Trump először azt mondta, senki nem tudja, mit fog tenni, csak ő, de adott még két hetet Teheránnak, azaz esélyt a diplomáciának. Végül néhány napon belül mégis bombázott.
„Az úgynevezett nemzetépítők sokkal több nemzetet romboltak le, mint amennyit felépítettek, az intervencionisták pedig olyan komplex társadalmakba avatkoztak be, amelyeket maguk sem értettek” – mondta nemrég Donald Trump amerikai elnök egy rijádi fejlesztési konferencián.
Aztán vasárnap reggel az Egyesült Államok lebombázta Irán három atomtelepét, majd hétfőn bejelentették a tűzszünetet.
A nemzetépítők és intervencionisták köztudottan a neokonzervatívok, akik George W. Bush elnöksége alatt élték fénykorukat Dick Cheney vezetésével. Ekkor gondolta Washington, hogy demokráciát épít Irakban és Afganisztánban. A neokonzervativizmus – mint arra Békés Márton rávilágít a témában írt könyvében – nemes elképzelésként indult, de a második nemzedék kiüresítette, így lett
„kisiklott ellenforradalom”, azaz csupán egy beavatkozáspárti, agresszív külpolitikai doktrína maradt belőle.
Nem véletlen, hogy a neokonok maradékai, köztük a The Lincoln Project tagjai, simán beálltak Joe Biden mögé, hogy még egyszer a világ rendőrévé tegyék az Egyesült Államokat – és ezzel még el is dicsekedtek.
Donald Trump első elnöki ciklusában nem indított háborút, és tető alá hozta az Ábrahám-egyezményeket, most viszont Izrael Irán elleni támadása nyomán kényelmetlen helyzetbe került. Egy erősebb katonai beavatkozással
azt a neokon vonallal szemben megfogalmazott külpolitikai doktrínát dobta volna sutba, amely hozzásegítette a választási sikerhez,
másrészt viszont Washington alapvetően mindig is Izrael-párti volt, és az amerikaiak többsége ellenzi, hogy Iránnak olyan nukleáris kapacitásai legyenek, amelyek akár atomfegyverhez juttathatják. Élesen megfogalmazva így néz ki a kérdés: neokon háború vagy az izraeli ügy feladása? Persze a dolog ennél árnyaltabb.
Az elnök két tűz közé került. Tucker Carlson konzervatív médiaszemélyiség például már akkor bírálta a Fehér Házat, amikor még csak felmerült a háborúba lépés lehetősége,
Mark Levin fanatikus neokon újságíró pedig Tucker Carlsont támadta meg.
Tom Cotton arkansas-i republikánus szenátor a beavatkozást szorgalmazta, szerinte ugyanis erről szól az America First politikája – ami furcsa értelmezés. Ki tudja: a neokonzervatívok így akarják megbuktatni az elnököt, és visszavenni a Republikánus Párt irányítását?
Az katasztrófa lenne.
A The American Conservative azt írta: az amerikai hírszerzés szerint Irán még a közelébe sem jutott az atomfegyver előállításának. Az utóbbi két hónapban Teherán diplomáciai tárgyalásokat folytatott Washingtonnal, és úgy tűnt, hogy a felek közelebb kerültek egy megállapodáshoz, amely drasztikusan korlátozná Irán urándúsítását, és megakadályozná, hogy atombombát gyártson. E folyamatot Izrael akciója befagyasztotta, Irán pedig a támadás után közölte, hogy nem hajlandó tárgyalni.
Trump először azt mondta, senki nem tudja, mit fog tenni, csak ő,
de adott még két hetet Teheránnak, azaz esélyt a diplomáciának. Végül néhány napon belül mégis bombázott.
De neokon demokráciaexport talán nem lesz. A tűzszüneti megállapodás mindenesetre hamar megszületett, reméljük, így is marad.
***
Ezt is ajánljuk a témában
Felkészült a háború minden váratlan forgatókönyvére Izrael? Mi a háborús cél a zsidó állam számára? Védhető-e Izrael palesztin- és Irán-politikája? Maya Kadosh nagykövet válaszolt nekünk.
Ezt is ajánljuk a témában
Interjúnk a háború összefüggéseiről Morteza Moradiannal, az Iráni Iszlám Köztársaság budapesti nagykövetével.
(Nyitókép: AFP/Chip Somodevilla)
Ezt is ajánljuk a témában
Izrael célzott csapásokkal válaszol, Irán felfegyverkezik, Trump figyel. A Közel-Keleten a frontvonalak újrarajzolódnak, miközben a világ nagyhatalmai a háttérből mozdítják a geopolitikai sakktáblát.
Egyéves az CDU-CSU-SPD-koalíció! Mutatjuk a berlini kormány mérlegét.
A Merz-kormányzat látványosan igyekszik valamiféle pozitívummá keretezni a katasztrofális hírt.
Anders Fogh Rasmussen szerint fontos, hogy a tagok szembe tudjanak szállni az Egyesült Államokkal.
A magyar közvéleményt híresen nem érdekli a külpolitika – vagy mondhatnánk azt is, hogy mivel a magyar nyilvánosság elég szelektíven számol be a külvilág történéseiről, így sokszor maga a kontextus is hiányzik, amiben a külvilág történései értelmezhetőek.
Nagyon vicces kedvében volt az ukrán elnök. Nem tudni, hogy fog erre reagálni Putyin.
Az azonban már biztos, ki mozgatja a szálakat Iránban.
Az amerikai kormányzatnak hivatalosan fogalma sincs, milyen természetűek a rögzített jelenségek.
Ma ugyanis az MTI vélhetően politikai utasításra levágta Sulyok Tamás hivatalban levő államfőt a Magyar Péterrel és Bóna Szabolcs miniszterrel készült közös fotóról.
Sőt, egy helyi török szervezet vezetője arra figyelmeztetett, hogy az idegenellenes incidensek és a politikai feszültségek egyre inkább biztonsági kérdéssé válnak.
