Ukrajna – mint Orbán kiemelte – megszűnt szuverén ország lenni. A Nyugat kezében van eszköz, hogy az ukránokat a béke irányába tolja, de a dolog nem akar haladni. Ha nem küldenének pénzt, akkor Ukrajna képtelen volna államként működni. Összeomlana, mint egy kártyavár.
A Nyugat azonban tolja beléjük a pénzt, amiből aztán működik ugyan az állam, de aranyvécék is készülnek a kétes forrásból keletkezett vagyontól csöpögő fürdőszobákban. Ilyesmiről utoljára a 36 éve kivégzett Nicolae Ceaușescu halála után olvashattunk. Orbán aláhúzta: „Nem érdemes abból kiindulni, hogy csupa rossz ember van körülöttünk. Az európai vezetőkről tudnék mondani mindenfélét, de azt, hogy velejéig romlottak lennének, ilyet nem merek állítani. Ezért szerintem mindegyikükben ott van, legalább kétség szintjén, lelkiismereti kérdésként: Úristen, mit csinálunk?”
Ha ennek dacára mégsem térnek észhez, akkor nekünk csak egy dolgunk lehet: kimaradni a háborúból, mert a legszörnyűbb katasztrófát el kell hárítani.
A háborús veszély abból is fakad, hogy angolszász nyomásra az ukránok nemet mondtak a vérontás beszüntetésére. Ezt megelőzte egy féltitkos tárgyalás az oroszok és az ukránok között.
Az ukrán elnöknél Orbán Viktor is latba vetette minden erejét a vérontás megállítására. Két órát tárgyaltak. Meg akarta győzni arról, mint a szomszédos ország baráti vezetője, hogy az idő nem az ukránokkal van. Minél hosszabb ideig tart a háború, annál többet veszítenek. Javasolta: