Most is Charlie vagyok?

„Charlie Kirk amerikai konzervatív aktivistát, a Turning Point USA társalapítóját és vezérigazgatóját szerdán, az Utah Valley University campusán hidegvérrel lelőtték. A lövés a nyakán érte, sérülésébe belehalt; feleségét és két gyermeküket hagyta hátra. A baloldali és liberális közösség egy része ünnepli a merényletet, másik része halálában is gyalázva »szélsőjobboldaliként« emlékszik meg személyéről.

Csakhogy nem Charlie Kirk személyéről van szó. Charlie Kirkkel lehetett egyetérteni vagy sem. De mondjuk ki, a sokat áhított vitákat csak eltérő véleménnyel rendelkező és csak élő emberrel lehet lefolytatni. Charlie Kirk esete pedig felvet néhány kérdést.

Ha Charlie Kirk szélsőséges volt, akkor micsoda az, aki színpadon gyilkosságot imitál? Ha Charlie Kirk szélsőséges volt, akkor micsoda az, aki embertársai egészségét, hova tovább életét veszélyeztetve füstbombát gyújt az Országházban? Ha Charlie Kirk szélsőséges volt, akkor micsoda az, aki újságírókat vegzál? Végső soron micsoda az, aki lelőtte Charlie Kirk-öt?

»Szabad művész.« »A véleménynyilvánítás tárgyiasult formája.« »Bárány.« »Felszabadító.« Gyűjtőnevükön: morális nihilisták. Ám nem a semmiből született meg az az ideológiai közeg, ahol veszélyesebb egy rajzolt béka, mint egy mikrofon mögül harsogott kivégzésfantázia.

»A humor a szélsőséges mozgalmak központi fegyverévé vált a nyílt társadalmak aláásásában és az erőszak küszöbének csökkentésében. [...] Az eredmény egy nihilista humorfajta, amely etnikai és szexuális kisebbségek ellen irányul, és amelyről úgy vélik, hogy erőszakos fantáziákat – végső soron pedig tetteket – inspirál.«”

Nyitókép forrása: latoszog.hu

***