A választási sikerek után megszaporodtak az ellenőrzések, ráadásul Macronék egyenruhásai olyasmi miatt zargatják a jobboldali pártot, amit maguk is üzemszerűen csináltak.
Egy júliusi reggelen a francia fővárosban két vizsgálóbíró és mintegy 20 rendvédelmi tiszt rontott be golyóálló mellényben a Nemzeti Tömörülés székházába, amely egy fagyasztott élelmiszerbolt és egy állványzattal borított épület közé szorult – írja a Politico.
A Nemzeti Tömörülés a francia igazságszolgáltatás célkeresztjébe került, amely a párttal szemben felhozott vádakat vizsgálta, miszerint több kampányt részben illegális kölcsönökből finanszírozott. Ezek a kampányok magukban foglalták Marine Le Pen 2022-es elnökjelöltségét és törvényhozási választásait; a 2024-es európai parlamenti választásokat, amelyeket Jordan Bardella pártelnök vezetett; és az azt követő meglepetésszerű előrehozott nemzetgyűlési választásokat.
A Politico szerint a razzia egy olyan pillanatban történt, amely egyszerre volt hatalmas ígéret és óriási veszély a Nemzeti Tömörülés számára.
A párt soha nem volt ilyen népszerű, és a közvélemény-kutatások szerint reális esélye van az elnökválasztás megnyerésére a következő, 2027-es választásokon.
De továbbra is jogi problémák gyötrik a pártot. Márciusban Le Pent sikkasztás miatt elítélték, ami azzal fenyeget, hogy sikeres fellebbezés hiányában nem indulhat a következő elnökválasztáson.
A július 9-én történt razzia egyike volt annak a három incidensnek, amelyek azon a héten nyilvánosságra kerültek.
Egy nappal korábban az Európai Ügyészség vizsgálatot indított az Európai Parlament mára megszűnt Identitás és Demokrácia csoportja – amelyhez a Nemzeti Tömb is tartozik – által elkövetett állítólagos pénzvisszaélések ügyében. Még a hét vége előtt megjelentek olyan jelentések, amelyek szerint a francia hatóságok tavaly kihallgatták a bevándorlásellenes milliárdost, Pierre-Edouard Stérint egy olyan vizsgálat részeként, amelynek célja annak megállapítása volt, hogy illegálisan finanszírozta-e a szélsőjobboldali párt helyi kampányait. Stérin tagadott mindenféle jogsértést.
Annak ellenére, hogy az elmúlt években robbanásszerűen népszerűvé vált, a Nemzeti Tömörülés vezetői ismételten panaszkodtak, hogy a párt nem kaphat hiteleket a francia bankoktól,
írja a Politico. Egy 2019-es parlamenti jelentés megállapította, hogy a legtöbb pénzügyi intézmény nem akar üzletelni Le Pennel és Bardella mozgalmával azok „imázsa vagy hírneve”, szerény ingatlanportfóliója (és így korlátozott fedezete), valamint a bűnüldöző szervekkel való gyakori összetűzései miatt.
Ez egy szerencsétlen pénzügyi csapda a pártnak. A hagyományos finanszírozási forrásokhoz való hozzáférés hiányában a Nemzeti Tömörülés kénytelen kreatív megoldásokat alkalmazni, amelyek felkeltik a francia hatóságok figyelmét. Az ezt követő vizsgálatok viszont tovább eltántorítják a bankokat attól, hogy üzleteljenek a párttal.
Bardella a júliusi razzia után az Agence France-Presse francia hírügynökségnek azt nyilatkozta, hogy „egyetlen francia bank sem akart kölcsönt nyújtani a Nemzeti Tömörülésnek a választási kampányainak finanszírozására”; és hogy ezért
a pártot nem szabad hibáztatni azért, hogy „önmaga finanszírozza magát, és olyan kölcsönöket vesz fel, amelyek egyébként teljesen legálisak”.
Emmanuel Macron elnök saját politikai pártja ugyanezzel a problémával nézett szembe a 2017-es győzelme előtt, amikor kénytelen volt adománygyűjtésre támaszkodni, hogy kompenzálja a pénzügyi garanciák vagy a hitelezőket megnyugtató politikai múlt hiányát. De miután megnyerte az Elysée-t, a bankok jobban megbarátkoztak velük.
A Macron-féle Renaissance, ahogy a pártot most ismerik, képes volt megvásárolni – majd állítólag 31 millió euróért eladni – egy első osztályú ingatlant Párizs szívében a székhelye számára. A Nemzeti Tömörülés ezzel szemben sokkal szerényebb irodákat bérel egy olyan épületben, amely nem illik Franciaország egyik legnépszerűbb politikai pártjához, egy előkelő, de elöregedő környéken a város nyugati szélén.
Az elmúlt években a Nemzeti Tömörülés kis léptékű adománygyűjtési programokra támaszkodott, amelyek közül legalább az egyik ellentétes volt a francia kampányfinanszírozási törvényekkel, amelyek célja, hogy megakadályozzák a túl sok pénz politikába jutását. A párt tavaly kimerítette a végső fellebbezési jogát, és véglegesen bűnösnek találták abban, hogy a 2012-es törvényhozási választások során túl magas díjakat számított fel jelöltjeinek kampányanyagokat tartalmazó „készletekért”, amelyeket aztán közpénzekből térítettek meg.
A július 9-i razziát a rendőrök végezték, bizonyítékokat keresve arra az állításra, hogy a párt illegális kölcsönöket kaphatott támogatóktól vagy finanszírozóktól.
A Nemzeti Tömörülés pénztárnoka, Kévin Pfeffer a razzia után nem reagált a Politico interjúkéréseire a cikk elkészítéséhez. Egy magas rangú párttisztviselő azonban, aki nem volt felhatalmazva nyilvános megszólalásra, elismerte, hogy Le Pen pártja valószínűleg „fejlődési válsággal” és „túlbuzgó” francia igazságszolgáltatási rendszerrel is szembesült.
Fotó: Guillaume BAPTISTE / AFP
A „jaj, jaj, bezárják a postákat” típusú intellektuális kacatok gyártása helyett épkézláb ötleteket kérnénk a tiszás influencerektől! Francesca Rivafinoli írása.
Párizsnak sikerült még jobban magra haragítania egykori gyarmatát.
Kíváncsiak voltunk, hogy a nagyobb nyugat-európai államokban – például Franciaországban, Németországban vagy Olaszországban – milyen jogi szankciók és mechanizmusok vonatkoznak az ilyen esetekre.
Egyet visszaküldenek Franciaországba, egy másikat meg elhoznak onnan.
Franciaország végre felismerte, hogy a drogbűnözés nem társadalmi kérdés, hanem belső biztonsági kockázat.
Egyre drasztikusabban nyúlnak hozzá a nyugdíjrendszerekhez Európa szerte. Magyarországon viszont egyelőre nemhogy korlátozások, még pluszpénz is jár az időseknek.
A kilenc magyarral felálló MTK öt hazai góllal hagyta helyben az új szabályok és ajánlások nyomán láthatóan szenvedő miskolciakat.
Így viselkedne ez a nárcisztikus pukkancs az ellenfeleivel, ha övé lenne a főhatalom.
