Trump katonái megszállták Washingtont, de „egyelőre senkit sem lőttek agyon”

A brit lap a bűnözés felszámolásában is Trump erőszakos hatalomátvételét látja.

Dani Rodrik Latin-Amerikában, Afrikában és Ázsiában keresné a jogállamiság új példaképeit.
„A liberális demokrácia egykor a jövő megállíthatatlan hullámának tűnt, mára azonban világszerte visszaszorulóban van” – írja Dani Rodrik, a Harvard Egyetem közgazdászprofesszora a Project Syndicate számára készített elemzésében.
A szakértő azt hangsúlyozza, hogy az Egyesült Államok Donald Trump elnöksége alatt látványosan autoriter irányt vett, Európa pedig elveszítette önbizalmát és bénító megosztottsággal küzd.
Ezt is ajánljuk a témában
A brit lap a bűnözés felszámolásában is Trump erőszakos hatalomátvételét látja.
Szerinte a (liberális) demokráciának ma is szüksége van példaképekre, ám ezeket már nem feltétlenül a Nyugat nagyhatalmai adják.
Az amerikai helyzetet Rodrik drámaian értékeli:
Trump szinte egyik napról a másikra renitens szereplővé változtatta az országot.”
Az Egyesült Államok demokratikus válsága szerinte megkönnyítette Kínának, hogy felelős globális szereplőként mutassa magát, még ha a pekingi rendszer valódi autoriter természete nem is teszi követendő mintává.
Európa közben fokozatosan veszít fényéből: miközben az Európai Unió a '90-es években még a demokrácia bővítésének motorja volt Kelet-Európában, ma már sok ország visszacsúszott, és „az EU tehetetlennek bizonyult” ezzel szemben.
A szerző természetesen
állítja pellengérre, mint akik megbuktak a demokráciavizsgán.
Ezt is ajánljuk a témában
A Guardian szerint a magyarhoz hasonló „diktatúra” épül az Egyesült Államokban.
Brüsszel intézményi bénultsága miatt képtelen közös víziót kínálni, a kontinens pedig
sem gazdasági erőt, sem politikai kohéziót nem sugároz”.
Miközben a hagyományos példák szerinte meggyengültek, váratlan helyekről érkeznek „biztató jelek”:
Brazília Jair Bolsonaro, illetve Dél-Afrika Jacob Zuma „autoriter kísérletei” után képes volt visszatérni a demokratikus útra – amit ebben az értelmezésben természetesen baloldali fordulatot takar.
E sikerek rendkívüliek, mert olyan körülmények között történtek, amelyeket a politikatudósok különösen kedvezőtlennek tartanak a demokrácia szempontjából”
– fogalmaz Rodrik, aki az „egyenlőtlenségre és az etnikai megosztottságra” utal. Példaként említi Dél-Koreát is, ahol a demokratikus erők gyorsan eltávolították hivatalából az autoriter hajlamú elnököt, vagy Chilét, amely Pinochet diktatúrája után is „stabil demokráciaként állta a sarat”.
A professzor szerint nem szabad megfeledkezni a kisebb, de erős demokráciákról sem:
szerinte mind kiemelkedően teljesítenek a nemzetközi rangsorokban, bizonyítva, hogy a politikai szabadság és stabilitás a világ perifériáján is fenntartható.
Mint minden másnak, a demokráciának is szüksége van példaképekre”
– írja Rodrik, aki szerint ezeket immár Latin-Amerikában, Afrikában és Ázsiában kell keresnünk.
Az írás kitűnően illeszkedik azok közé a vélemények közé, amelyek az utóbbi hónapokban egyre kétségbeesettebben igyekeznek démonizálni az Egyesült Államokat és a jobboldali fordulat előtt álló, vagy azon már átesett nyugati országokat.
Ezt is ajánljuk a témában
Thomas Kirchner szerint semmiben sem szabad együttműködni a „radikálisokkal”, a szocialista-liberális pártoknak pedig bármi áron össze kell fogniuk.
***
Fotó: ANDREW CABALLERO-REYNOLDS / AFP