Az India–Közel-Kelet–Európa Gazdasági Folyosó (IMEC) kiépülése esetén alapjaiban változtathatja meg a világkereskedelmet, három kontinenst kötne össze, és Amerika lenne a negyedik nevető fél. Bill Cortese republikánus stratégiai elemzőt, Elise Stefanik amerikai képviselő volt főtanácsadóját kérdeztük a megaprojektről.
Az India–Közel-Kelet–Európa Gazdasági Folyosó (India-Middle East-Europe Economic Corridor – IMEC) egy 2023-ban útjára indított ambiciózus projekt, amelynek célja a három régió közötti gazdasági, infrastrukturális és innovációs együttműködés megerősítése.
Május 12-én, hétfőn Budapesten a Danube Institute külföldi szakértők, döntéshozók és üzleti szereplők részvételével nemzetközi konferenciát rendez, amelynek különlegessége az, hogy ez lesz az első globális szakpolitikai fórum, amely gyakorlati megoldásokat keres a kezdeményezés működőképessé tételére. Interjúalanyunk a majdani felszólalók egyike.
***
Az India–Közel-Kelet–Európa Gazdasági Folyosó (IMEC) a „selyemút" alternatívájának tűnik, mintha a kínai Övezet és Út Kezdeményezés (BRI) versenytársának szánnák. Kína ellensúlyozását szolgálja?
Kevésbé ellensúlyozó, mint inkább egy versenyképes lépés az IMEC folyosó mentén fekvő országok számára. Az IMEC-országok (India, az Egyesült Államok, az Egyesült Arab Emírségek, Szaúd-Arábia, Izrael, Görögország, Franciaország, Németország és Olaszország – a szerk.) azon képessége, hogy gyorsan szállíthatna árukat – amelyek közül néhány egyébként Kínából és délkelet-ázsiai országokból származna –, nettó nyereséget jelentene az IMEC-országok és azok kereskedelmi partnerei számára.
Mennyire lehet hatékony és életképes ez a projekt?
Minden kezdeményezés, amely ilyen típusú politikai, gazdasági és fizikai koordinációt igényel, csak annyira lesz erős, amennyire a partnerországok szeretnék. Ha az IMEC továbbra is prioritás marad a partnerországok számára, akkor sikeres lesz.
Az IMEC előnyei egyértelműek: a kereskedelem volumenének növekedése az indiai szubkontinensen, a Közel-Keleten és Európában;
az ellátási láncok rugalmasságának és hatékonyságának javulása; illetve a hasonló filozófiájú gazdaságok integrációja.
Mely államok profitálnának ebből a projektből a legtöbbet, és miért?
A gyártás és a logisztika szempontjából India nyerhet a legtöbbet, de minden partnerország valódi gazdasági növekedést tapasztalhat, ha bekapcsolódik a Folyosóba a saját érdekei és mértéke szerint. Az Egyesült Arab Emírségek kikötői üzemeltetési és logisztikai szektorai pozitív növekedést fognak tapasztalni, Mohammed bin Szalmán szaúdi koronahercegnek pedig lehetősége nyílna megmutatni a világnak, hogyan tudnak a szaúdiak rakományt szállítani az Arab-sivatagon keresztül olyan technológia segítségével, amely csökkenti az üvegházhatású gázok kibocsátását, miközben lerövidítik a Szuezi-csatornán való áthaladás idejét. Izrael beruházásokat hajtott végre a haifai kikötőben, amelyek lehetővé teszik, hogy az itt áthaladó rakományok mennyiségének növekedésével megduplázódjon a mérete,
az Európai Unió tagállamai pedig nagyobb hozzáféréssel rendelkeznek majd az indiai és ázsiai piacokhoz.
Ez egy mindenki számára előnyös helyzet, az IMEC-országok és kereskedelmi partnereik számára egyaránt.
Kína mellett India is egy megaállam az indo-csendes-óceáni térségben, de tekintélye ellenére sem foglal állást a nyugati és a keleti hatalmak közötti globális szintű rivalizálásban. Vajon ez a projekt India álláspontjának eltolódását jelenti az Egyesült Államok, az EU és ázsiai szövetségeseik felé?
Történelmi tény, hogy India az 1947-es függetlenedése óta megőrizte el nem kötelezett státuszát. A hidegháború évtizedei során egészen napjainkig India képes volt megőrizni rugalmasságát a gazdaság és a külpolitika terén. Modi miniszterelnök azt fogja tenni, ami India érdekeit szolgálja, és az IMEC egyértelműen ebbe a kategóriába tartozik. India növekedése és felemelkedése a globális színtéren pozitív fejlemény az Egyesült Államok, az Európai Unió és ázsiai szövetségeseik számára.
India katonai és gazdasági jellegű szerepvállalásai azt jelzik, hogy ez a nemzet szép lassan elfoglalja a hozzá méltó helyét, nemzetközi szinten is vezető állammá kezd válni.
Az IMEC újrateremti és újjáépíti azokat az ősi kereskedelmi útvonalakat, amelyek mentén India egykor a civilizációk találkozási pontja volt.
Japán és közvetett módon a Nyugat régóta dolgozik azon, hogy rávegye Indiát arra, hogy az ő blokkjukhoz közeledjen, ott van a Quad, valamint a FOIP nevű regionális kezdeményezés, amelyek célja Kína ellensúlyozása a régióban. Hozzá tud-e járulni az IMEC ehhez az erőfeszítéshez, vagyis hogy India közelebb kerüljön Japánhoz és szövetségeseihez?
Az IMEC egy gazdasági katalizátor, amely keretet adhat a hasonló gondolkodású nemzetek közötti gazdasági tevékenységek számára, azon államok számára, amelyek a Kína részéről érzékelhető fokozott ellenségeskedését az indo-csendes-óceáni térség békéjére és stabilitására leselkedő fenyegetésnek tekintik. A Quad, a FOIP és más kezdeményezések mind az elmúlt húsz évben jelentek meg Kínának az indo-csendes-óceáni térségben mutatott agressziójára, valamint az afrikai kontinensen folytatott „soft power”-játszmáira adott reakciókként. Az IMEC egy, az erőket egyesítő erőfeszítés lehet, és annak is kell lennie, amely összekötő kapocsként szolgál a szabad és nyitott gazdaságok között a Csendes-óceántól az Atlanti-óceánig.
Az IMEC projekt a Közel-Keletet is becsatornázza ebbe a gazdasági folyosóba. A projekt része az Egyesült Arab Emírségek és Szaúd-Arábia – éppen azok az arab államok, amelyeket Trump elnök korábban megpróbált az Egyesült Államok még szorosabb szövetségesévé tenni Irán ellen. Van az együttműködési terv mögött egy nagyobb stratégiai cél?
Azok a nemzetek, amelyek tisztességes és szabad kereskedelmet folytatnak egymással, ritkán háborúznak egymással.
Trump elnök egyértelműen elismeri Szaúd-Arábia növekvő globális szerepét, ahogy nagyra értékelte a szaúdi koronaherceg közvetítési próbálkozásait az ukrán-orosz háborúban, vagy az Egyesült Arab Emírségek kiemelkedő szerepét az Izraellel való viszony normalizációjára irányuló erőfeszítésekben. A mérsékelt szunnita öbölmenti államok gazdasági kapcsolatok és kereskedelmi engedmények általi helyzetbe hozása minden IMEC-partner és -szövetséges előnyére válik. Nem lehet figyelmen kívül hagyni a projekt biztonsági dinamikáját sem, de a gazdaságok fokozottabb integrációjának és a kereskedelem növelésének lehetőségei globális szinten óriási előnyként jelentkeznek.
A nagy gazdaságok, az indiai, az arab, az izraeli és az európai gazdaságok találkoznak, és a kereskedelmi együttműködés révén az arab államok közelebb kerülnek Izraelhez, amire az Ábrahám-megállapodások is már előre mutattak. Lehet-e előrelépés Izrael elismerése felé az arab világban?
A Trump-kormányzat kikövezte az utat a történelmi Ábrahám-megállapodásokhoz, és ezt az elnök a második ciklusban továbbra is prioritásként kezeli a Közel-Kelet-politikájában.
Megállíthatatlanul haladunk abba az irányba, hogy egyre több arab állam fogja elismerni Izraelt, és az IMEC hozzájárulhat ezen gazdaságok megszilárdításához és integrálásához
az Arab-öböltől a Földközi-tengerig. India és Izrael az elmúlt években szoros kapcsolatokat alakított ki, ahogy a legtöbb IMEC-partnerállam között már kiépült a nyílt és a rejtett együttműködés. Az IMEC formalizálná ezt az állami elismerést, és megnyitná az utat a további együttműködés előtt a gazdaság, a biztonság vagy éppen a szociális ügyek terén.
Mi az Egyesült Államok érdeke az IMEC-projektben? Mert Amerika egy óceánnyira van a Folyosótól...
Az Egyesült Államok akkor teljesít jól, ha a szövetségesei jól teljesítenek, így az IMEC sikerének biztosítása Amerika érdeke is.
Az IMEC földrajzi folyosó sikeres kiépítése nagyban hozzájárulna az ellátási láncok rugalmasságának növeléséhez, ezek ma hihetetlen nyomás alatt állnak.
Láttuk, hogy egy, a Szuezi-csatornában elakadt hajó milyen globális hajózási problémát képes okozni, illetve hogy annak milyen következményei vannak a fogyasztói árak szintjén. A Földközi-tengerre való kijutás monopóliumának megszüntetésével az IMEC biztosíthatja az európai és az észak-amerikai piacokhoz való biztonságos, hatékony és megfizethető hozzáférést.
Magyarországnak van egy konnektivitásnak nevezett geopolitikai stratégiája (kereskedelem az összes blokkal, illetve híd szerep a Nyugat és a Kelet között). Sikeres manőver lehet arra, hogy jó pozíciókat foglaljon el az átalakuló világrendben?
Magyarország egyértelműen egy önálló, független utat jelölt ki maga számára a gazdaság növelése és a külföldi közvetlen befektetések bevonzása érdekében.
Ez a stratégia egyrészt jelentős előnyöket, másrészt buktatókat is rejthet, ha nem megfelelően kezelik. A magyarok ismerik a történelmet, és tudják, hogy korábban gyakran tekintettek rájuk periférikus hatalomként, amely mindig egy nagyobb domináns erő, például a Habsburg Birodalom, vagy később a Szovjetunió alárendeltje. A konnektivitás stratégiája rugalmasságot biztosít számukra a tárgyalásokhoz a jelenleg átalakulásban lévő globális színtéren.
fotó: Bill Cortese
Ezt is ajánljuk a témában
Sok évtizede parázslik a feszültség a világ két legnagyobb népességű, egymással szomszédos, atomhatalommal rendelkező országa között. A felemelkedő Kína lépései elgondolkodtatják Újdelhit: az új világrend egyszerre jelent India számára veszélyt és lehetőséget.
--
Ez az új dízel.
Mi lehet Kína titka? Kohán Mátyás egyenesen Pekingből fejti meg a titkot a Tempó legújabb epizódjában.
A kínai Wisdom Motor az első európai gyárát Magyarországon építheti meg – jelentette be a cég vezetője egy hongkongi közlekedési konferencián.
Ábrán látható, ahogy az ázsiaiak meghódították az ágazatot.
Keith Kellogg szerint Ukrajna már nem veszíti el ezt a háborút, és „erkölcsi fölényük van”.
Pedig beszélni a világpolitikában akkor kell, amikor operába menni: minden körülmények között. Kohán Mátyás írása.
Magyarország több mint 7 milliárd eurós folyóáras keretet kap erre az időszakra. Ezzel a térségben a középmezőnyben szerepel.
Gyorsan, hatékonyan, a kormányzattal együttműködve és NATO keretek között zajlik Magyarország legfontosabb hadművelete. Az Adaptive Hussars 2025 a magyar emberek biztonságát szolgálja!
