Kíméletlen kritika az Ukrajinszka Pravdában: „Zelenszkijék csak a választásokra gondolnak, amit Ukrajna talán meg sem ér”

Pavlo Kazarin, katonatiszt, a civil életében újságíró és publicista, az Ukrajinszka Pravdán megjelent cikkében a mozgósítás problémájáról ír. Emlékeztet arra, hogy 1966-ban Robert McNamara amerikai védelmi miniszter csökkentette a követelményeket az amerikai hadseregbe behívott újoncokkal szemben. A projektet a 70-es évek elején lezárták, és az amerikai történelemben „McNamara's Morons” – „McNamara debiljei” néven maradt fenn.

A katonatiszt szerint ma azokat küldik be az ukrán hadseregbe, akik nem tudtak maguknak mentesítést és diákigazolványt vásárolni.

A katonai ombudsman Olga Resetilova szerint többségük olyan újonc, aki a kiképzőközpontokból menekül el.

Kazarin arról ír, hogy hivatalosan a hatóságok azt állítják, hogy a mozgósítással nincs probléma az országban: havonta 30 ezer ember lép be a hadseregbe. „De statisztikailag körülbelül minden második később dezertál. És akik eljutnak az egységekhez, azok sem mindig jelentik a probléma megoldását.”

„Ez a legfontosabb téma a katonák számára és ez a legfontosabb téma a civilek számára is. A behívó megváltoztatja az életedet és próbatétel elé állítja a családokat. A közösségi média pánikot kelt, és mindenki, aki nem kapott behívót, aggodalommal teli légkörben él” – jegyzi meg Kazarin, majd hozzáteszi: ez a legfontosabb téma az állam számára is. „Az ország védelméhez fegyverekre, pénzre és emberekre van szükség.

A katonatiszt szerint ugyanakkor az ország legfontosabb problémájának megoldásával ma a szárazföldi haderő egyik szervezeti egysége foglalkozik. „Nem a Védelmi Minisztérium. Nem a Minisztertanács. Nem az Elnöki Hivatal. Ukrajna túlélését meghatározó feladatokat egy haderőnemre bízták.”

Mint írja, ezeknek az embereknek nincs joguk bármit kezdeményezni a törvényhozásban. A szárazföldi haderő nem foglalkozik a politikával. Kazarin szerint a mozgósítás témáját csak azért bízták rájuk, mert egyenruhát viselnek és nem vitatják a parancsokat. Hozzáteszi: „Amíg ők foglalkoznak a népszerűtlen témával, a többieknek nem kell aggódniuk saját népszerűségük miatt.”

„A politikusok továbbra is csak a választásokra gondolnak, amelyeket az ország talán meg sem ér”

A katonatiszt úgy folytatja: „a léket kapott hajó megmentésével az alsó fedélzeten lévő matrózok foglalkoznak, mert a legénység többi tagja fontosabb dolgokkal van elfoglalva.

A politikusok továbbra is a választásokra gondolnak, amelyeket az ország talán meg sem ér.”

Teljes mozgósítás?

Kazarin szerint a probléma az, hogy az állam nem meri meglépni a teljes szükséges mozgósítást. Bármilyen a behívókkal kapcsolatos téma, annyira népszerűtlenné vált, hogy a politikusok minden áron igyekeznek elkerülni. Mint írja, a dezertőrök pártja annyira befolyásossá vált, hogy a hatalom és az ellenzék nem mernek vele vitatkozni. „Az ország túlélését meghatározó kérdéseket senki sem vitatja meg, kivéve a katonákat.”

„Lesz-e valaki, aki a katonaságon kívül foglalkozni fog a mozgósítással? Rendet tesznek-e a rendszerben? Mi lesz a hamis diákokkal? A színlelt rokkantakkal és a látszólagos gondviselőkkel? Meglátogatja-e az SZBU azokat, akik a közösségi médiában a mozgósítás ellen agitálnak?” – kérdezi a szerző.

A mozgósítás mint téma Kazarin szerint annyira népszerűtlen lett, hogy végül azokra lőcsölték, akikért nem kár. Vagyis a katonákra. Ennek eredményeként a hadsereg hajóterébe továbbra is folyik be a víz – zárja cikkét az ukrán katonatiszt.

Fotó: Gints Ivuskans / AFP