Az egyiptomi turisztikai és régészeti minisztérium július 24-én jelentette be, hogy egy régészeti feltárás során egy Krisztus után 3-7. századi város maradványaira bukkantak a Nyugati-sivatagban. Ez az időszak pont egybeesik az úgynevezett kopt korszakkal, vagyis azzal az időszakkal, amikor a kereszténység volt az uralkodó vallás Egyiptomban. A frissen feltárt régészeti leletek sokat fognak segíteni abban, hogy még többet megtudjunk Egyiptomnak erről – a többnyire elfeledett – időszakáról a fáraók és a muszlim hódítók kora között – vélekedett Sherif Fathy miniszter.
A Kharga-oázisban található Ain Al-Kharab régészeti lelőhelyen az Egyiptomi Régészeti Főtanács (SCA) támogatásával dolgozó régészcsoport vályogtéglából épült lakóházak, sírhelyek és két templom maradványait tárta fel. Az egyik templom egy bazilika stílusú épület két oldalsó folyosóval, valamint három sornyi négyzetes oszloppal.
Az egyik legkülönlegesebb régészeti maradvány egy falfestmény, amely Jézus Krisztust ábrázolja, amint betegeket gyógyít.
Mohamed Ismail Khaled, az SCA főtitkára szerint
„a város feltárásával bebizonyosodott, hogy a Kharga-oázis jelentős vallási és társadalmi központ volt a történelem több időszakában is, de különösen a kereszténység idején”.
Bár a koptok aranykora az arab hódítók megérkezésével, majd az iszlám erőszakos térnyerése következében a kilenc-tizedik századra leáldozott, a kopt nyelv, nép és vallás – ha megfogyva és megtörve is – még mindig jelen van az egyiptomi társadalomban és kultúrában, az ókori egyiptomi nyelv és birodalom utolsó lenyomataként.
De nézzük, kik is azok a koptok, és miért hordoz magában sokkal több jelentést a régészek által feltárt keresztény település annál a pár évszázadnyi történelemnél, amit magában foglal!
A koptok a fáraók utolsó élő leszármazottjai
A ma élő kopt etnikai és vallási közösség az arab világ legnagyobb keresztény kisebbségeként van számontartva, akik elsősorban Egyiptom északi részén élnek, és az ország lakosságának nagyjából 10 százalékát teszik ki (számukat 4,7 és 1,1 millió közé becsülik).
A Krisztus utáni első évezredben Egyiptomot is elérte az arab hódítás, aminek az ottani lakosság – beleértve a koptokat – is áldozatául esett. Sokan elmenekültek az országból, másokat meggyilkoltak, vagy az évek során összeolvadtak az aktuálisan uralkodó muszlim népcsoportok tagjaival. A ma élő koptok is már arabul beszélnek,
a vallási szertartásban ugyanakkor megőrizték a kopt nyelvet, amelyről azt mondják, az ókori egyiptomi utolsó fennmaradt változata.
A koptok magukat pedig az egyiptomi fáraók leszármazottjainak vallják.
A kopt az ősi egyiptomi nyelv utolsó fennmaradt változata
A napjainkban már csak vallási szertartásokban használt kopt nyelv valamikor a Krisztus utáni negyedik század környékén jöhetett létre. Ez lényegében az ősi egyiptomi nyelv görög betűkkel átírt változata, néhány démotikus jel megőrzésével.
Leo Depuydt, a Brown Egyetem egyiptológus professzora – aki tanulmányt is írt az egyiptomi nyelv több évezredes alakulásáról – azt állítja, hogy a 12. és 13. században még beszélhették néhányan a nyelvet, de az 1500-as évek elejére már gyakorlatilag mindenki arabul beszélt az országban. A latinhoz hasonlóan a hétköznapi használatból kikopott, de a liturgia nyelveként fennmaradt a kopt is, amelyet még ma is használnak az egyházi szertartások keretében.
Az első keresztények a Közel-Keleten
A Krisztus utáni első évezredben nagyjából ötszáz évig volt a kereszténység az uralkodó vallás Egyiptomban, ez az időszak volt a koptok virágkora. Szent Márk Krisztus után 62-ben vitte el Egyiptomba a keresztény hitet, és a koptok az elsők között tértek meg. Ezt követően a korábbi pogány kultusz helyét fokozatosan átvette a kereszténység, egészen a muszlimok 641-es érkezéséig. Az iszlám csak pár száz évvel később, a kilencedik században vette át az államvallás szerepét, és akkortól kezdődtek az erőszakos térítési kísérletek, akkor kezdték el üldözni a koptokat, akik az ezt követő időszakban jelentősen megfogyatkoztak.
Az arab, a cserkesz, majd az oszmán időkben több templomot megsemmisítettek, elégették a keresztény vallásos könyveket, és sokakat bebörtönöztek a hite miatt. Amikor a britek 1882-ben gyarmatosították Egyiptomot, a koptok már csak a lakosság tíz százalékát tették ki.
Igaz, a 19. század közepén Muhammad Ali, az oszmán birodalom egyiptomi alkirálya modernizálta az államigazgatást, az ipart és az oktatást, aminek következtében a koptok is betölthettek vezetőbeosztású állásokat, sőt, több helyi önkormányzatban is hivatalt kaptak. Lehettek saját földbirtokaik, és kialakult egy kereskedői polgári réteg. 1874-ben létrejött egy civil jogvédő szervezet, amely biztosította a koptok szabad vallásgyakorláshoz való jogát, és a muszlimokkal egyenrangú állampolgárokká tette őket. Később, a huszadik század elején, 1919 és 1952 között a koptok újra békében, biztonságban és vallásszabadságban élhettek, amelynek az 1952-es forradalom vetett véget.
A koptok, akik támogatták Egyiptom függetlenedését a britektől, végül nem jöttek ki jól a változásból.
Amellett, hogy az államosítások miatt az elit vagyona 75 százalékát elveszítette, a forradalom után hatalomra kerülő Gamal Abden-Nasszer elnök két rendeletet is kiadott, amivel a kopt kisebbséget sújtotta. Egyrészt kötelezővé tette a muszlim vallásoktatást az iskolákban, ami korábban fakultatív volt, másrészt előírta, hogy az Al Azhar Egyetemre csak muszlim vallású diákok nyerhetnek felvételt. Még ebben az évtizedben maximalizálták a koptok földbirtokainak méretét,
a 1970-es évektől pedig felerősödtek a szélsőséges iszlamista mozgalmak, amelyek célba vették a többnyire keresztény vallású koptokat is.
Napjaink üldözött keresztényei
Mára már pedig a koptokat is aközé a 350 millió keresztény közé számolják, akik a mindennapokban üldöztetést szenvednek a hitük miatt.
Bár Abd el-Fattáh esz-Szíszi elnök igyekszik fellépni a keresztény kisebbség védelmében, és elismeri a koptok jelentős szerepét az egyiptomi történelem és kultúra megőrzésében, de helyi szinten továbbra is nehéz helyzetben vannak a keresztények, mind a hatóságok, mind a terrorista szervezetek aktivitása miatt.
Sok településen szinte lehetetlen új templomok építésére, vagy a régiek felújítására engedélyt kapni, a helyi közösség pedig kiveti magából a nem muszlimokat. Ráadásul az egyiptomi elnök jóhiszemű védekező háborúja a Muszlim Testvériség ellen sokakat a vallási kisebbségek ellen fordított.
Ha beírjuk az internetes keresőbe, hogy „kopt keresztények elleni támadás”, számos szörnyű merényletről olvashatunk az elmúlt évekből. Templom gyújtogatások és robbantások, támadások zarándokok és papok ellen, és még sorolhatnánk.
Talán az egyik legelterjedtebb és legmegrázóbb eset, amelynek a képei az egész internetet bejárták, amikor 2015-ben az Iszlám Állam húsz kopt keresztény munkást fejezett le egy líbiai tengerparton, amiért nem voltak hajlandók megtagadni a hitüket. Volt velük egy huszonegyedik, ghánai férfi is, aki nem volt keresztény, de végignézve az előtte kivégzett húsz férfi tanúságtételét, mire eljutottak hozzá a terroristák, azt vallotta: „Az ő Istenük az én Istenem is!”
Híres koptok, akik ma is köztünk élnek
A rengeteg üldöztetés következtében jelentős diaszpóra kopt közösségek alakultak ki a világ minden táján, akik – ragaszkodva gyökereikhez – a lehetőségeikhez mérten mind a mai napig igyekeznek segíteni Egyiptomban élő társaikon. Az Egyesült Államokban a 2010-es években 100 és 300 ezer fő közé becsülték a kopt kisebbség arányát, de szintén sokan, közel 50 ezren élnek Franciaországban, valamint érdemes még megemlíteni az Egyesült Királyságot, Olaszországot és Kanadát, ahol még mindig több tízezren élnek.
Hollywoodban is találkozhatunk világhíres kopt színészekkel, akik közül az egyik leghíresebb, a Bohém Rapszódiában Freddie Mercury-t alakító Rami Malek, de sokak számára ismerős lehet a Guy Richie által rendezett Aladdin film címszereplőjét alakító Mena Massoud is.
Nyitókép: kopt templom Kairóban. Forrás: MATTES René / hemis.fr / hemis.fr / Hemis via AFP