A valóság azonban csalódást hozott.
Sánchez fél év után dezertált, mert a tényleges fizetés jóval alacsonyabb volt, mint az ígért összeg. Elmondása szerint a bánásmód is megalázó volt. „Bezártak minket. Hajnalban kivittek, hogy fekvőtámaszokat csináljunk, mert néhány kollégánk spanyolul beszélt a helyiekkel. Ez tilos volt. Mondtam nekik, hogy önkéntesek vagyunk, nem túszok” – mesélte. Az El País szerint a története nem egyedi. A lap megjegyzi, hogy hasonló fizetést más országokban is lehet keresni, például kiképzőként, úgy, hogy közben nem kell az életet kockáztatni.
Hasonló beszámolókat közölt a Neue Zürcher Zeitung is, amely 2025 júniusában járt Popayán város nyomornegyedében. Ott sok olyan kolumbiai él, aki már megjárta Ukrajnát, de visszatért. A svájci lap idézett egy asszonyt is, akinek férjét később Venezuelában elfogták, majd kiadták Oroszországnak. A nő szerint férje a pénz miatt ment Ukrajnába, mert a kolumbiai hadseregben alig keresett többet, mint a havi 340 dolláros minimálbér.
A beszámoló szerint 2025 februárjáig legalább 64 kolumbiai harcos halt meg Ukrajnában, és további 122 főt eltűntként tartanak nyilván.