Stačilo!

„Németországban a Bundestag tisztségeiből kiszorították, beszédjogaiban korlátozzák és folyamatos alkotmányvédelmi megfigyelés alatt tartják a legnagyobb ellenzéki pártot, az AfD-t. Romániában az Alkotmánybíróság előbb megsemmisítette az elnökválasztás Călin Georgescu győzelmével végződött első fordulóját, majd a független jelöltet ki is iktatta a további versengésből. Franciaországban egy elsőfokú (!) bírósági döntés azonnali hatállyal öt évre eltiltotta a választásokon való indulástól a következő elnökválasztás legnagyobb esélyesét, Marine Le Pent. Ausztriában a vég nélküli koalíciós tárgyalások egyetlen célja az volt, hogy ellenzékben tartsák a választások győztesét, az amúgy többszörösen kormányviselt FPÖ-t. Mind a négy, a liberális demokrácia eszményéből csúfot űző történet az elmúlt háromnegyed év európai politikájának fejleménye, és valamennyi mögött felsejlik a jó öreg fasisztaveszély motívuma.

Csehországban viszont – persze csak szigorúan látszólag – egy egészen másik forgatókönyv bontakozik ki. A Cseh Képviselőház május 30-án a cseh büntető törvénykönyv 403. szakaszának módosításával a kommunista mozgalom támogatásának kifejezését, a »kommunizmus előmozdítását« öt év börtönbüntetéssel is fenyegeti, a törvény a »kommunista ideológia dicsőítését« és a kommunista szimbólumok megosztását a nácizmus előmozdításához hasonlítja. A jelen lévő 160 képviselő közül 86 szavazott a módosítás mellett, beleértve a kormányzó koalíciós pártok összes képviselőjét (egy tartózkodást leszámítva). 

A magyar parlamentben annak idején – olykor egyedül is – kiálltam az önkényuralmi jelképek és a holokauszttagadás kriminalizálása ellen. A cseh törvényalkotás azonban a jogkorlátozás mélységével és a jogfogalmak bizonytalanságával is túltett a magyar büntető jogalkotáson. Ahogyan az Európai Balpárt közleménye fogalmazott: »Ez a lépés támadást jelent a politikai pluralizmus, a demokratikus szabadságjogok, valamint az antifasiszta és munkásmozgalmak öröksége ellen.« A prágai megoldás egészében egy 7. cikk szerinti eljárásért kiáltana, ha az valóban a szabadság és a jogállamiság tiszteletben tartását szolgálná, és nem valami egészen mást.”

 Nyitókép: Földházi Árpád/Mandiner