Ez borzasztó szomorú – így reagált a magyar színházigazgató az ukrán fegyverszünet hírére (VIDEÓ)

A megállapodás híre nem okozott felhőtlen örömet az ATV stúdiójában.

A lakosságot úgyse kérdezi ma már senki. De akkor hogyan beszéljünk a háborúról?
„A lakosságot úgyse kérdezi ma már senki. De akkor hogyan beszéljünk a háborúról? Nem, nem az ukrán békére gondolok, ott sosem volt béke. Generációk nőttek fel úgy Kelet-Ukrajnában, hogy nem tudják, milyen fegyverek és bomba nélkül élni. Ez a háború nem három éve kezdődött. Háború mindig is volt, mondja főhősünk. Épp ez a baj azzal, ha reflektálatlan háborús retorikával tovább folytatjuk a harcot.
Amikor az 1990-es évek végén és a 2000-es évek elején többször jártam Ukrajnában, Odesszától Lembergen át Beregszászig, épp eleget láttam a saját szememmel ahhoz, hogy semmilyen háborút és fegyvert ne kívánjak ennek a többnemzetiségű országnak (erről Rongyos ékszerdoboz című könyvemben írtam). Ukrajnában az állam évtizedek óta diffúz módon működik, helyi oligarchák játszadoznak a lakossággal. Soha, de tényleg soha nem gondoltam volna – átkelve Bukovinán, Kárpátalja hucul és cipszer falvain, a Pop Iván vagy a Tisza lábánál, Kőrösmezőn ülve, a zuhogó folyóparton, Máramarossziget partjainál, aminél sebzettebb és szívszorítóbb tájat Európában sehol sem láttam –, hogy egyszer írók, művészek és politikusok azért fognak éveken át hangosan, egyre jobban kiabálva tüntetni, hogy még több fegyvert kapjon ez az értelmetlen háború, és sose legyen vége.
Ezen a dehumanizált tájon, ebben a dehumanizált világban pár évtizede még koncentrációs táborok, munkatáborok működtek. Tragikus és reménytelen volt a falvak világa. Odesszában, Csernovicban és Lembergben meglátogattunk minden zsinagógát, láttunk minden, a kárpátaljai zsidóság kiirtásáról szóló emlékművet, amit összepisiltek a lakótelepi kutyák, és jártunk a véres övezetben, Kamenyec-Podolszkijban. Megnéztünk minden lengyel katolikus templomot, minden örmény és ortodox templomot. Az egyik lembergi templomban szakadt fotókon halottak arcát láttuk, akik 2014-ben, a Majdan idején haltak meg. Százezrek menekültek el innen a Monarchia felbomlása után, vonatban és kocsin vitték el és cserélték ki a lakosságot egyik napról a másikra a Szovjetunióban.”