Kísértet járja be Európát – a politikai erőszak kísértete

Az erőszak végigkísérte az emberi civilizációt és történelmet, legrosszabb tragikus példáit tömegesen a 20. században produkálta kontinensünk, de a század végétől mégis bízhattunk abban, hogy belátható ideig békések maradnak a politikai konfliktusok. Nem így lett: szomszédunkban negyedik éve dúl a nyílt háború; tágabb civilizációs közösségünkben pedig egyre többször üti fel a fejét a leghagyományosabb politikai erőszak. Aminek különös csavarja, hogy nem a diktatúrával, elnyomó rendszerek kiépítésével vádolt új jobb­oldal részéről érkezik, hanem éppen ellenkezőleg: annak vezető politikusait – vagy épp hétköznapi aktivistáit, támogatóit – érik. 

A napokban Andrej Babiš, a korábbi – és potenciálisan jövőbeli – cseh kormányfő ellen követtek el erőszakot. Babiš kórházba került, miután a sziléziai Dobrá községben kampányolva egy hatvan év körüli férfi a tömegből kilépve 

A politikus az október elején tartandó csehországi választás előtti kampány során utazott a településre – a váratlan incidens után a kórházban CT-vizsgálatot kellett elvégezni rajta. 

A Babišsal szemben álló pártok alkotta cseh kormány belügyminisztere, Vit Rakušan elítélte a támadást, kiemelve, hogy az erőszak semmilyen formában nem elfogadható. Hozzátette: az ország jövőjét nem fizikai agresszióval, hanem érvek és gondolatok ütköztetésével kell alakítani. 

Maga Babiš egy nappal később kommentálta a történteket. Mint elmondta: „Ami tegnap történt, annak nem kellene, nem lenne szabad soha megismétlődnie. Szeretném felszólítani választóinkat, hogy soha ne süllyedjenek erre a szintre.” Babiš szerint a támadó nem vitázni ment a találkozóra, s „ahogy a médiából megtudtam, régóta gyűlöl engem, ezért támadott meg gyáva módon, hátulról a mankójával. Az első ütés a halántékomon ért, így nem is tudom pontosan, mi történt. A szemem is bedagadt. Még el kell mennem valamilyen vizsgálatra, de igyekezni fogok, hogy minél hamarabb visszatérhessek a kampányba”. Arról is beszélt, „igyekszünk pozitív kampányt folytatni. Ezért mindenkit arra kérek, hogy a tegnapi eset ne ismétlődhessen meg. A politikai döntést a választásoknak kell meghozniuk, és nem annak, hogy ki kit üt meg a kampánygyűléseken”. 

A Babiš elleni támadás akkor történt, amikor a politikus és pártja messze a legnépszerűbb erő a választás előtt. Az Elégedetlen Polgárok Akció­ja (ANO) 32 százalékon áll, vele szemben a mostani kormánykoalícióból két párt, a Polgári Demokrata Párt (ODS) és a Kereszténydemokrata Unió – Csehszlovák Néppárt (KDU) együtt indulva 21 százalékos népszerűségnek örvend. A harmadik kormánypárt, a Polgármesterek és Függetlenek (STAN) pedig 10-11 százalékon áll. 

A mostani támadáshoz hasonló, csak még durvább erőszakcselekmény történt másfél éve, 2024 tavaszán a szomszédos Szlovákiában, amikor egy idős férfi, Juraj Cintula több lövést adott le a vidéken kampányoló Robert Ficóra. Az eset Nyitrabányán történt egy kulturális központ előtt: amikor a szlovák kormányfő odament helyi támogatóihoz, az elkövető eltalálta a hasát, a mellkasát és a karját is. Ficót helikopterrel kellett a beszterce­bányai kórházba vinni, hogy megmentsék az életét. A hosszú műtét során órákig nem lehetett tudni, hogy életben marad-e az uniós tagország vezetője. 

Az elkövető, Juraj Cintula egy 71 éves, Léván élő férfi volt, aki több könyvet is írt élete során, egyébként pedig biztonsági őrként dolgozott, és ezért tarthatott legálisan fegyvert. Bár Cintulát azonnal letartóztatták, de a médiának nyilatkozva elmondta, hogy tettét azért követte el, mert nem ért egyet a Fico-kormány politikájával, a merényletet pedig jó előre eltervezte. 

A Fico elleni támadást egy emberként utasította el a szlovákiai politikum, Peter Pellegrini államfő ugyanakkor az ország politikai viszálykodását nevezte a probléma forrásának. Maga Fico csak több héttel később, lábadozása után szólalt meg az ellene elkövetett merényletről: szerinte a szlovák ellenzék egy aktivistája próbálta megölni őt, aki közvetítője lett „a gonoszságnak és a gyűlöletnek, amelyet a politikailag sikertelen és frusztrált ellenzék tett kezelhetetlen méretűvé Szlovákiában”. Fico ugyanakkor nem érzett gyűlöletet az elkövetővel szemben: „Ideje megtennem az első lépést. A megbocsátást. Nem érzek gyűlöletet az idegen iránt, aki meglőtt.” 

A szlovák kormányfő ugyanakkor arról is beszélt, hogy az ellenzék, a vele szemben álló média „és a külföldről pénzelt civilek” bagatellizálni fogják a merényletet; de ettől még arra kérte a médiát, „főleg a Soros György pénzügyi birodalma által birtokoltakat, hogy ne folytassák ezen az úton, és tartsák tiszteletben nemcsak a gyilkossági kísérlet okainak súlyosságát, hanem annak következményeit is”. Videója végén viszont arról beszélt: „Bízom benne, hogy a társadalom le fog nyugodni, és hamarosan békés és értelmes módon találkozhatunk.” 

Nem sokkal a Fico elleni merénylet után a tengerentúlon történt valami, ami alapjaiban változtathatta volna meg a világpolitikát, és ki tudja, hosszú távon talán a történelmet is. Tavaly nyáron, 2024. július 13-án az őszi elnökválasztásra és visszatérésére készülő Donald Trump ellen követtek el merényletkísérletet a pennsylvaniai Butler közelében. 

A húszéves elkövető, Thomas Matthew Crooks egy háztetőről lőtt nyolcszor a republikánus elnökjelölt felé félautomata fegyverrel. Az egyik golyó eltalálta az éppen szónokló Trump fülét, ami után a politikus lebukott – és ez mentette meg az életét. Szó szerint 1-2 milliméteren múlott, hogy a merénylő eltalálja. A golyók viszont végeztek egy tűzoltóval, Corey Comperatoréval. Trump merénylőjét még a helyszínen lelőtték a titkosszolgálatiak, így a merénylet közvetlen indítékai már soha nem fognak kiderülni. A vérző füllel öklét magasba emelő Trump képe a múlt év – vagy egy korszak – egyik ikonikus fotográfiájává vált. Aztán megnyerte az elnökválasztást, hogy radikális belföldi és nemzetközi politikai döntésekkel más irányba terelje a hazai és globális folyamatokat. 

Földrészünkre visszatérve vigyázó szemünket a kontinens nagyhatalmára, Németországra vethetjük: a politikai és társadalmi válságjelenségektől sújtott, pangó gazdaságú uniós országban 84 ezer politikai indíttatású bűncselekményt jegyeztek fel 2024-ben, amely önmagában több mint 40 százalékos növekedést jelentett az egy évvel korábbi adatokhoz képest, és abszolút rekordnak számít a statisztika 2001-es megkezdése óta. Ebbe minden bűncselekmény jellegű történést beleszámolnak, nem „csak” a fizikai erőszakot, de az utóbbi is terjedőben van Németországban. 

Több évtizednyi lappangás után 2019-ben tört ki újra a durva politikai erőszak a németeknél, amikor megölték Walter Lübckét, az Angela Merkel kancellár elképzeléseit támogató kereszténydemokrata politikust. Azóta is százával történnek fizikai inzultusok a német politika szereplőivel szemben, amit a fősodorbeli média szeret egyszerűen az Alternatíva Németországért (AfD) párt radikális nézeteinek számlájára írni; de valójában két párt számít az erőszakhullám fő áldozatának: az egyik a Szövetség ’90/Zöldek, a másik pedig maga az AfD. 

2025 első hat hónapjában az időközben a legnépszerűbb német párttá előlépő AfD szenvedte el a legtöbb inzultust: 

és összesen 30 alkalommal a többi párt képviselőire. Egy évvel korábban fél év alatt 48 támadás történt az AfD-sek ellen, a tendencia tehát növekszik. 

Az idei adatok szerint a 98 támadásból 64-et szélsőbalosok követtek el, és 6 támadás írható szélsőjobboldali elkövetők terhére. Eközben Jette Nietzard, a zöldek ifjúsági vezetője a minap arról elmélkedett: „Az ellenállás csak intellektuális lehet? Vagy a fegyverek is beleférnek?” Nem egyszeri elszólás volt ez a részéről, nem sokkal később szintén erről beszélt egy interjúban: a kérdés szerinte csak az, hogy „készen állunk-e” fegyvert fogni egy kormányra készülő AfD ellen. 

Martin Hess, az Alternatíva Németországért parlamenti képviselője úgy kommentálta a fejleményeket: „A politikai döntéshozatal zaklatás és erőszak általi befolyásolása nem fér bele a demokráciába”, és „az AfD elleni agresszív és dehumanizáló retorika” szítja az erőszakot. Az AfD-s politikus hozzátette: „A demokrácia baloldali ellenségei általi fenyegetés mindenütt jelen van – mégis vagy lekicsinylik, vagy igazolják, vagy akár egyenesen ünneplik a médiában és a hagyományos pártokban.” 

Így fordul rá Európa az újabb jelentős választásokra – Csehországtól Magyarországig.

Nyitókép: Robert Ficót a besztercebányai kórházba viszik a támadás után
Fotó: AFP

***

***