A jóléti mintaállam vége?

„A svédországi bandaháború nem »importált probléma«, hanem nagyon is kézzelfogható svéd valóság.  A folyamatokat a migráció, az egyenlőtlen társadalmi integráció, a gyorsan átalakuló drogpiac, a digitális toborzás és a nemzetközivé váló bűnszervezeti logika egyszerre alakítják.

A 2010-es évek közepe óta Svédországban tartósan emelkedett a lőfegyveres erőszak, és ez a gyilkossági ráta uniós összevetésben is kiugróvá vált. A trendet a hatóságok és a kriminológusok elsősorban a bűnözői közegekben – különösen a kábítószer-kereskedelem mentén – zajló leszámolásokhoz kötik. A Brå (a Svéd Bűnmegelőzési Tanács) legújabb áttekintése szerint a fegyveres erőszak a 2000-es évek közepe óta nőtt, különösen 2013 után, és ez húzta fel a teljes emberölési rátát is. Természetesen ez szoros összefüggésben van a migrációs politikával, hiszen a drogkereskedő bandák, akik a svéd piacért háborúznak, szinte kivétel nélkül migrációs hátterű tagokból és vezetőkből állnak. A »bandaháború« kifejezés mögött egymással lazán hálózatosodó, gyakran etnikailag vegyes, városrészekhez kötődő csoportok állnak, amelyek a kokain és kannabisz helyi terítése fölötti kontrollért küzdenek, és egyre inkább iparszerű módszereket alkalmaznak. A Brå 2024–25-ös anyagai kiemelik: a halálos erőszak jelentős része kifejezetten a kriminális szubkultúrában zajlik, városias térben, és leginkább lőfegyverrel követik el. Ugyanakkor nem egyszer kerülnek a tűzvonalba ártatlan civilek, sok esetben gyerekek. A svéd arányok EU-átlag fölé tolódtak – vagyis nem „északi kivételről”, hanem tartós szerkezeti problémáról beszélünk.

Az utóbbi két évben ugyanakkor némi fordulat látszik: 2024–25-ben a rendőrség és a kormány szigorításai miatt a lövöldözések száma visszaesett, miközben az »improvizált« robbantások (lakóházak, lépcsőházak ellen, figyelmeztető céllal) megugrottak. A közszolgálati SVT friss összegzése szerint 2025 első felében a lövöldözések csaknem feleződtek a korábbi csúcsokhoz képest, de a robbantások száma rekordközeli volt. Ez azt jelzi, hogy a bandák taktikai adaptációja gyors: ha a lőfegyveres fellépés kockázatosabb vagy nehezebb, olcsóbb, nehezebben előre jelezhető eszközökkel (házi készítésű robbanószerkezetekkel) helyettesítenek. A konfliktus arcai közül az utóbbi években a Foxtrot-hálózat és vezetője, Rawa Majid (»Kurdiska räven«) kapta a legtöbb figyelmet. A hálózatot a svéd hatóságok és nemzetközi partnereik kiterjedt kábítószer-kereskedelemmel, robbantásokkal és célzott támadásokkal hozzák összefüggésbe; 2025 márciusában az Egyesült Államok pénzügyminisztériuma szankciós listára tette a Foxtrotot és Majidot. A hivatalos közlés szerint a hálózat transznacionális bűnszervezet, amely több európai akcióért felel, és kapcsolatba hozható Izraellel és zsidó célpontokkal szembeni fenyegetésekkel is.  A Foxtrot körüli erővonalak közben változnak: 2024-ben Majid köre több jel szerint meggyengült, riválisai – így a Rumba-hálózathoz kötött Ismail Abdo – teret nyertek, miközben a konfliktus a határokon átívelő jelleget öltött (Törökország, Dánia, Norvégia). A sajtó és a bírósági eljárásokból ismert adatok szerint a vezérek gyakran külföldről irányítanak, az EU-n kívülről, ahol menedéket találnak, és ki tudják használni a logisztikai lehetőségeket.

A bandaháború egyik legsúlyosabb társadalmi kockázata a fiatalkorúak beszippantása. A hálózatok 13–17 éves futárokat és »végrehajtókat« toboroznak, mert a büntetőjogi következmények enyhébbek, a lojalitás pedig olcsón megvásárolható. A statisztikák szerint a gyanúsítottak túlnyomó többsége fiú és fiatal férfi, de a lányok aránya is mérhetően nőtt az elmúlt években. Ez a trend egyszerre oktatási, jóléti és bűnüldözési válság, amely hosszú távon roncsolja az iskolai pályaképet és a munkaerőpiaci kilátásokat. A területi egyenlőtlenség és az úgynevezett »kiszolgáltatott városrészek« (utsatta områden) külön figyelmet kapnak: a rendőrség országos helyzetképei szerint ezek a negyedek a toborzás, a befolyásszerzés és az erőszak primer terepei. A lakosság biztonságérzete csökken, a tanulási eredmények és az ingatlanárak romlanak, a helyi vállalkozások költségei (biztonsági beruházások, biztosítás) emelkednek. A szétzilálódó »mindennapi biztonság« – a lépcsőházakba bedobott bombák, a véletlenszerűen eltalált civilek – erősen erodálja a társadalmi bizalmat, ami Svédország egyik legfontosabb erőforrása volt. Az állami válasz kettős: egyrészt represszív eszközök bővítése (titkos megfigyelés, lehallgatás, szélesebb letartóztatási lehetőségek, keményebb drog- és fegyvertörvények), másrészt prevenciós célú együttműködések az önkormányzatokkal és civil szervezetekkel. A kormány 2023–25 között több jogszabályt szigorított, amiről a nemzetközi sajtó is beszámolt; a rendőrség 2024 végén azt közölte, hogy a lőfegyveres támadások számottevően csökkentek, részben az új eszközök és célzott taktikák miatt. A jogvédők ugyanakkor az alapjogok csorbulásától tartanak. Fontos látni, hogy a számok trendje összetett: a lövöldözések visszaesése nem jelenti a bandaháború végét, mert a robbantások és a megfélemlítés más formái helyettesítik a fegyveres leszámolásokat, miközben a gyilkossági adatok országos szinten – 2025 első negyedévének adatai szerint – javultak, de a fegyver továbbra is a leggyakoribb ölési eszköz. A javuló aggregált mutatók mögött tehát tovább él a szervezett bűnözés logikája és a közösségek széttöredezése.

A drogbandák háborúja a svéd társadalomra számos veszélyt hordoz. Jelen van a közvetlen fizikai kockázat, a célzott merényletek »szivárgó« jellegűek, így szomszédok, járókelők, gyerekek is megsérülhetnek. Ugyanakkor a robbantások kiszámíthatósága csekély, a rendőrségi megelőzés költséges. Egyre inkább jelen van a fiatalkori kriminalitás normalizálódása. A rövid távú anyagi ígéretekért iskolából kimaradó tizenévesek egész generációját vesztheti el az ország. A bandák külföldi menedékhelyei, a kábítószer-ellátási láncok és – újabban – a geopolitikai kitettségek (iráni kapcsolódások vádja, izraeli célpontok elleni fenyegetések) bonyolítják a rendészeti együttműködést, és kockázatot jelentenek a kisebbségi közösségek biztonságára is.”

Nyitókép: John MACDOUGALL / AFP

***