Rémületes álmot látott a közgazdászprofesszor: Magyarország, Lengyelország és Szlovákia megbukott – ahogyan az USA is

2025. szeptember 14. 09:49

Dani Rodrik Latin-Amerikában, Afrikában és Ázsiában keresné a jogállamiság új példaképeit.

2025. szeptember 14. 09:49
null

„A liberális demokrácia egykor a jövő megállíthatatlan hullámának tűnt, mára azonban világszerte visszaszorulóban van” – írja Dani Rodrik, a Harvard Egyetem közgazdászprofesszora a Project Syndicate számára készített elemzésében.

A szakértő azt hangsúlyozza, hogy az Egyesült Államok Donald Trump elnöksége alatt látványosan autoriter irányt vett, Európa pedig elveszítette önbizalmát és bénító megosztottsággal küzd.

Ezt is ajánljuk a témában

Szerinte a (liberális) demokráciának ma is szüksége van példaképekre, ám ezeket már nem feltétlenül a Nyugat nagyhatalmai adják.

Az amerikai helyzetet Rodrik drámaian értékeli:

Trump szinte egyik napról a másikra renitens szereplővé változtatta az országot.”

Az Egyesült Államok demokratikus válsága szerinte megkönnyítette Kínának, hogy felelős globális szereplőként mutassa magát, még ha a pekingi rendszer valódi autoriter természete nem is teszi követendő mintává.

Európa közben fokozatosan veszít fényéből: miközben az Európai Unió a '90-es években még a demokrácia bővítésének motorja volt Kelet-Európában, ma már sok ország visszacsúszott, és „az EU tehetetlennek bizonyult” ezzel szemben.

A szerző természetesen

állítja pellengérre, mint akik megbuktak a demokráciavizsgán.

Ezt is ajánljuk a témában

Brüsszel intézményi bénultsága miatt képtelen közös víziót kínálni, a kontinens pedig

sem gazdasági erőt, sem politikai kohéziót nem sugároz”.

Miközben a hagyományos példák szerinte meggyengültek, váratlan helyekről érkeznek „biztató jelek”:

Brazília Jair Bolsonaro, illetve Dél-Afrika Jacob Zuma „autoriter kísérletei” után képes volt visszatérni a demokratikus útra – amit ebben az értelmezésben természetesen baloldali fordulatot takar.

E sikerek rendkívüliek, mert olyan körülmények között történtek, amelyeket a politikatudósok különösen kedvezőtlennek tartanak a demokrácia szempontjából”

– fogalmaz Rodrik, aki az „egyenlőtlenségre és az etnikai megosztottságra” utal. Példaként említi Dél-Koreát is, ahol a demokratikus erők gyorsan eltávolították hivatalából az autoriter hajlamú elnököt, vagy Chilét, amely Pinochet diktatúrája után is „stabil demokráciaként állta a sarat”.

A professzor szerint nem szabad megfeledkezni a kisebb, de erős demokráciákról sem:

  • Tajvan,
  • Uruguay,
  • Costa Rica,
  • Mauritius és
  • Botswana

szerinte mind kiemelkedően teljesítenek a nemzetközi rangsorokban, bizonyítva, hogy a politikai szabadság és stabilitás a világ perifériáján is fenntartható.

Mint minden másnak, a demokráciának is szüksége van példaképekre”

– írja Rodrik, aki szerint ezeket immár Latin-Amerikában, Afrikában és Ázsiában kell keresnünk.

Az írás kitűnően illeszkedik azok közé a vélemények közé, amelyek az utóbbi hónapokban egyre kétségbeesettebben igyekeznek démonizálni az Egyesült Államokat és a jobboldali fordulat előtt álló, vagy azon már átesett nyugati országokat.

Ezt is ajánljuk a témában

***

Fotó: ANDREW CABALLERO-REYNOLDS / AFP

Összesen 16 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
elfújta az ellenszél
2025. szeptember 14. 11:27
Románia mint bezzegország már a múlté, mostantól Botswana, vagy régi magyar nevén Becsuánföld a bozótnégereivel a mintakép. Na meg a mauritiusi dodó csodálatos röptét kell dícsérni, attól lesz valaki jó libsi.
Válasz erre
0
0
Chekke-Faint
2025. szeptember 14. 11:24
Csakogy bebizonyotják naponta, hogy ami liberális az eleve nem lehet demokrácia. Ez meg én elemzésem a neves közgazdás úrnak...DDD
Válasz erre
0
0
istvanpeter
2025. szeptember 14. 11:11 Szerkesztve
Maradjunk annyiban, hogy a liberális demokrácia az önkény és kirekesztés társadalmi formációja, amikor is, valamilyen szélsőséges csoport rendszerint erőszakkal, megszerzi a hatalomgyakorlás jogát és kialakítja annak az erőszakos manipulált rendszerét. A liberális demokrácia, mint olyan, valamennyi önkényuralom és diktatúra szülőanyja. Emlékezzünk csak a Nagy Francia Forradalomra, amelynek során több százezer embert gyilkoltak meg. Ehhez képest, a valódi demokráciában minden hatalom kizárólagos tulajdonosa és birtoka maga a nép, aki a maga által választott képviselők és tisztségviselők útján gyakorolja hatalmát.
Válasz erre
1
0
nedudgi
2025. szeptember 14. 11:08
A liberális demokrácia ígéretesnek tűnt, de végül kiderült, hogy meg lehet hackelni, és akkor már az emberek kívánságát és érdekeit maximálisan figyelmen kívül hagyja, ami végső soron azt jelenti, hogy onnantól kezdve nem demokrácia. Itt tartunk most, és az értelmesebbek keresik a módját, hogy milyen irányba érdemes továbblépni. A butábbak meg továbbra is ragaszkodnak hozzá.
Válasz erre
0
0
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!