A tények makacs dolgok

„Vége felé jár az augusztus. Bár nem volt könnyű nyara az Európai Uniónak, ilyenkor mégis erősebb a remény, hogy az európai döntéshozók kipihentebben, egy lépéssel hátrébbről és higgadtabban, a tényhelyzetet jobban figyelembe véve alakítják a következő időszak  eseményeit. Jó eszközt adhat ehhez az Európai Unió statisztikai szolgálatának, az Eurostat-nak most megjelent kiadványa, amely áttekinti az EU-nak a világban elfoglalt helyzetét jellemző legfontosabb társadalmi és gazdasági mutatókat.

Ha komolyan akarjuk venni az európai együttgondolkodást és együttműködést, akkor csakis két lábbal a földön állva és nem ideologikusan érdemes helyzeteket és adottságokat elemezni. Az Eurostat összeállítása közel száz oldalon mutatja be az Unió helyzetét leíró legfontosabb társadalmi-gazdasági mutatókat. A döntéshozók munkáját is segítendő, az alábbiakban ezek közül veszek górcső alá néhányat.

Az első ilyen kiemelt jelentőségű mutatószám a termékenységi ráta. A vonatkozó adatok lesújtók. Az uniós arányszám (egy nőre jutó gyermekek átlagos száma) az 1960-as évek közepétől folyamatosan csökkent, s az 2022-ben már a másfelet (a pontos érték 1,46) sem érte el. Ez röviden azt jelenti, hogy az uniós belső népszaporulat évtizedek óta csökken, s az messze nem elegendő a lakosság megtartására sem. Az európai lakosság fogyásának ütemén ugyan látszólag javít, hogy uniós átlagos várható élettartam magas (81,5 év), sőt, az elmúlt tíz évben további négy évvel nőtt. 

Ez az kétségtelenül örömteli érték azonban, együtt olvasva a fentiekkel, valójában egy erősen öregedő társadalom képét mutatja. Ez a helyzet pedig társadalombiztosítási szempontból súlyosbodó terhet jelent az uniós tagállamok költségvetésének kiadási oldalára nézve. A társadalmi folyamatok és az azok következtében előálló gazdasági hatások tehát erősen kedvezőtlenek Európa szempontjából.

A második kiemelt mutatószám az EU gazdasági teljesítményéhez kapcsolódik. Az Eurostat adatai szerint 2023-ban az Unió a világ GDP-jének 14,7 %-át adta, azaz nagyjából fej-fej mellett volt az Egyesült Államok teljesítményével (14,8%), azonban már ekkor jelentősen elmaradt Kínáétól (18,8%). Mielőtt ezt az adatot kielégítőnek találnánk, érdemes mellé tenni a hozzá tartozó dinamikus mutatószámot: az éves GDP változást – vagyis azt, hogy az EU gazdasága miként fejlődik, különösen a versenytársakhoz képest. E tekintetben az látható, hogy az EU a 2010-es évtizedben sajnos leszakadt a versenyben. 

A világátlag ebben az időszakban éves 3–3,5%-os GDP növekedés volt, az Unió pedig az évtized során végig ez alatt mozgott, 0,5–1%-os értékekkel. Kitörési pillanatnak tűnt a COVID utáni gazdasági felpattanás 2020-ban, amikor az EU is képest volt ugyanarra az éves 6,3%-os éves növekedésre (de nem többre), mint a világ egésze. Sajnos ezt követően a Közösség ismét a leszakadási pályára állt be: a 2023-as adatok alapján míg a világ gazdaságai átlagosan 2,7%-os növekedést produkáltak, az Unió mindössze 0,4%-ra volt képes. Érdemes megnézni továbbá az Eurostat tíz évre aggregáltan számított, teljes növekedési mutatóját is. 

A helyzet sajnos így még lehangolóbb: míg a világ átlagos gazdasági fejlődése tíz év alatt kereken 31% volt, addig az EU csak alig több mint 18%-ot (18,2 %) tudott hozni. Ez nincsen a világátlag 60%-a sem! Az európai versenyképesség csökkenése több mint nyilvánvaló. Ezek a számok már nem a lemaradásról, hanem az egyértelmű lecsúszásról tanúskodnak. Jóllehet a GDP/fő mutatók alapján Európa továbbra is az egyik legjobb hely a világon, az fenti adatok azonban napnál világosabban mutatják Európa gazdasági akcióképességének folyamatos gyengülését és az Unió geopolitikai térvesztését.”

Nyitókép forrása: ludovika.hu

***