Három éve segít elképesztő erőbedobással a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet Ukrajnában, gyöngyből fűzött ikonnal és öleléssel várták őket a rászorulók; akikből sok van, a források viszont apadnak. Helyzetjelentés!
Az 1991-ben alakult Magyar Ökumenikus Segélyszervezet hazánk egyik legnagyobb, nemzetközi szerepet is vállaló segélyszervezete; 1998 óta vannak jelen Ukrajnában, pontosabban akkor még csak a magyar többségű Beregszászott. Azonban a konfliktus 2014-es kezdete óta kiterjesztették működésüket az egész országra, 2022 óta pedig új szintre emelték a segítségnyújtást.
Három esztendő nagy idő: a fronton harcolóknak és családjaiknak kiváltképp, de a menekülteknek és az őket segíteni igyekvő segélymunkásoknak is.
„Egészen biztos, hogy ez az Ökumenikus Segélyszervezet történetében a legnagyobb humanitárius segélyprogram, a legnagyobb akció, amit valaha megvalósítottunk” – mondja el lapunknak Szenttamási István Tamás, a Segélyszervezet ukrajnai képviseletvezetője. Ez a központ, ami a nemzetközi koordinációs feladatokat látja el, de a környékbeli programokat is innen irányítják; és van már irodájuk Dnyipróban és Lvivben is.
Ezt is ajánljuk a témában
Megcsillant a tűzszünet esélye: Donald Trump választási ígéretéhez híven gyorsan tető alá akarja hozni, és 2025 elején a háborús felek kellően fáradtak lehetnek ahhoz, hogy elfogadják.
A számok szédítőek: az elmúlt három évben a Segélyszervezet
Mindebből rendkívül szerteágazó humanitárius segélyezési tevékenységet végeznek az ökumenikusok, csak Magyarországról 2400 tonnányi segélyt juttatva célba Ukrajnában.
Kijevből értelemszerűen a belső menekülteket igyekeznek elsősorban ellátni. S az is látszik, hogy hiába menekült el valaki például két évvel ezelőtt a frontvonalban lévő falujából, számos igényét a mai napig nem tudja önerőből kielégíteni, így a Segélyszervezet igyekszik nekik biztosítani alapvető dolgokat, úgy mint az élelmiszer, a víz, a higiéniai eszközök, gyermektápszer, szállás, nem élelmiszer-jellegű eszközök. „A belső menekülteknek egy nagy része továbbra is közösségi szállásokon, menedékhelyeken húzza meg magát, ezeket is fenn kell tartani, fűteni, világítani kell” – magyarázza Szenttamási.
Ezt is ajánljuk a témában
„Elkezdjük kirakni mondjuk az ételeket, odajönnek, megölelnek, megszorítják a kezünk, nem győzik elmondani, mennyire köszönik a magyarok segítségét” – mesél ukrajnai tapasztalatairól Lehel László, az Ökumenikus Segélyszervezet elnök-igazgatója. Interjúnk!
De emellett természetesen megjelennek olyan igények is, amelyek már az integrációhoz, az új élet kezdéséhez kapcsolódnak: a munkakeresés, munkaerőpiaci szolgáltatások iránti igény, vagy a gyerekeknél az iskolázás, oktatás – sorolja.
Ám vannak egészen banális problémák is, például sokan akár okmányok nélkül menekültek el az eredeti lakóhelyükről, ideiglenes okmányokkal, így hogy az állami szolgáltatásokhoz hozzáférjenek, vagy a lerombolt házaik újjáépítéséthez elérhető támogatásokat igénybe vehessék, sok jogi és adminisztratív segítséget igényelnek, fejti ki a vezető. S persze ott vannak a pszichés terhek: a rengeteg veszteség, elvesztett családtagok, traumák, amelyeknek a feldolgozásában szintén jelentős segítségre van szükségük, pszichoszociális segítségnyújtásra, gyermekek esetében különböző terápiás foglalkozásokra, komplex lelki és társadalmi integrációs segítségre – a Segélyszervezet kiadványából kiderül, hogy
csaknem 90 ezer ukrán részesült hasonló támogatásban általuk.
Persze, nagyon kimerült minden segélyezett. Ugyanakkor nagyon erős bennük az élni akarás is. Amikor a rászorulók regisztrációját végezték a Dnyipropetrovszk megyei Kamjanszkéban, Szenttamási két idősebb hölggyel is beszélgetett.
„Bahmutból menekültek, mindketten ledolgoztak negyven évet, egyetlen táskával érkeztek, egy idegen városba, kiszolgáltatott helyzetbe, és állandóan aggódniuk kellett a fiaikért, az egyiküké mentős volt Kramatorszkban, a másik katona volt a fronton, szóval állandó volt az aggodalom, azt mondták nincs már semmilyen tervük, semmit sem várnak már a jövőtől, csak azt, hogy végre mindenkit biztonságban tudjanak a családból”.
Szenttamási feleleveníti egy értelmi fogyatékkal élő fiatallal történt találkozását is egy ortodox egyház által fenntartott otthonban, melyet a Segélyszervezet konyhafelszerelések és mosógépek beszerzésében támogatott.
A fiatal fiú sajnos nem igazán tudott részt venni a többiekkel közös programokban, és barátkozni sem nagyon volt így lehetősége, viszont gondozói segítségével rátalált egy önkifejezési formára, a gyöngyképek készítésére, amit mesteri szintre fejlesztett. Az ökumenikusok legutóbbi látogatásakor, látva a munkája iránti érdeklődést félénken hozta elő egyik remekművét, egy gyönyörűen kidolgozott ikont, és ragaszkodott hozzá, hogy Szenttamási fogadja el azt ajándékként.
„Persze tiltakoztam, de amikor végül a szerzetesek unszolására elfogadtam, a fiú, Artyem hihetetlen szeretetkitörést produkált, nagyon erősen megölelt – ezek azok a pillanatok, amik éltetik az embert, ennek az ölelésnek az emlékét örökre magammal hordozom majd” – fogalmaz a képviseletvezető.
Egy másik alkalommal egy donbászi bányásztelepülésen egy segítőpontot ellenőriztek éppen Szenttamásiék, amikor behívták őket a helyi művelődési házba, ahol nyolc-tíz népviseletbe és -a fűtetlen helyiségben télikabátba- öltözött idős hölgy, mint kiderült, egy népdalkör tagjai köszöntötték őket,
„valami eszméletlen koncertet adtak nekünk”.
Mint kiderült, korábban körbeturnézták Ukrajnát, és külföldre is sokat jártak népszerűsíteni az ukrán kultúrát, s most ez – a külföldi segélymunkások előtti előadás, amire már hosszú-hosszú ideje nem volt lehetőségük, s amibe szívüket-lelküket beleadták – segített nekik kicsit kiszakadni a háború sötét valóságából és emlékezni rá milyen volt egykor a béke.
A fenti példákban bemutatott segítségnyújtás pedig egyre nagyobb kihívás a Segélyszervezet számára. Ugyanis világszerte apadnak a pénzügyi források. Mint oly sokan, Szenttamási is rámutat, hogy a támogatók, s köztük a nagy nemzetközi donorok, mint az ENSZ lehetőségei is változnak, hiszen azóta a világ más pontjain is újabb humanitárius gócpontok jöttek létre. Ráadásul az ENSZ nagy alapjai által finanszírozott programok elsősorban a ukrán frontvonal közelében élők segítésére fókuszál, a hátország belső menekültjeinek jóval kevésebb jut belőlük.
A támogatások mérséklődése miatt csökkenteni kellett például az egyedi igények kielégítésére irányuló készpénzes segítségnyújtást, vagyis a sérülékeny csoportokba tartozó – idős, vagy gyermekeket egyedül nevelő, fogyatékkal élő, tartósan beteg – személyeknek adott kifizetéseket. Ez egy hatékony módszere a támogatásnak, mivel az emberi méltóság megőrzésével, célzott segítséget tudtak nyújtani a leginkább rászorulóknak. Korábbi években ezekhez biztosítani tudták a szükséges kereteket: egy idős néninek, akinek csak egy távolabbi városban tudnak valamilyen orvosi kezelését elvégezni, és nincs pénze odautazni; kerekesszékre, mankóra, saját kis pénzből kigazdálkodhatatlan gyógyszerekre. Az elmúlt időszakban át kellett szervezniük az ukrajnai működésüket, hogy a szűkösebb forrásból, minél több embernek tudjanak segíteni. Mint Szenttamási mondja, egyszerű példával: „most megy éppen egy ilyen osztási programunk, alapvető -a frontvonal közelében a túlélést segítő- háztartási cikkeket kapnak a segélyezett családok: van benne például elsősegélycsomag, takarók, gyertyák, zseblámpa, főzőeszközök.
Ezt is ajánljuk a témában
A második világháború óta nem látott mértékű veszteségeket szenvedtek el a háborúzó felek, emberben, épületben, években. Megrázó számvetés az orosz–ukrán háború harmadik évfordulóján.
Míg korábban húsz településen tudtunk ilyen osztásokat csinálni, most visszaszorultunk ötre; míg korábban nyolcezer embert tudtunk segíteni így, most alig az ötödét”.
A megfelelő minőségű szakmai munkához jelentős adminisztráció is kapcsolódik, hiszen a segítőpontokon dolgozó operátorok felmérik az igényeket, regisztrálják a különböző sérülékeny kategóriába tartozókat és sorrendet állítanak fel, hogy elsőként a leginkább rászorultak kaphassanak segítséget.
Mindeközben fáradnak a segélymunkások is, noha Szenttamási „hőskorszaknak” nevezi a kezdeti időket a háború kitörésekor, amikor társai a nulláról építették fel az ország belsejében lévő irodáikat és segélypontjaikat „olykor spártai körülmények között, hogy a kollégák az irodában hálózsákban aludtak és vészelték át a légi riadókat” – összegzi. Azonban a null-huszonnégy órás intenzív jelenlét rendkívüli teher, ezt a saját bőrén is érzi;
„a kollégák könnyen kimerülnek, könnyen kiégnek, hiszen állandó terhelés van”, a háborús helyzet miatt folyamatos a készültség, akár mikro-, akár makroszinten.
Például, említi fel, a kahovkai gátrobbantásnál azonnal kellett reagálni, élelmiszert, higiéniai csomagokat, generátorokat, szivattyúkat beszerezni és odaszállítani, kiosztani a helyszínen.
Ezt is ajánljuk a témában
Az internetre felkerült felvételek szerint a közeli település, Nova Kahovka főtere már víz alatt áll.
„Erre jön még ugye a rizikó, amire az állandó légi riadók, támadások, vagy a frontvonal közelében végzett tevékenységek miatt számítani kell; nagyon megterhelő, nagyon intenzív dolog”. Bár a szigorú és jól betartott biztonsági intézkedések és biztonsági személyzet miatt egyelőre senki sem halt vagy sebesült meg a segélymunkásaik közül, a kiégés nagyon is veszélyes, és gyakran szedi áldozatait a kollégák körében.
Nyitóképen Szenttamási István Tamás egy ukrajnai iskolában. Ez és a cikkben található képek a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet fotói.
Közös nyilatkozatot adtak ki az Európai Unió intézményeinek vezetői.
Sajtóértesülések szerint Orbán Viktor miniszterelnök is beszédet mond majd.
„Sokáig együtt fognak élni Oroszországgal, ezért kérem, tárgyaljanak Oroszországgal” – mondta az amerikai sztárközgazdász.
Szorult helyzetben van az ukrán elnök.
Az Európai Unió és különösen annak vezetősége elhitte a saját propagandáját.
Az AfD kancellárjelöltje arról írt, hogy a magyar miniszterelnök felelős kormányfőként politizál.
A miniszterelnök szerint a kereskedők elfogadhatatlan mértékben emelték az árakat.
Ma Németországban van egység, holnap az egész világon – énekli majd a CDU/CSU-ból és az SPD-ből alakuló Német Egységfront.
