Trump kilőtte az első rakétapajzsot az űrbe – elindult az Aranykupola-program

Gyors ütemben halad az Egyesült Államok új rakétavédelmi rendszere, amelynek megálmodója Donald Trump elnök. A hivatalosan Aranykupolának nevezett terv már több fázisban működik, miközben most újabb állomásához érkezett a program – írta meg az Infostart. A Northrop Grumman hadiipari vállalat vezetője bejelentette, hogy 

Bár részleteket nem árult el, annyit megerősített, hogy a fejlesztés szorosan kapcsolódik az amerikai kormányzati célkitűzésekhez. A már működő rendszer részei között találhatók a rakéták indítását észlelő műholdak és a röppályát figyelő radarok is. Az amerikai űrhadsereg parancsnoka elmondta, hogy a következő szakaszban már űrben telepített elhárítóeszközöket fejlesztenek, és a legújabb tesztek arra utalnak, hogy ez a munka el is kezdődött.

A rakétavédelmi projekt részeként kétféle elhárító fegyver is készül. A jelentősebb változat célja, hogy a támadó rakétákat már az indítást követő szakaszban semmisítse meg, amikor azok még lassan haladnak, és könnyen észlelhetők. Ekkor még az ellenséges terület felett repülnek, így ha ott megsemmisítik őket, a törmelék is oda hull vissza. Ez különösen fontos, ha atomtöltetű rakétáról van szó, mert így a radioaktív szennyezés is az ellenfelet sújtja.

Az efféle elhárításhoz azonban rendkívül gyors reakcióidő szükséges. Ennek legjobb módja, ha a fegyvereket a világűrben keringő műholdakról indítják. Ez ellentétes a nemzetközi joggal, mivel a világűr militarizálása tilos, de az amerikai űrhadsereg álláspontja szerint ha más nagyhatalmak, például Oroszország és Kína ilyen eszközöket fejlesztenek, akkor az Egyesült Államok sem maradhat tétlen.

Ha a támadó rakétát nem sikerül rögtön az indítás után megsemmisíteni, a következő lehetőség az űrben történő elfogás, mintegy 120 kilométeres magasságban. Ebben az esetben a roncsok egy ideig még a pályájukon haladnak, majd szétesnek az űrben vagy elégnek a légkörben. Ha ez sem jár sikerrel, akkor lép működésbe a második típusú elhárító eszköz, amely a 100 kilométer alatti légrétegben fejti ki hatását. 

Ez különösen a nem ballisztikus, hanem a világűr peremén vagy az alatt haladó hiperszonikus és aeroballisztikus fegyverek ellen hatékony. Ezek ellen a védelmi rendszernek teljesen autonóm módon kell működnie, önállóan felismerni, követni és eltalálni a célpontokat, miközben mindkét eszköz másodpercenként akár tíz kilométert is megtehet.

Nyitókép: Jim WATSON / AFP

***