Európa csak akkor menthető meg, ha vissza tud térni a gyökereihez

Bátran állíthatjuk, hogy rendkívüli körülmények között zárta az esztendőt ötszáz évvel ezelőtt Luther Márton. Júniusi esküvőjüket követően feleségével, Bora Katalinnal advent első napjaiban bizonyosodtak meg arról, hogy gyerekük lesz. Luther nehéz időszakon volt túl.

A német paraszt­háború viszontagságai között át kellett élnie, hogy az egyes ember megváltottságát, a keresztény ember szabadságát középpontba állító teológiája kontrollálhatatlan társadalmi mozgásokat indít el. A felsőbbség elleni lázadást a hatalom torzulásai miatt indokoltnak tartotta, ám a vérontás láttán végül a földesurak védelmére kelt, s ezzel széles tömegek előtt vesztette el hitelességét. Mindazonáltal az 1517-ben induló reformáció addigra már széles körben elterjedt, számos uralkodó fogadta el a reformátor tanait annak ellenére, hogy 1521-ben, a wormsi birodalmi gyűlést követően Luthert pápai átok sújtotta, ezért menekítik Wartburg várába, ahol – civilizációs jelentőségű elhatározással – német nyelvre fordítja az Újszövetséget. A menekülését biztosító urak jól tudták, miért fontos nekik Luther doktor tanításainak sikere: a búcsúcédulák árusításának megszüntetésével meg tudták állítani a polgáraiknál lévő pénz délre, a Vatikánba szivárgását, vagyis – mintha csak a mai Európai Unióban lennénk – a gazdag észak vásárlóerejének az elmaradott délre transzferálását. A következő években Luther levelek és teológiai fejtegetések sokaságát írja meg, szervezi követői­nek csoportjait. Azonban A keresztény ember szabadságáról szóló 1520-as írása néhány év alatt olyan mély hatással lesz az amúgy is számos változással szembesülő parasztságra, hogy a felkelés elkerülhetetlen.