Holnap

„Ennek a háborúnak is vége szakad egyszer. Minden háború egy nap elcsendesedik, a fegyvereket leteszik, körbenéznek a füstölgő romokon, eltemetik a halottakat, és újraindul az élet. Az pedig egyáltalán nem mindegy, miből lehet építkezni. Emberéletben, anyagiakban, erkölcsiségben, kapcsolatokban milyen kárt tett a vérzivatar.

Ukrajna folyamatosan támadja a Barátság kőolajvezetéket.

Precíziós drónokkal robbantja fel az eurázsiai energiafolyosó stratégiai szektorait, megakasztva a nem háborúzó európai állam, Magyarország energiaellátását. Pedig nem folyik totális háború, nem 1943-at írunk, nem segít Ukrajna helyzetén az, hogy az ázsiai–orosz kőolaj csak szakaszosan érkezik Európába. Csak a káosz nő. Magyarország ismételten leszögezte, nem fog részt venni mások háborújában, egyik oldal mellett se teszi le a voksát, egyetlen megoldás a béke, csakis a béke, amely felé nem a fegyverdörgésen keresztül vezet az út. 2025 van, ideje kijózanodni, egy ilyen konfliktus megnyerhetetlen.

Teljesen értelmetlen múltbéli híres csatákat emlegetni előképként és párhuzamként vagy a hadsereg hősiességét méltatni a befagyás felé tartó háború során.

Alaszka óta tudjuk, hogy az érdekelt felek hajlandók a tárgyalásra, van esély és remény a kiegyezésre. Egyik harcos se fogja könnyen letenni a fegyvert, és semelyik háborúzó felet se szabad megalázni, hiszen akkor a hamu alatt folyamatosan izzani fog a parázs, megágyazva az újabb háborúnak. De igenis meg lehet állapodni. Ehhez viszont az kell, hogy tudjuk, holnap milyen napra ébredünk.”

Nyitókép forrása: Tarjányi Péter Facebook-oldala