„Aki hozzájárult a hidegháború megnyeréséhez” – egykori közvetlen munkatársa vallott a 100 éve született Margaret Thatcherről

Margaret Thatchernek nem volt könnyű beszédet írni

Robin Harris fiatalon, harminchárom évesen került az akkor már miniszterelnök Margaret Thatcher mellé, és vált hivatalos beszédírójává, asszisztensévé.

„Az, hogy neki dolgozhattam, életem egyik legfontosabb időszaka volt” – emlékezett vissza Harris, és azt is felidézte, hogy bár sokszor kerültek összetűzésbe a brit kormányfővel, mindig minden nézeteltérést meg tudtak beszélni.

„Ha valaki komoly politikai szerephez jut, akkor nyilván nagy a nyomás rajta, mert nem tudja kiben bízhat. Akár egy apróbb hiba is politikai bukáshoz vezethet” – részletezte, de hangsúlyozta, a hatalmas nyomás ellenére igazi baráti kapcsolat alakult ki közte és Thatcher között, aki tudta, hogy megbízhat Harrisben, mert soha nem fogja elárulni.

„És nem is tettem” – hangsúlyozta, majd hozzátette:

– vélekedett, majd hozzátette, nemcsak emberileg, de vezetőnek is kiváló volt.

Miniszterelnökként Margaret Thatcher rengeteg beszédet mondott, és kiemelten fontos volt számára, hogy a felszólalásai ne csak hangzatosak és meggyőzőek, de önazonosak is legyenek. Ezért a beszédírónak nagyon jól kellett ismernie a politikust.

„Volt, hogy szó szerint éjszakába nyúlóan vitatkoztunk egy-egy beszéd kapcsán, és ezáltal tényleg nagyon jól meg tudtam ismerni” – idézte fel a közös munkát, ami folytatódott 1990 után, Thatcher miniszterelnöki hivatalának befejeztével is.

„2002-ig még aktívan politizált. Ezalatt az idő alatt – ha már nem is állandó alkalmazottként – végig dolgoztam neki” – foglalta össze a Thatcher mellett töltött éveket.

Férfiként Anglia elsőszámú politikusának dolgozni, aki nő?

Margaret Thatchert mind a mai napig a történelem egyik legmarkánsabb, legsikeresebb politikusaként tartjuk számon, aki a hidegháború idején a két nagyhatalom között egyensúlyozva újraindította az Egyesült Királyság gazdaságát, amit akkor mindenki lehetetlennek tartott. Ráadásul ez a korszakalkotó politikus egy nő volt, egy vidéki boltos lánya, aki férfiakat utasított egy meglehetősen férfiasnak tartott szerepkörben.

Harris tapasztalatai szerint Thatcher sosem csinált abból problémát, hogy hogyan kellene kezelnie ezt a helyzetet, nem voltak kisebbségi komplexusai, inkább fordítva okozhatott gondot egy-egy férfinak, aki nem bírja elfogadni, ha női felettese van. Megjegyezte, ez inkább még az ő szülei generációjában okozhatott problémát, ahol sok férfi volt, akik megalázónak érezték, ha egy nő mondja meg mit kell tenniük.

„Számomra például ez egyáltalán nem okozott gondot, mert én munka szempontjából nem férfiakat vagy nőket látok, hanem konkrét személyeket. 

– vallotta be, majd viccelődve hozzátette, igaz, ő sosem volt házas, így ez csak feltételezés, de lehet, hogy sok férfi a saját házasságában felmerülő problémákat éli meg a munkahelyi férfi-női beosztotti kapcsolatban is. – „Még egyszer mondom, ebben nem vagyok szakértő, de olyasmire gondolok, hogy ha mondjuk valakinek elege van abból, hogy otthon a felesége mondja meg, mit kell csinálnia, az nehezen viseli, ha egy nő ad utasításokat a munkahelyén is” – vélekedett.

Ugyanakkor hangsúlyozta, ez nem azt jelenti, hogy egy nővel ugyanúgy kell bánni, mint egy férfival.

– sorolta brit úriemberhez illően.

Thatcher hitt abban, hogy kemény munkával mindenki megvalósíthatja a céljait

Margaret Thatcher sikerei rengeteg nőt motiválhattak, akik a politika világában, vagy más, akkoriban a férfiak által dominált területen szerettek volna nagyot alkotni. Ugyanakkor a baloldalon rendszeresen kritizálják az egykori brit miniszterelnöknőt, amiért nem állt ki nyíltan a nők politikai szerepének növeléséért, és egyértelműen nem volt a feminizmus élharcosa sem.

Harris szerint Thatchernek soha nem is állt szándékában nemi kérdést csinálni a saját politikai karrierjéből.

„Az egy nagyon nem konzervatív álláspont, ha valaki mesterségesen bele akar szólni, hogy kik lehetnek képviselők különféle kvóták bevezetésével. 

– foglalta össze Harris saját véleményét, ami Margaret Thatcher álláspontját is tükrözi. A Vaslady azt vallotta, mindenki a saját sikeréért felelős, csak az a fontos, hogy mindenki számára egyformák és igazságosak legyenek a szabályok és a feltételek.

„Thatcher nem hitt abban, hogy bárkit is különleges bánásmóddal vagy privilégiumokkal kéne illetni, ugyanakkor meg volt róla győződve, hogy a nők legalább annyira alkalmasak, mint a férfiak” – mondta Harris, de hozzátette, a Vaslady azzal kapcsolatban is mindig őszinte volt, hogy a nők otthon sokkal több feladatot kapnak a családban betöltött szerepük miatt, ezért sajnos nem minden nő teheti meg, hogy annyi időt és energiát fordítson a karrierjére, mint például ő.

„Ezt nyíltan vállalta is. Thatcher férje gazdag ember volt, ezért ő megtehette, hogy a gyerekei mellé dajkát fogadjon, amíg ő bejár a parlamentbe. De elismerte, hogy sok nőnek ez a lehetőség nem adatik meg” – idézte fel Harris, majd ismét hangsúlyozta – „A miniszterelnök nem érezte küldetésének, hogy a nők jogaiért harcoljon. Hitt benne, hogy mindenkinek ugyanolyan esélyei vannak a sikerre, legyen férfi, nő, fehér vagy színesbőrű.”

„A legkevésbé sem volt előítéletes. Ami nagy szó egy olyan korban, amikor a zsidóknak például lehetetlen volt bekerülni egy golfklubba a származásuk miatt” – emlékeztetett Harris, és kijelentette, Thatcher teljes mértékben elutasított mindennemű rasszizmust és diszkriminációt.

Ha Margaret Thatcher még élne…

Margaret Thatcher politikai visszavonulása, de még a halála óta is rengeteg változás történt Európában, az Egyesült Királyságban, de még a brit Konzervatív Párton belül is. De vajon mit gondolna a Vaslady, ha most körbenézne a brit parlamentben, vagy London utcáin?

„Szerintem nem hinne a szemének” – ez volt Harris első reakciója, majd kifejtette –

– fogalmazta meg kritikusan, majd kifejtette, mely intézkedésekre gondol: „Nem hinné el, hogy a Tory kormány képes volt beengedni az országba egymillió migránst, és bár nem tudom, pontosan mit tenne, de biztos megpróbálná visszafordítani ezt a helyzetet.”

A migrációs válság kezelése mellett szintén érdekes kérdés, vajon hogyan állna az orosz-ukrán háborúhoz annak fényében, ahogy a hidegháború idején kormányozta Angliát.

Ismerve az amerikai elnököt, úgy gondolom, tisztelője lenne a Vaslady-nek, ha kortársak lennének, ezért – akárcsak annak idején Reagan elnökkel – vele is szót tudna érteni” – vélekedett az amerikaiakkal való viszonyról. A háború és Oroszország helyzetét pedig úgy látja, hogy miközben elítélné Moszkvát és az orosz agressziót, és helyeselné, hogy Amerika támogatja Ukrajnát, mindenképp a béke oldalán állna. Nagyon óvatos lenne azért is, hogy megelőzzön egy esetleges nukleáris háborút.

„Azt gondolom, hogy Putyinnal szemben a lehető legszigorúbban kell fellépni, ugyanakkor fenn kell tartani vele a kommunikációt az atomháború elkerülése érdekében. Szerintem ez lenne a Vaslady álláspontja is” – foglalta össze.

A Vaslady a páncél alatt

Beszélgetésünk során Robin Harris sokat használta a Vaslady ragadványnevet, ugyanakkor nem csak tisztelettel, de szeretettel és melegséggel is beszélt Margaret Thatcherről, ezért mindenképp meg kellett kérdeznünk: a brit miniszterelnök valóban egy ilyen kemény, megtörhetetlen asszony volt, akire illik a Vaslady elnevezés.

„Egyáltalán nem” – válaszolta egyszerűen. Az elnevezést az oroszoktól kapta, amiért több beszédében is markáns kritikával illette a Szovjetuniót.

„A gúnynévvel a politikusnő hitelességét akarták aláásni, de épp az ellenkezőjét érték el vele: Thatchernek annyira megtetszett a becenév, hogy hamarosan saját magát is így kezdte el hívni beszédeiben. Kezdetben a Vaslady elnevezés arra utalt, hogy nőként elég kemény volt, és szembe mert szállni az oroszokkal, de később már a jelelmére, politikájára is ráillett a név” – emlékezett vissza Thatcher egykori asszisztense, aki szerint a Vaslady valóban szigorú, határozott, néha túlzottan nyers és kemény volt.

„De egyáltalán nem volt érzéketlen. A Vaslady kifejezés számomra azt sugallja, mintha az embernek nem lennének érzései, de ez Thatcher esetében egyáltalán nem így volt. 

 Természetesen nem engedte, hogy a hivatalos helyzetekben az érzelmei eluralkodjanak rajta, de egy miniszterelnök esetében ez el is várható” – mondta, majd hozzátette:

„Összességében egy okos, erős, néha magányos nő volt, aki a megfelelő emberekkel vette körül magát. Szilárd meggyőződése, hite és belső tartása olyan erőt adott neki, amivel képes volt megbirkózni minden nehézséggel, amivel a pozíciója járt. És hogy voltak kritikusai? A gyenge emberek gyakran irigyek az erősekre” – elemezte Margaret Thatchert a férfi, aki évtizedeken át egyik legnagyobb bizalmasa volt, és most, a halála után is csak tisztelettel tud beszélni róla.

Nyitókép: MARTYN HAYHOW / AFP