagyta. Nem értené, hogy tudtak a konzervatívok tizennégy éven át ilyen pocsékul kormányozni” 
– fogalmazta meg kritikusan, majd kifejtette, mely intézkedésekre gondol: „Nem hinné el, hogy a Tory kormány képes volt beengedni az országba egymillió migránst, és bár nem tudom, pontosan mit tenne, de biztos megpróbálná visszafordítani ezt a helyzetet.”
A migrációs válság kezelése mellett szintén érdekes kérdés, vajon hogyan állna az orosz-ukrán háborúhoz annak fényében, ahogy a hidegháború idején kormányozta Angliát.
„Trumppal szerintem egészen biztosan megtalálná a hangot. 
Ismerve az amerikai elnököt, úgy gondolom, tisztelője lenne a Vaslady-nek, ha kortársak lennének, ezért – akárcsak annak idején Reagan elnökkel – vele is szót tudna érteni” – vélekedett az amerikaiakkal való viszonyról. A háború és Oroszország helyzetét pedig úgy látja, hogy miközben elítélné Moszkvát és az orosz agressziót, és helyeselné, hogy Amerika támogatja Ukrajnát, mindenképp a béke oldalán állna. Nagyon óvatos lenne azért is, hogy megelőzzön egy esetleges nukleáris háborút.
„Azt gondolom, hogy Putyinnal szemben a lehető legszigorúbban kell fellépni, ugyanakkor fenn kell tartani vele a kommunikációt az atomháború elkerülése érdekében. Szerintem ez lenne a Vaslady álláspontja is” – foglalta össze.
A Vaslady a páncél alatt
Beszélgetésünk során Robin Harris sokat használta a Vaslady ragadványnevet, ugyanakkor nem csak tisztelettel, de szeretettel és melegséggel is beszélt Margaret Thatcherről, ezért mindenképp meg kellett kérdeznünk: a brit miniszterelnök valóban egy ilyen kemény, megtörhetetlen asszony volt, akire illik a Vaslady elnevezés.
„Egyáltalán nem” – válaszolta egyszerűen. Az elnevezést az oroszoktól kapta, amiért több beszédében is markáns kritikával illette a Szovjetuniót.
„A gúnynévvel a politikusnő hitelességét akarták aláásni, de épp az ellenkezőjét érték el vele: Thatchernek annyira megtetszett a becenév, hogy hamarosan saját magát is így kezdte el hívni beszédeiben. Kezdetben a Vaslady elnevezés arra utalt, hogy nőként elég kemény volt, és szembe mert szállni az oroszokkal, de később már a jelelmére, politikájára is ráillett a név” – emlékezett vissza Thatcher egykori asszisztense, aki szerint a Vaslady valóban szigorú, határozott, néha túlzottan nyers és kemény volt.
„De egyáltalán nem volt érzéketlen. A Vaslady kifejezés számomra azt sugallja, mintha az embernek nem lennének érzései, de ez Thatcher esetében egyáltalán nem így volt. 
Voltak érzései, és azokat ki is mutatta, néha még sírni is láttam.
 Természetesen nem engedte, hogy a hivatalos helyzetekben az érzelmei eluralkodjanak rajta, de egy miniszterelnök esetében ez el is várható” – mondta, majd hozzátette:
„Összességében egy okos, erős, néha magányos nő volt, aki a megfelelő emberekkel vette körül magát. Szilárd meggyőződése, hite és belső tartása olyan erőt adott neki, amivel képes volt megbirkózni minden nehézséggel, amivel a pozíciója járt. És hogy voltak kritikusai? A gyenge emberek gyakran irigyek az erősekre” – elemezte Margaret Thatchert a férfi, aki évtizedeken át egyik legnagyobb bizalmasa volt, és most, a halála után is csak tisztelettel tud beszélni róla.
Nyitókép: MARTYN HAYHOW / AFP