– ez úgy történne, hogy a diák odatartja a mobilt a matekpélda fölé, mire az „MI-tutor” rávezető kérdésekkel próbál segíteni az egyenlet megoldásában, méghozzá úgy, hogy a tanulóknak be se kellene pötyögniük a válaszaikat, hanem egyszerűen beszélgetnének a mesterséges intelligenciával. A Zöldek tartományi frakcióvezetője szerint ez a megoldás azért is lenne jó, mert a gép minden tanulóval a saját anyanyelvén tudna beszélni, segítve őket a felzárkózásban.
Hogy egyáltalán minek kell a diáknak matekpéldákkal szórakoznia, ha a mesterséges intelligencia kapásból tudja a helyes választ, azt sajnos nem magyarázza el a miniszterelnök –
noha nem világos, miért is fölöslegesebb felismerni, hogy merre van a legközelebbi menedékház, mint alkalmazni a szinusztételt.
Az mindenesetre bámulatos, hogy vezető értelmiségiek milyen természetességgel képesek hótfölöslegesnek minősíteni az innovációhoz és az önálló alkotáshoz szükséges agytevékenységeket, az akksi állapotától független tájékozódást és kultúraközi kommunikációt, a gépek felülbírálására való képességet. Miközben a kétkezi munkát végző szakik a lehető legnagyobb önérzettel tudják elmagyarázni a kiszállási és a munkadíjuk összegének indokolásaként, hogy az ő tudásuk mennyire pótolhatatlan és készségeik mennyire páratlanok (jó esetben ráadásul igazuk is van), a korral igazán haladó diplomás simán levezeti, hogy
idegen nyelveken beszélni, a térképen kiigazodni és szuverén írástudóként létezni idejétmúlt dolog, bambán gépeket követni ellenben innovatív.