Az első keresztények a Közel-Keleten
A Krisztus utáni első évezredben nagyjából ötszáz évig volt a kereszténység az uralkodó vallás Egyiptomban, ez az időszak volt a koptok virágkora. Szent Márk Krisztus után 62-ben vitte el Egyiptomba a keresztény hitet, és a koptok az elsők között tértek meg. Ezt követően a korábbi pogány kultusz helyét fokozatosan átvette a kereszténység, egészen a muszlimok 641-es érkezéséig. Az iszlám csak pár száz évvel később, a kilencedik században vette át az államvallás szerepét, és akkortól kezdődtek az erőszakos térítési kísérletek, akkor kezdték el üldözni a koptokat, akik az ezt követő időszakban jelentősen megfogyatkoztak.
Az arab, a cserkesz, majd az oszmán időkben több templomot megsemmisítettek, elégették a keresztény vallásos könyveket, és sokakat bebörtönöztek a hite miatt. Amikor a britek 1882-ben gyarmatosították Egyiptomot, a koptok már csak a lakosság tíz százalékát tették ki.
Igaz, a 19. század közepén Muhammad Ali, az oszmán birodalom egyiptomi alkirálya modernizálta az államigazgatást, az ipart és az oktatást, aminek következtében a koptok is betölthettek vezetőbeosztású állásokat, sőt, több helyi önkormányzatban is hivatalt kaptak. Lehettek saját földbirtokaik, és kialakult egy kereskedői polgári réteg. 1874-ben létrejött egy civil jogvédő szervezet, amely biztosította a koptok szabad vallásgyakorláshoz való jogát, és a muszlimokkal egyenrangú állampolgárokká tette őket. Később, a huszadik század elején, 1919 és 1952 között a koptok újra békében, biztonságban és vallásszabadságban élhettek, amelynek az 1952-es forradalom vetett véget.
A koptok, akik támogatták Egyiptom függetlenedését a britektől, végül nem jöttek ki jól a változásból.