Tektonikus geopolitikai változásokat indított el Moldovában az ukrajnai háború és az EU-integrációs folyamat.
Európában a napokban minden szem Romániára szegeződik. Eközben a másik olyan országban, amely bună ziuával köszönti a napot,
élő egyenesben íródik a geopolitika.
Moldovában tektonikus mozgásokat indított meg az orosz–ukrán háború: gyorsítópályára tette az ország EU-integrációját, megborította a belpolitikáját, és átrendezte az erőviszonyokat a központi kormányzat meg a két többé-kevésbé autonóm nemzetrész között. A keresztény törökök lakta, formális autonómiájú, százezres Gagauzia az egyik, a Dnyeszter bal partján meghúzódó, négyszázezer lelkes, semmilyen formális elismertséggel nem bíró, ám a gyakorlatban Dnyeszter Menti Moldáv Köztársaság néven önálló országként működő, Oroszországgal szövetséges iparvidék, Transznisztria a másik.
Maia Sandu államfő pártja egyértelműen európai irányultságú, sőt elsődleges politikai termékének az EU-integrációt tekintő politikai erő.
A nem sokkal korábban a bankrendszeren keresztül kirabolt, európai összevetésben egyébként is kifejezetten szegény, leginkább mezőgazdaságból és a külföldön dolgozók hazaküldött pénzéből élő ország 2020-ban a tisztakezűnek tartott Cselekvés és Szolidaritás Pártja (PAS) karjaiba menekült: Sandu 58, pártja 53 százalékot kapott. Az eltelt években a PAS minden erejével azon volt, hogy a választók az Európai Unióval azonosítsák. Az integrációs folyamat az ukrajnai háború kitörésével repülőrajtot vett, Moldova 2022 márciusában beadta jelentkezését, 2022 júniusában Ukrajnával együtt tagjelölti státust kapott, 2023 decemberében pedig megkezdhette a csatlakozási tárgyalásokat.
Mindebben Magyarország támogatását is maradéktalanul élvezte,
hiszen kicsi országról van szó, amely csatlakozásával nem destabilizálja az EU-t.
Közben azonban
derékba kapta Moldovát az ukrajnai háború,
az Európa keleti részében egyébként is félénk működő tőke elapadt, a kormány a kifejezetten kedvezményes tarifa szerint érkező orosz gázról az európai gáztőzsde drága portékájára váltva az egekbe lökte a rezsit, 2022 októberében 34,6 százalékon tetőzött az infláció. Az Európai Unió rengeteg pénzt pumpált az országba, 2021 óta 2,2 milliárd euró értékben sikerült uniós projekteket megvalósítani a hírhedten kátyús-hepehupás moldáv utak felújításától a gagauz falvak csatornázásán át az intézményi reformokig,
ám az emberek látványosan nem érzik úgy, mintha megérkeztek volna hozzájuk az uniós pénzek;
a 0,1 százalékos gazdasági növekedés magas infláció mellett életszínvonal-esést jelent.
A lakosságnak az Európai Unió csak egy dolgot jelentett: drága rezsit, köbméterenként 630 forintos gázt a 84 forintos helyett. Ez ütött vissza tavaly, amikor – a részvétel növelésére – az elnökválasztással egyszerre népszavazást tartottak az EU-csatlakozásról.
Már-már gyanúsan szűk, 50,35 százalékos arányban győztek az igenek,
ráadásul az országon belül élők 54,62 százalékos arányban leszavazták az integrációt, az arányt a 76,96 százalékban a csatlakozás mellett szavazó diaszpóra fordította át. „Megemelkedett az energiahordozók ára. És az emberek tudat alatt azt gondolják, ezek az európai árak, és nekünk ezek az európai árak nem kellenek. Ez erősen hatott” – mondta lapunknak Vladimir Kîssa budzsaki képviselő a Gagauzia Népi Gyűlésében.
Hogy az olcsó rezsi korának miért kellett véget érnie, arról megoszlanak az álláspontok: az orosz Gazprom a földgázszállítást egy több mint hétszázmillió dolláros gáztartozásra hivatkozva leállította. Ez egyrészt minden valószínűség szerint jogos igény –
sokat elmond Moldova helyzetéről, hogy a minden európai országénál kedvezőbb szerződése szerint sem tudta kifizetni évtizedekig az orosz gázt –,
másrészt viszont bizonyára nem próbálta volna meg érvényesíteni a Gazprom, ha Moldova nem vette volna át önként egészében az EU Oroszországgal szembeni szankciós politikáját. A moldáv kormány egy brit és egy norvég cég által elvégzett, a hétszázmilliósnál kisebb adósságot mutató auditra hivatkozva nem fizetett, hagyta veszni az orosz gázt, és átállt a nyugatira. Ezzel azonban felborult az ország energetikai realitásokon alapuló kényes hatalmi egyensúlya. Korábban az orosz gáz a Dnyeszter-mellékre ingyen, az ország többi vidékére igen kedvezményes, az európai tőzsde helyett nagyobbrészt az olajárhoz indexált áron érkezett Ukrajnán át. Ebből a szakadár területen található dnestrovsci hőerőművel az egész ország áramigényét kielégíthették. A chișinăui kormány ellenőrzése alatt álló országrészben nincs érdemleges erőmű, így az áram ütőkártya volt a Dnyeszter Menti Moldáv Köztársaság kezében, amellyel el tudta érni, hogy a központi kormányzat a nemzetközi elismertség teljes hiánya ellenére se taposhassa el.
Ennek most vége:
Ukrajna felmondta a gáztranzitot, és lezárta Transznisztriával közös határát,
Moldova pedig leszállt az orosz gázról, amelynek így már nem volt útja a Dnyeszter-mellék felé. Az immár minden energiaigényét nyugati importból fedező országnak többé nem volt szüksége a Dnyeszter bal partján megtermelt áramra sem, így semmi nem akadályozta abban a kormányt, hogy megmutassa a folyó túloldalán élőknek, ki hordja a nadrágot. A kereskedni már kizárólag a chișinăui fennhatóság alatti területen keresztül képes Dnyeszter-melléknek ugyan szabadkereskedelmi megállapodása van az EU-val, a központi kormányzat súlyos vámokat varrt a nyakába, amelyek a költségvetésbe folynak be. Emellett csak azzal a feltétellel engedi át az egyébként magyar közvetítéssel érkező gázt Transznisztriába, hogy a nagy energiaigényű gyárak ne működhessenek, azaz a terület gazdasága jórészt álljon le.
Az orosz gázról leszakadó Moldova tehát az orosz–ukrán háború szülte erőfölényével élve elérte, hogy a helyzet az oroszokkal jó viszonyt ápoló Dnyeszter-melléken se lehessen jobb, mint azt lapunknak adott interjújában Mihai Popșoi miniszterelnök-helyettes, külügyminiszter alig burkoltan elismerte. A szintén nyilatkozó Vitaly Ignatiev dnyesztermelléki „külügyminiszter” arról számolt be, hogy a moldáv projekt e tekintetben sikerrel járt.
A nagyvállalatok leállásával a terület gazdasága olyan nehéz helyzetbe került, hogy a szociális és fejlesztési programok jó részét le kellett állítani.
Chișinău tehát megakadályozta, hogy olcsó orosz energiából jól működő bezzegország jöjjön létre a Dnyeszter bal partján, miközben ők energiaválsággal küzdenek.
Sokat fizet Moldova integrációs úton maradásáért az EU:
1,9 milliárd eurót szavazott meg az országnak, jó időzítéssel a szeptemberi parlamenti választás előtt. A győzelemre ugyan esélyes a PAS, többségét nagy valószínűséggel elveszítheti, így az egyértelmű EU-pártiság helyett inkább egyensúlyozó baloldaliakkal kényszerülhet együttműködni. A saját választása mellett Moldova izgatottan várta a szomszédos Romániában zajló voksolást is: emlékezetes, hogy az első fordulóban még győzelemre álló szélsőjobboldali államfőjelölt,George Simion politikai karrierje az úzvölgyi temető meggyalázása mellett Moldova annektálásának tervével indult, ami miatt ki is tiltották az országból.
Simion és tervei Moldovában nem kifejezetten népszerűek:
a romániai elnökválasztáson részt vevő 87 ezer kettős állampolgár 52,63 százaléka már az első fordulóban is Nicușor Danra szavazott. Ám az egyesülés gondolata Romániában nem korlátozódik Simion köreire, a Moldovával legintenzívebben foglalkozó román politikus, Siegfried Mureșan például a Nemzeti Liberális Pártban (PNL) politizál. A geopolitika tehát íródik tovább Moldovában, akárki fog a Pruton innen kormányozni.
Oroszország nem várt helyen vágott vissza a moldávoknak: Gagauziában. Az européer kormánnyal szemben egyébként is kritikus, Oroszországgal jó kapcsolatokra törekvő gagauzok körében egy gazdagon finanszírozott, tömeges szavazatvásárlást és fizetésért dolgozó nyugdíjas tüntetőket is felvonultató kampánnyal Moszkva nemes egyszerűséggel megvásárolta magának az autonómia feje, a baskán pozícióját. Ehhez a moldáv politika egyik legszínesebb egyéniségét, Ilan Șor oligarchát használta fel, aki korábban városszépészeti tevékenysége és tisztázatlan forrású szociális segélyei révén népszerű polgármestere volt Orheinek. A helyi nyugdíjasok járandóságát harmadával kiegészítő segélyezési tevékenységét a kampány óta Gagauziában folytatja, ahol – ezt nyugdíjas gagauzoktól a saját fülünkkel hallottuk – szintén népszerű lett. A megválasztott baskán, Evghenia Guțul azonban nem élvezhette sokáig a kampány gyümölcsét, március végén illegális kampányfinanszírozás miatt elvitték a rendőrök, pozícióját ettől számítva két hónap után elveszítheti. „Ha ma elindulna a választáson, és Șor nem fizetne egyetlen lejt sem, akkor három szavazatot kapna: a sajátját, az anyjáét és a nővéréét” – kommentálta Vladimir Kîssa gagauz politikus.
Nyitókép: A Dnyeszter-melléken élénken él a szovjet múlt
Fotó: Shutterstock
***
Ezt is ajánljuk a témában
Jót tett nekünk, hogy Trump és Merz révén két macher társult a Nyugatot eddig vezető fröccsöntött politikai termékek mellé. Kohán Mátyás írása.
Természetesen a fő célpontja Donald Trump lesz.
Az új fegyver komoly kihívást jelent az ukrán hadseregnek.
Zelenszkij magyar nyelvű interjúban üzen, miközben Ukrajna egyre nyíltabban lép be a magyar belpolitikába. A háttérben Brüsszel, London és a titkosszolgálatok alakítják a narratívát.
Lecserélték a nagyköveteket Washingtonban és Moszkvában.
Természetesen csak akkor, ha nem Ukrajnáról van szó.
Ezt már nehéz lesz letagadni.
„Ezért kell megtalálnunk magunk között a harcosokat” – mondta ki nyíltan a miniszterelnök.
„Texas nem fogja tolerálni azt a törvényen kívüli helyzetet, amelyet Los Angelesben láttunk” – mondta Texas kormányzója.
