Nagyon inspiráló volt az a műfaj is, amelyet a mai napig vitt: az egyetemi kampuszokon teljesen nyíltan hívott vitára bárkit, akinek volt kérdése, vagy véleménye. Baloldaliak és jobboldaliak, ateisták, vagy keresztények, liberálisok vagy konzervatívok. Mindig igyekezett kulturáltan és korrekten viselkedni mindenkivel, megvédeni a vitapartnereket a fújolástól, a többség vehemens reakciójától. Tiszteletteljes volt a politikai ellenfelek irányába is, de határozott és erélyes, ha fontos ügyekről volt szó.
A kegyetlen meggyilkolásáról készült felvételek valósággal sokkoltak. Egy most még ismeretlen merénylő, 180 méteres távolságból, egy utahi rendezvényén lőtte nyakon. A kórházba még elvitték, az elképesztő vérveszteség ellenére - de megmenteni már nem tudták.
Mélyen ördögi gyilkosság volt ez, több mint egy személyes tragédia. Milliók szerették és imádkoztak érte, mindkét oldalon. (Akadtak persze olyan gátlástalan emberek, akik igazolva látják a gyilkosságot (MSNBC műsorvezető), vagy éppen ünnepelték azt (iszlamisták)
Úgy érezni, mintha valamilyen fordulóponthoz érkezett volna az Egyesült Államok, s picit velük együtt a világ is. Utoljára talán október 7-én, vagy szeptember 11-én éreztem ilyet. Nem tudom, megmagyarázni, hogy miért. Mintha valami korszakváltás lenne megint.
Elborzaszt, ami történt.