Három éve segít elképesztő erőbedobással a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet Ukrajnában, gyöngyből fűzött ikonnal és öleléssel várták őket a rászorulók; akikből sok van, a források viszont apadnak. Helyzetjelentés!
Az 1991-ben alakult Magyar Ökumenikus Segélyszervezet hazánk egyik legnagyobb, nemzetközi szerepet is vállaló segélyszervezete; 1998 óta vannak jelen Ukrajnában, pontosabban akkor még csak a magyar többségű Beregszászott. Azonban a konfliktus 2014-es kezdete óta kiterjesztették működésüket az egész országra, 2022 óta pedig új szintre emelték a segítségnyújtást.
Három esztendő nagy idő: a fronton harcolóknak és családjaiknak kiváltképp, de a menekülteknek és az őket segíteni igyekvő segélymunkásoknak is.
„Egészen biztos, hogy ez az Ökumenikus Segélyszervezet történetében a legnagyobb humanitárius segélyprogram, a legnagyobb akció, amit valaha megvalósítottunk” – mondja el lapunknak Szenttamási István Tamás, a Segélyszervezet ukrajnai képviseletvezetője. Ez a központ, ami a nemzetközi koordinációs feladatokat látja el, de a környékbeli programokat is innen irányítják; és van már irodájuk Dnyipróban és Lvivben is.
Ezt is ajánljuk a témában
Megcsillant a tűzszünet esélye: Donald Trump választási ígéretéhez híven gyorsan tető alá akarja hozni, és 2025 elején a háborús felek kellően fáradtak lehetnek ahhoz, hogy elfogadják.
A számok szédítőek: az elmúlt három évben a Segélyszervezet
Mindebből rendkívül szerteágazó humanitárius segélyezési tevékenységet végeznek az ökumenikusok, csak Magyarországról 2400 tonnányi segélyt juttatva célba Ukrajnában.
Kijevből értelemszerűen a belső menekülteket igyekeznek elsősorban ellátni. S az is látszik, hogy hiába menekült el valaki például két évvel ezelőtt a frontvonalban lévő falujából, számos igényét a mai napig nem tudja önerőből kielégíteni, így a Segélyszervezet igyekszik nekik biztosítani alapvető dolgokat, úgy mint az élelmiszer, a víz, a higiéniai eszközök, gyermektápszer, szállás, nem élelmiszer-jellegű eszközök. „A belső menekülteknek egy nagy része továbbra is közösségi szállásokon, menedékhelyeken húzza meg magát, ezeket is fenn kell tartani, fűteni, világítani kell” – magyarázza Szenttamási.
Ezt is ajánljuk a témában
„Elkezdjük kirakni mondjuk az ételeket, odajönnek, megölelnek, megszorítják a kezünk, nem győzik elmondani, mennyire köszönik a magyarok segítségét” – mesél ukrajnai tapasztalatairól Lehel László, az Ökumenikus Segélyszervezet elnök-igazgatója. Interjúnk!
De emellett természetesen megjelennek olyan igények is, amelyek már az integrációhoz, az új élet kezdéséhez kapcsolódnak: a munkakeresés, munkaerőpiaci szolgáltatások iránti igény, vagy a gyerekeknél az iskolázás, oktatás – sorolja.
Ám vannak egészen banális problémák is, például sokan akár okmányok nélkül menekültek el az eredeti lakóhelyükről, ideiglenes okmányokkal, így hogy az állami szolgáltatásokhoz hozzáférjenek, vagy a lerombolt házaik újjáépítéséthez elérhető támogatásokat igénybe vehessék, sok jogi és adminisztratív segítséget igényelnek, fejti ki a vezető. S persze ott vannak a pszichés terhek: a rengeteg veszteség, elvesztett családtagok, traumák, amelyeknek a feldolgozásában szintén jelentős segítségre van szükségük, pszichoszociális segítségnyújtásra, gyermekek esetében különböző terápiás foglalkozásokra, komplex lelki és társadalmi integrációs segítségre – a Segélyszervezet kiadványából kiderül, hogy
csaknem 90 ezer ukrán részesült hasonló támogatásban általuk.
Persze, nagyon kimerült minden segélyezett. Ugyanakkor nagyon erős bennük az élni akarás is. Amikor a rászorulók regisztrációját végezték a Dnyipropetrovszk megyei Kamjanszkéban, Szenttamási két idősebb hölggyel is beszélgetett.
„Bahmutból menekültek, mindketten ledolgoztak negyven évet, egyetlen táskával érkeztek, egy idegen városba, kiszolgáltatott helyzetbe, és állandóan aggódniuk kellett a fiaikért, az egyiküké mentős volt Kramatorszkban, a másik katona volt a fronton, szóval állandó volt az aggodalom, azt mondták nincs már semmilyen tervük, semmit sem várnak már a jövőtől, csak azt, hogy végre mindenkit biztonságban tudjanak a családból”.
Szenttamási feleleveníti egy értelmi fogyatékkal élő fiatallal történt találkozását is egy ortodox egyház által fenntartott otthonban, melyet a Segélyszervezet konyhafelszerelések és mosógépek beszerzésében támogatott.
A fiatal fiú sajnos nem igazán tudott részt venni a többiekkel közös programokban, és barátkozni sem nagyon volt így lehetősége, viszont gondozói segítségével rátalált egy önkifejezési formára, a gyöngyképek készítésére, amit mesteri szintre fejlesztett. Az ökumenikusok legutóbbi látogatásakor, látva a munkája iránti érdeklődést félénken hozta elő egyik remekművét, egy gyönyörűen kidolgozott ikont, és ragaszkodott hozzá, hogy Szenttamási fogadja el azt ajándékként.
„Persze tiltakoztam, de amikor végül a szerzetesek unszolására elfogadtam, a fiú, Artyem hihetetlen szeretetkitörést produkált, nagyon erősen megölelt – ezek azok a pillanatok, amik éltetik az embert, ennek az ölelésnek az emlékét örökre magammal hordozom majd” – fogalmaz a képviseletvezető.
Egy másik alkalommal egy donbászi bányásztelepülésen egy segítőpontot ellenőriztek éppen Szenttamásiék, amikor behívták őket a helyi művelődési házba, ahol nyolc-tíz népviseletbe és -a fűtetlen helyiségben télikabátba- öltözött idős hölgy, mint kiderült, egy népdalkör tagjai köszöntötték őket,
„valami eszméletlen koncertet adtak nekünk”.
Mint kiderült, korábban körbeturnézták Ukrajnát, és külföldre is sokat jártak népszerűsíteni az ukrán kultúrát, s most ez – a külföldi segélymunkások előtti előadás, amire már hosszú-hosszú ideje nem volt lehetőségük, s amibe szívüket-lelküket beleadták – segített nekik kicsit kiszakadni a háború sötét valóságából és emlékezni rá milyen volt egykor a béke.
A fenti példákban bemutatott segítségnyújtás pedig egyre nagyobb kihívás a Segélyszervezet számára. Ugyanis világszerte apadnak a pénzügyi források. Mint oly sokan, Szenttamási is rámutat, hogy a támogatók, s köztük a nagy nemzetközi donorok, mint az ENSZ lehetőségei is változnak, hiszen azóta a világ más pontjain is újabb humanitárius gócpontok jöttek létre. Ráadásul az ENSZ nagy alapjai által finanszírozott programok elsősorban a ukrán frontvonal közelében élők segítésére fókuszál, a hátország belső menekültjeinek jóval kevésebb jut belőlük.
A támogatások mérséklődése miatt csökkenteni kellett például az egyedi igények kielégítésére irányuló készpénzes segítségnyújtást, vagyis a sérülékeny csoportokba tartozó – idős, vagy gyermekeket egyedül nevelő, fogyatékkal élő, tartósan beteg – személyeknek adott kifizetéseket. Ez egy hatékony módszere a támogatásnak, mivel az emberi méltóság megőrzésével, célzott segítséget tudtak nyújtani a leginkább rászorulóknak. Korábbi években ezekhez biztosítani tudták a szükséges kereteket: egy idős néninek, akinek csak egy távolabbi városban tudnak valamilyen orvosi kezelését elvégezni, és nincs pénze odautazni; kerekesszékre, mankóra, saját kis pénzből kigazdálkodhatatlan gyógyszerekre. Az elmúlt időszakban át kellett szervezniük az ukrajnai működésüket, hogy a szűkösebb forrásból, minél több embernek tudjanak segíteni. Mint Szenttamási mondja, egyszerű példával: „most megy éppen egy ilyen osztási programunk, alapvető -a frontvonal közelében a túlélést segítő- háztartási cikkeket kapnak a segélyezett családok: van benne például elsősegélycsomag, takarók, gyertyák, zseblámpa, főzőeszközök.
Ezt is ajánljuk a témában
A második világháború óta nem látott mértékű veszteségeket szenvedtek el a háborúzó felek, emberben, épületben, években. Megrázó számvetés az orosz–ukrán háború harmadik évfordulóján.
Míg korábban húsz településen tudtunk ilyen osztásokat csinálni, most visszaszorultunk ötre; míg korábban nyolcezer embert tudtunk segíteni így, most alig az ötödét”.
A megfelelő minőségű szakmai munkához jelentős adminisztráció is kapcsolódik, hiszen a segítőpontokon dolgozó operátorok felmérik az igényeket, regisztrálják a különböző sérülékeny kategóriába tartozókat és sorrendet állítanak fel, hogy elsőként a leginkább rászorultak kaphassanak segítséget.
Mindeközben fáradnak a segélymunkások is, noha Szenttamási „hőskorszaknak” nevezi a kezdeti időket a háború kitörésekor, amikor társai a nulláról építették fel az ország belsejében lévő irodáikat és segélypontjaikat „olykor spártai körülmények között, hogy a kollégák az irodában hálózsákban aludtak és vészelték át a légi riadókat” – összegzi. Azonban a null-huszonnégy órás intenzív jelenlét rendkívüli teher, ezt a saját bőrén is érzi;
„a kollégák könnyen kimerülnek, könnyen kiégnek, hiszen állandó terhelés van”, a háborús helyzet miatt folyamatos a készültség, akár mikro-, akár makroszinten.
Például, említi fel, a kahovkai gátrobbantásnál azonnal kellett reagálni, élelmiszert, higiéniai csomagokat, generátorokat, szivattyúkat beszerezni és odaszállítani, kiosztani a helyszínen.
Ezt is ajánljuk a témában
Az internetre felkerült felvételek szerint a közeli település, Nova Kahovka főtere már víz alatt áll.
„Erre jön még ugye a rizikó, amire az állandó légi riadók, támadások, vagy a frontvonal közelében végzett tevékenységek miatt számítani kell; nagyon megterhelő, nagyon intenzív dolog”. Bár a szigorú és jól betartott biztonsági intézkedések és biztonsági személyzet miatt egyelőre senki sem halt vagy sebesült meg a segélymunkásaik közül, a kiégés nagyon is veszélyes, és gyakran szedi áldozatait a kollégák körében.
Nyitóképen Szenttamási István Tamás egy ukrajnai iskolában. Ez és a cikkben található képek a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet fotói.
Oroszország több mint húsz drónt küldött egy ukrán településre.
Kárpátalja területi hovatartozása időről időre szóba kerül. Nem elsősorban Magyarországon, ahol ezt nyilvánosan kizárólag a szélsőjobboldal tartja napirenden.
Mi értelme van annak, ha egy megosztó kérdésben egy politikus azért nem beszél egyértelműen, mert az általa képviselt irányvonal miatt szavazókat veszítene?
Elérte a 15 milliárd fontot a Kijevnek nyújtott brit segítség összege.
Ezúttal három fegyverkereskedőt sikerült lekapcsolni, de a probléma nem oldódott meg.
Amikor az amerikai elnök üzleti alapú külpolitikáról beszélt, a lehető legkomolyabban gondolta. Gyakorlatilag úgy vásárolná fel ingyen Ukrajnát, hogy közben kitiltaná az EU-t az országból.
Egyre kilátástalanabb helyzetben a KTE.
Oroszország több mint húsz drónt küldött egy ukrán településre.
