„A kulturális baloldaliságnak, nevezzük woke-nak, vagy bármi másnak, sok bűne volt, javarészt a kulturális barbárság, mely a cancel culture-ben tetőzött, de a legnagyobb bűne talán, hogy az ember alapvető kondícióit tagadva akart létrehozni egy teljesen atomizált, védtelen és ostoba egyedekre bontott kiszolgáltatott látszattársadalmat. Mindenfajta régi identitásától, mint »elnyomó«, »toxikus maszkulin«, »patriarchális« »társadalmi konstrukcióktól« megfosztott idióták puszta halmazát, mely a tőke teljes kiszolgáltatottja lett volna, s valószínűleg erre is gyártották a mindenféle kitalált álidentitásokkal. (Na, ezek aztán valóban konstrukciók.)
Ha tényleg győz a woke, az ember megszűnik embernek lenni. Kontextusból és annak érezhető valóságából kiragadva, sok mindenben igaza van az ún. »illiberalizmusnak«. Azonban ott a kontextus. Mert legyen a woke bármily szörnyképződmény, annak nem alternatívája az oligarchokapitalizmus, nem alternatívája a keleti kánok posztszovjet önkényuralma, nem alternatívája a lokális maffiák, vajdák és döbrögik pöffeszkedő »szuverenista« autokráciája.