Az iskola mint politikai küzdőtér – ki neveli a jövő választóit?

A modern politikai megosztottság már nem kizárólag társadalmi osztályok mentén húzódik, hanem egyre inkább az iskolai végzettség válik a választói magatartás meghatározó tényezőjévé – írta elemzésében Joanna Williams, az MCC vendégoktatója. A kutató szerint egy tendencia világosan kirajzolódik:

Ezzel szemben az alacsonyabb iskolai végzettségűek körében a populista és nacionalista irányzatok élveznek nagyobb népszerűséget. Az eltérés számos választási eredményben is visszaköszön. A 2016-os brit Brexit-népszavazás során az egyetemi végzettségűek háromnegyede az Európai Unióban maradásra voksolt, míg a képesítés nélküli szavazók 65 százaléka a kilépést támogatta. Az ausztrál Indigenous Voice referendum és a 2024-es amerikai elnökválasztás hasonló trendeket mutatott: a diplomások nagyobb eséllyel álltak ki a „progresszív” oldal mellett, míg az alacsonyabb végzettségűek a konzervatív jelöltekre szavaztak. Magyarországon a Fidesz a legnagyobb támogatottságot az alacsonyabb végzettségűek körében élvezi, míg a magasabban képzettek körében a baloldali pártok népszerűbbek. Ez már egy évek óta tartó tendencia, amit nyugodtan lehet globális jelenségnek is nevezni. A jelenség gyökereit érdemes elsősorban a tantermekben keresni.

A politika belép az osztályterembe

A politikai megosztottság egyik kulcskérdése, hogy a magasabb végzettség vajon természetes következménye-e a liberális értékrend elfogadásának, vagy pedig az oktatási rendszer formálja ilyenné a diákokat. Egyes kutatók szerint genetikai tényezők befolyásolják az intelligenciát, és ezáltal a politikai nézeteket is. Egy tanulmány „az eddigi legerősebb oksági összefüggést” állapította meg az intelligencia és a baloldali gondolkodás között. Azonban a baloldali eszmék fogalma folyamatosan változik:

A nyugati világban az oktatás egyre inkább átpolitizálódik. Új tantárgyak, mint az állampolgári és szexuális nevelés, a gyermekek világnézetének alakítását célozzák, miközben a hagyományos tárgyakat, például a történelmet és az irodalmat „dekolonizálják”. Egyes tanárok politikai aktivizmussal is összekapcsolják az oktatást, például „Gázáért folytatott böjtre” buzdítják a diákokat.

A tanulmányi siker ára

Az iskola nemcsak a tudás átadásának terepe, hanem a szocializáció színtere is. Azok a gyerekek, akik olyan közegből érkeznek, ahol az értékrend összhangban van az oktatási intézmények által képviselt normákkal – jellemzően a középosztály gyermekei –, könnyebben illeszkednek be, tanulmányi sikereikhez pedig pozitív visszacsatolás társul. A helyes válaszok birtokában – legyen szó a migrációról, a társadalmi nemek elismeréséről vagy az újrahasznosítás fontosságáról – a diákok előnyösebb helyzetbe kerülnek.

Ezzel szemben a munkásosztálybeli vagy konzervatív családokból érkező gyerekek számára az iskola inkább „re-szocializációs” helyszín, ahol nemcsak új normákat kell elsajátítaniuk, hanem saját közösségüktől is el kell távolodniuk. Amikor az iskolák feladják a kulturális örökség közvetítésének szerepét, és helyette egyfajta politikai szemléletformálásra összpontosítanak, a diákok egy örökös „nulladik év” állapotába kerülnek, ahol az oktatás célja már nem a tudás, hanem az ideológiai beilleszkedés.

„Mire felnő, woke lesz?”

Egy átpolitizált oktatási rendszerben a végzettség már nem pusztán tanulmányi eredményt tükröz, hanem azt is, hogy valaki mennyire képes alkalmazkodni a „woke” értékrendhez. Az iskolarendszer így nem az intelligencia genetikai adottságai miatt termeli ki a baloldali gondolkodású diplomásokat, hanem a hosszú évek alatt elsajátított ideológiai elvárások eredményeképpen. Mindazonáltal a fiatalok körében egyre nagyobb az ellenállás az oktatási rendszer politikai formálásával szemben. 

Nyitókép: Mandiner-archív

***