Putyin egy gonosz ogre – fakadt ki a nyugati lap

Kritikus cikket közölt az EU keleti politikájáról Thomas Moller-Nielsen az Euractivon. A szerző szerint az EU Ukrajna-politikáját jelenleg két kulcsfontosságú meggyőződés támasztja alá. „Először is, Vlagyimir Putyin egy ragadozó, falánk ogre, aki elszántan akarja elpusztítani az EU-t. Másodszor, ennek a szörnyetegnek bele kellene egyeznie abba, hogy találkozzon Volodimir Zelenszkijjel – akinek az országát kegyetlenül támadja –, és tartós békemegállapodást írjon alá (feltehetően a karmaival).”

Nielsen úgy fogalmaz: hacsak nem történik olyan forgatókönyv, amelyben Putyin olyan, mint Shrek – aki ogre természete ellenére alapvetően erkölcsös és nyitott a racionális érvelésre –, mindkét állítás nem lehet igaz. „Ha Oroszország vezetője egy szörnyeteg, amely Európa kapuit zörgeti, akkor a csatatéren kell legyőzni, nem pedig a tárgyalóasztalnál vitatkozni róla. (Shrek, érdemes felidézni, csak megtartani akarta a mocsarát – nem bővíteni.)”

Kaja Kallas, az EU legfőbb diplomatája decemberben kijelentette, hogy az EU „bármit megtesz”, hogy Ukrajna „megnyerje” a háborút; Edgars Rinkēvičs, Lettország elnöke még ennél is tovább ment, és Oroszország „megsemmisítését” követelte.

Még az ellenségeskedés ideiglenes beszüntetését is elfogadhatatlannak tartották. Ursula von der Leyen, az EU főbiztosa – aki Zelenszkijhez hasonlóan az elmúlt hetekben többször is tűzszünetre szólított fel – 2023-ban arra figyelmeztetett, hogy „a tűzszünet eleve instabil lenne, és destabilizálná a határvonal mentén fekvő régiót”. Zelenszkij maga is elutasította a tűzszünetre irányuló felhívásokat még idén márciusban.

„Mi történik? Miért olyan ellentmondásos Európa jelenlegi üzenete? És miért mondanak ellent az európai vezetők a néhány hónappal ezelőtti saját javaslataiknak? A válasz mindössze két szóban összefoglalható: Donald Trump” – folytatja cikkét az Euractiv szerzője.

Amióta januárban visszatért a Fehér Házba, az önmagát „béketeremtőnek” nevező Trump arra törekszik, hogy Kijevet és Moszkvát rávegye a konfliktus lezárására, amely számtalan emberéletet oltott ki, a világot a nukleáris háború szélére sodorta, és megerősítette Kínát – Washington igazi geostratégiai ellenségét.

Ezzel a fenyegetéssel szembesülve az EU vezetőinek alapvetően két választásuk volt Nielsen szerint: 

Mindkét lehetőség jelentős kockázatokkal járt volna. Az első valószínűleg Kijev jelentős területi engedményekhez és NATO-tagsági törekvéseinek feladásához – más szóval a kapitulációhoz – vezetett volna. A második arra késztethette volna Trumpot, hogy még súlyosabb vámokat vessen ki az EU-ra, és a legrosszabb esetben az Egyesült Államok katonai kivonulásához vezetett volna Európából.

„Mindkét lehetőséget elítélve, az EU vezetői megpróbálták megoldani azt, ami – bevallottan – egy groteszk kör volt: azt állították, hogy támogatják Trump békekezdeményezését, miközben valójában semmit sem tettek az előmozdítása érdekében. Ráadásul a (tárgyaló)asztal alatt a vezetők arra számítottak, hogy Trump végül Moszkvát fogja hibáztatni kezdeményezése kudarcáért – ezzel újabb nyugati szankcióhullámot indítva el, amely reményeik szerint térdre kényszerítené az orosz medvét” – írja a szerző.

Szerinte viszont ez a terv, a másik kettővel ellentétben, mindig is kudarcra volt ítélve.

„A probléma nem csak az, hogy az EU vezetői akaratlanul is felfedték erejüket azzal, hogy (ismételten) személyes sértéseket szórtak Putyinra – olyan viselkedés, amelyet még Trump is, a maga ostoba, ogre módján, nem igazán segít a diplomácia számára” – folytatja Nielsen.

A probléma szerinte inkább az, hogy a gazdasági nyomás önmagában soha nem kényszeríthette volna Moszkvát a visszalépésre.

„Ennek okai egyszerűek. Több mint három évnyi háború után az EU és az USA már kimerítette a Moszkvával szembeni súlyos gazdasági büntetések kiszabásának lehetőségeit. 

Ez viszont azt jelenti, hogy Moszkva gazdasági „nyomásának” további növelésére csak másodlagos szankciók révén van lehetőség – azaz olyan intézkedésekkel, amelyek nem közvetlenül Oroszországot, hanem azokat az országokat célozzák meg, amelyekkel kereskedik.

„De ahogy a Sanghaji Együttműködési Szervezet e heti, Tiencsinben megrendezett ülésén történtek is megmutatták, ezek az intézkedések egy leküzdhetetlen problémával is szembesülnek: túl sok ország, és különösen a világ legnépesebb országai, Kína és India, határozottan elutasítják a kapcsolatok megszakítását Moszkvával” – ismeri el az Euractiv szerzője.

Fotó: Sergei Guneyev/Sputnik/AFP