Új „csillag született”, mondta róla Trump: így lett az egykor politikától tartózkodó Elon Muskból a „jobboldali Soros”

Elon Musk egy évtizeddel ezelőtt egy apolitikus liberális volt, aki posztjaiban leginkább carpe diem-típusú üzeneteket osztott meg, távol tartotta magát a pártpolitikától és minden megosztó, radikális állásfoglalástól. 2011-ben úgy jellemezte magát, mint akinek nincsenek kőbe vésett politika nézetei, „társadalmi ügyekben inkább liberális, a gazdasági kérdésekben konzervatív” – fogalmazott akkor.

Tíz évvel később már ő volt a világ egyik leggazdagabb embere, a Time magazin címlapján az év embere, a legnagyobb innovációk kitalálója, és az ezek köré szerveződő cégek (SpaceX, Starlink, Tesla, Hyperloop, The Boring Company, Neuralink, X, xAI) tulajdonosa, aki az űrtechnológiától az elektromos autókon és a mesterséges intelligencián át a neurotechnológiáig forradalmasította a poszt-modernkori emberi létezés kereteit.

Ismerősei, megfigyelői szerint 

a bezártság, a karantén idején a közösségi média szerepe radikálisan felértékelődött, az emberek zöme ezeken a platformokon kezdett tájékozódni, információkat gyűjteni – Musk üzletemberként az ebben rejlő potenciált nagyon hamar felismerte, és eleinte influenszerként kezdte használni.

Sokakat meglepett, amikor az innovátor korábbi visszafogottságát, kimértségét kissé félretolva olyan konteó-tartalmakat kezdett posztolgatni, amelyek megkérdőjelezték a járvány veszélyességét, a karantén-intézkedések létjogosultságát (utóbbiakat például az emberi szabadságot korlátozó „fasiszta”, „alkotmányellenes” kormányzati lépéseknek minősítette) – a karcos vélemények miatt azonban személye még ismertebb, még enigmatikusabb lett.

Anti-woke érzések, anti-woke lépések

Woke-ellenes, jobboldali véleményformálóként lépett fel, és ennek az attitűdnek voltak személyes gyökerei. Szintén ismerői emlékeztetnek, és tavaly egy Jordan B. Petersonnal készített interjújában maga Musk is elismeri: a gender és a woke kérdésekben 

majd nagykorúvá válása után hormonkezeléseket vett igénybe, az eset pedig komolyan megviselte az amerikai milliárdost.

A másik éles élménye a közösségi média moderálási szabályainak szigorúsága volt: azt látta, hogy a keményebb jobboldali véleményeket az internetes felületeken tendenciózusan szűrik, tiltják. Miután a Twitter felfüggesztette kedvenc politikai oldalát, a The Babylon Bee-t, Musk merész lépésre szánta el magát: a véleménykorlátozás megszüntetése érdekében részvényeket vásárolt, majd a legnagyobb részvényessé válva vételi ajánlatot tett a cégnek.

2022-ben Musk végül megvásárolta a Twittert, amelyet azóta X néven működtet. Az átvételkor azt ígérte, hogy olyan kommunikációs felületet teremt, amelyen a botok, a trollok és az algoritmusok nem tudják mesterségesen manipulálni a közvélekedést, és a woke „elmevírus” sincs jelen. 

a 2024-es elnökválasztási kampány zárórendezvényein, és valóban Musk a szólásszabadság bajnokaként pozicionálta magát az imázsépítésében. Az X tulajdonlásával azonban elsősorban a tudatiparba jelentkezett be határozottan: a nyugati világban az X a vezető közösségi oldal, a gondolatok és információk cseréjének elsődleges platformja, a milliárdos ezzel keményen felzárkózott Mark Zuckerberg Facebook-ja mellé. (Akit a nagy nyilvánosság előtt egy jiu-jitsu harcra is kihívott, de végül nem lett belőle semmi, már ha egyáltalán nem csak a publicitás miatt kiáltották ezt világgá.)

Kritikusai szerint azonban az általa tulajdonolt platformon a szabad véleménynyilvánítás abszolutizálásának káros mellékhatása az lett, hogy megszaporodtak a rasszista és antiszemita bejegyzések, illetve sok, radikális tartalom posztolása miatt felfüggesztett fiókot visszaállítottak, az ilyen posztok moderálása pedig a cég új elvei miatt elmaradt, ráadásul 

aminek szerepe lehetett a Trumpnak kedvező közhangulat kialakításában – mondják Musk liberális bírálói.

Az első ciklusában erőteljes Twitter-diplomáciát folytató Donald Trump volt az egyik haszonélvezője az X tulajdonosváltásának: Musk óriási szolgálatot tett a volt elnöknek azzal, hogy újraaktiválta felfüggesztett fiókját, és ezzel kihozta a kiberkaranténból. Közös pont lett az életükben, hogy míg Trump az elhallgattatásra ítélt, de abból kitörő politikusóriás, addig Musk a woke és a cancel culture ellen fegyvert fogó, majd ezért a tech-óriások által bojkottált szabadságharcos szerepét vette magára. Amellett persze, hogy üzleti pályájuk, befektetői szemléletük, a közéletről és a politikai elitről való gondolkodásuk, valamint excentrikus személyiségük szintén hordozott rengeteg hasonlatosságot egymással.

A politika vonzásában

Az ember, akinek első innovációi és cégei három évtizeddel ezelőtt együtt születtek meg az internettel, aki a Tesla, a SpaceX, a Neuralink és más kezdeményezések által a világ első számú innovátora lett, minden bizonnyal már 

Bármi is volt az eredeti szándéka, a politikai fősodorba Trump farvizén került be, mégpedig rekordgyorsasággal. Pedig Donald Trumppal kezdetben viszályos nexusban állt: a 2016-os kampány idején még kellemetlennek nevezte, hogy ő lett a republikánusok elnökjelöltje, majd Trump megválasztását követően kiemelt üzletemberként elfogadta a meghívást a Fehér Ház gazdasági tanácsadó testületébe, de miután Trump 2017 nyarán kiléptette Amerikát a párizsi klímaegyezményből, az ez elleni tiltakozás jeleként lemondott ezen tisztségéről.

A milliárdos vállalkozó, aki saját bevallása szerint évekig a Demokrata Párt jelöltjeire voksolt, a 2022-es félidős kongresszusi választásokon már a konzervatív jelöltre szavazott texasi választókerületében. 

csalódott Joe Biden elnökségében, a viszonyuk is megromlott, 2021-ben már nem hívták meg a Fehér Házba az elektromos járműgyártók csúcstalálkozójára, illetve vállalatai számos szövetségi vizsgálatot kaptak a nyakukba.

2022-ben már a republikánusok felé kacsintgatott tehát, de nem Trump felé – akit ekkor még leváltott elnökként a GOP-t sújtó tehertételként látott –, hanem Ron DeSantis floridai kormányzó felé: benne látta a jövőt, így nem véletlen, hogy az elnökjelölt-aspiráns a kampányát a már Musk által tulajdonolt Twitter-en kezdte el.

2024-ben azonban valami megváltozott: a Trump ellen indult bírósági eljárásokat elítélte, majd 

Több embert ismert Trump belső köréből, például a PayPal-alapító Peter Thielt, aki a leendő alelnök JD Vance-t korábban saját cégénél, a Mithril Capital Managementnél alkalmazta. Musk márciusban végül személyesen találkozott a jobboldali elnökjelölttel a Mar-a-Lago villában.

A Trump elleni butleri merényletkísérlet lehetett a fordulópont, innentől Musk nyíltan beállt Trump kampánya mögé. (A voksolásig eltelt fél évben, júliustól novemberig hivatalos adatok szerint 277 millió dollárral támogatta meg a republikánus elnökjelölt és más konzervatív jelöltek kampányát, ezzel a Republikánus Párt legnagyobb egyéni támogatója lett – a The Washington Post emiatt állandó jelzőként „a jobboldal Sorosa” kifejezéssel aposztrofálta őt.)

Augusztusban az X-en egy hosszú, élőben adott beszélgetésben Trump és Musk megvitatták az amerikai közélet neuralgikus ügyeit, ezzel a milliárdos szépen „megemelte” az elnökjelöltet, ősszel pedig rendszeresen személyesen is megjelent a kampányrendezvényein. 

naponta tucatszámra kitett posztjaival óriási elérést biztosított Trump ügyeinek, nyilvános bírálataival pedig óriási kárt okozott Kamala Harris imázsának.

Musk jó lóra tett: kiállása, szívességei kormányzati tisztségbe repítették, gazdasági vállalkozásainak részvényei pedig erősödtek, a tavalyi kampányévben az üzletember vagyona egyharmaddal nőtt (jelenleg 420 milliárd dollárra becsülik).

Feladatok és ambíciók

Elon Musk „királycsináló” lett, Trump bizalmi emberévé vált. Január 20-tól ő irányítja majd egy tárcavezető kollégájával a kormányzati hatékonysági „minisztériumot” (Department of Government Efficiency, DOGE), amely kormányzati tanácsadó testület a kormányzat gazdaságosabb működtetéséért felel, ezzel Musk lesz a Fehér Ház egyik meghatározó tanácsosa, döntéshozója. (Hírek szerint a kormányzatnak hivatalosan nem lesz tagja, hogy az összeférhetetlenségi szabályok miatt ne kelljen felfüggesztenie gazdasági tevékenységeit, cégeinek vezetését.)

kapcsolatrendszere Kínától a szaúdi királyi családon át a Kremlig ér, államok versenyeznek azért, hogy befektetéseinek következő célpontjai legyenek. Musk egy, a hivatalos diplomácia felett álló személy, személyes nexusokkal, a különböző érdekkörök, állami szövetségi blokkok közötti átjárhatósággal. Mielőtt politikus lett, már a diplomáciával nagyon erős mezsgyékkel bíró globális tevékenységet folytatott hosszú évek óta.

Ezt az adottságát Trump elnöksége 0. órájában azonnal hasznosítani kezdte: bennfentes információk szerint 

ezekben a beiktatása előtti napokban, és a bizalmi ember bizalmas véleményt formál az ügyekről.

Musk korábban is határozottan állást foglalt még nem a hatalom embereként, de kiemelt jelentőségű (ráadásul kiemelkedő üzeneterősítő eszközökkel rendelkező) közéleti szereplőként több világpolitika vitában: Tajvan kérdésében Kína javára, az ukrajnai rendezés ügyében az inkább az oroszoknak kedvező területfeladásos megoldás mellett, vagy a gázai háború esetében a palesztin civil lakosság kontraproduktív és bűnös izraeli bombázása ellen.

Ezért vehette a bátorságot, hogy nem választott képviselőként, illetve még be sem iktatott tanácsadóként, és semmiképpen 

Nem a teljesség igényével néhány ilyen eset:
– amikor a tavalyi brit választást a Munkáspárt megnyerte, Musk azt hangoztatta, hogy „a polgárháború elkerülhetetlen” a szigetországban, az új adónemek bevezetésekor pedig azt, hogy az Egyesült Királyság „Sztálin-tempóban” halad,
– a német előrehozott választások közeledtével Musk azt írta ki X-oldalára, hogy „csak az AfD tudja megmenteni Németországot”,
– az ausztrál kormányt „fasisztának” nevezte, amiért az jogszabállyal tervezi korlátozni a közösségi médiában terjedő dezinformációt,
– az Ír Köztársasági Hadseregről (IRA) azt írta, hogy egykor „kőkemény” szervezet volt, „ma azonban annyira félelmetes csak, mint egy plüssmackó”,
– miután Trump többször jelezte, hogy az Egyesült Államok megvásárolná a Dániához tartozó Grönlandot, és a dán kormányfő erre jelezte, hogy a terület nem eladó, Musk azt írta ki az üzenőfalára, hogy 

– az ószövetségi patriarchákhoz hasonlóan 12 gyerekes apuka, Elon Musk azt írta a holland demográfiai adatok kapcsán, hogy „a holland nép a saját kezei között fog kihalni”.
– az Európai Bizottság korábbi alelnökét, Věra Jourovát „a banális és bürokratikus gonoszság mintapéldányának” nevezte,
– a nemrég hivatalába beiktatott új Európai Bizottságot pedig „antidemokratikus” testületnek nevezte, amelynek tekintélyét az Európai Parlamentnek szerinte nem szabadna elfogadnia.

Elon Musk a világ legnagyobb magántőkével rendelkező vállalkozója, akinek 

a világ egyelőre még vezető nagyhatalmának egyik irányítója lesz. Évek óta dédelgetett ügyei csak részben vannak összhangban Amerika beiktatásra váró elnökének programjával (ilyenek a migráció, a gender, az abortusz vagy a szólásszabadság kérdése), más ügyekben (klímaváltozás, mesterséges intelligencia veszélye, Mars-program) saját agendája van.

Agilis, aktív, kezdeményező stílusa miatt a demokratapárti kritikusok már most, Trump beiktatása előtt arról beszélnek, hogy a 2025-ös Fehér Házban az igazi döntéshozó az „árnyékelnök” Musk lesz, és a republikánusok körében is elterjedt a nézet, miszerint az amerikai „oligarcha” 

Szerintük ezt a politikai pályát építi szívósan, tégláról téglára.

„Egy új csillag született: Elon” – mondta róla Trump a kampány végén, a „sötét MAGA" – ahogy szintén egy kampánygyűlésen magát jellemezte Musk, és valóban, egy új szereplő jelent meg a washingtoni politika porondján, akiből meghatározó, tekintélyes nemzetközi politikus válhat – jó vagy rossz értelemben. A szemünk előtt fog eldőlni a következő hónapokban, években.

***

Nyitókép: Donald Trump és Elon Musk egy ketrecharcos összecsapást néz a Madison Square Gardenben New Yorkban 2024. november 16-án  /  fotó: Kena Betancur / AFP