Hahó, mindenszaristák, hát nem ízletes a román-osztrák kolbászkerítés?

133 milliárd lej – mondta volt Tánczos Barna romániai pénzügyminiszter, az RMDSZ egyébként kitűnő politikusa, mikor arról kérdezték, mekkora megszorítás jön Romániában. Azt hittem, mindez csupán egy csélcsap tizedesvessző árulása. De nem az. Tényleg ennyi.

Rossz májjal mondhatnánk azt is, hogy amit Brüsszel Magyarországtól visszatart, azt Románia – évtizedes pazarlás, túlköltekezés és parasztvakítás, egy szegény ország semmivel sem fedezett jóléti vágyálmainak kergetése közben – idén év elején elvette magától önként. Ők azt, hogy ne legyen pénzük, el tudták érni a zubogóra nyitott brüsszeli pénzcsap ellenére is.

S a megszorítások nem állnak meg állami beruházások közvetlenül senkinek sem fájó leállításánál, hanem mélységes mélyen belenyúlnak a románok zsebébe:

a közalkalmazottaknak a túlórákat sem fizetik ki, a tanároktól és a diákoktól pedig még el is vesznek juttatásokat. Emellett létszámstop jön a közszolgálatban, a gazdaság csinos adóemeléseknek örülhet az agyonsztárolt román IT-szektorban, az építőiparban, a mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban, részvénytulajdonosok számára negyedével nő az osztalékadó, és jókorát ugrik az üzemanyagok jövedéki adója is, szépen megdrágítva a romániai autózást. A választók az elnökválasztáson már tavaly rájöttek, hogy a „román csoda” hitelből finanszírozott hazugság, ezzel a kolosszális megszorítással pedig még a csoda illúziójától is elbúcsúzhat Románia minden lakója.

Eközben a minap a tejjel-mézzel folyó Kánaánban, minden magyar vágyainak lakhelyén, a sógoroknál a Szabadságpárt (FPÖ) és a Néppárt (ÖVP) lezárták koalíciós tárgyalásaik első, megkerülhetetlen, legkeserűbb témakörét: megállapodtak a megszorításokról, hogy az uniós nettó befizető, Dél-Európát évtizedeken át feltartott mutatóujjal spórolásra intő Ausztriát ne fenyegesse szégyenszemre túlzottdeficit-eljárás. A megszorítási csomag értéke egyelőre 6,4 milliárd euró, több mint 2600 milliárd forint; másfélszer annyi, mint amennyit Magyarország egy évben honvédelemre költ.

nem lesz többé adókedvezmény a napelemekre, nő a szerencsejátékadó és a digitális reklámadó, a jövedékiadó-köteles termékek köre nagyot bővül, emellett az állami vállalatoknak is többet kell befizetniük a költségvetésbe,

A szlovák megszorító csomagot egyébként már októberben bejelentették, azt ide sem citálom, tavalyi hó. Hosszú beszéd, rövid kolbász: olyan megszorításokkal indul az év az agyonsztárolt mintaállamokban, melyekről „lemaradó” kis hazánkban Bokros Lajos óta ember nem álmodott.

Udvariasan jelzem: Magyarországon inflációkövető nyugdíjemelés, 21,2 százalékos tanári, 15 százalékos bírói, 30 százalékos vízügyi béremelés történt 2025 januárjával, s növekszik a családi adókedvezmény, az egészségügy és az önkormányzatok finanszírozása, s mindezekkel egyetlen adószigorításként a fix összegű adók inflációkövetővé tétele – azaz: reálértéken stagnáltatása – áll szemben.

és egyébként azon egyetlen tagállam is mi volnánk, amelyet – a Lengyelország elleni jogállamisági eljárások bemondásra történő ripsz-ropsz megszüntetése, no meg Ursula von der Leyen strasbourgi performansza után már cáfolhatatlanul politikai alapon – büntet az Európai Bizottság. No meg a mi vállunkat nyomja a régió legmagasabb – örökölt és csökkentett – államadósságának e politikai zsarolás által feltolt kamatterhe is.

Sütögethetnék el olcsó poénokat arról, hogy ha a magyar állam a románnál érdemben takarékosabban, az osztrákhoz pedig hasonlóan takarékosan működik, miközben az egyiknél jóval kevesebb uniós ingyenpénzt kap, a másiknál pedig jelentősen szegényebb, akkor vajon melyik országban lopnak. De nem teszem.

Vajon milyen gazdaságpolitika vezethetett oda, hogy egy gazdasági növekedéssel kecsegtető évet minkét országban brutális megszorításokkal kell kezdeni? Vajon milyen állapotban van az Európai Unió gazdasági versenyképessége, ha Ausztria, ismétlem, a kőgazdag felix Austria megismerkedik a „recesszió” és a „megszorítás” szavakkal? És mit mond el a kelet-európai felzárkózás ünnepelt sztárországáról, ha nyilvánosan beismerik – no persze egy magyar szájával, mert az igazság kimondásához ott is magyarok kellenek –, hogy az elmúlt jó pár sikeresnek látszó évben valójában nyélgázon mentek a falnak,

Legyenek vitáink a gazdaságpolitikáról, okvetlenül. Álljon pellengérre a kormány, védje meg egyen-egyenként a gazdasági döntéseit, kényszerüljön sikereit és kudarcait mérlegelni. Csak pár apró dolgot felejtsünk már el végre, kérem: a mindenszarizmust, a magyar közállapotok görcsös és reflexszerű szidását, meg ezt a dajkamesét a „lemaradó Magyarországról”, amely egyébként – az atlantista úri közönségnek jelezném – igazi orosz mintájú információs művelet Von der Leyen asszony, Magyurcsány Péterenc és az ellenzéki sajtó hangszerelésében, szeretettel. Elég. Eleget hasonlítgatták kis hazánk rusnya számait a szomszédainkhoz, most hasonlítgassák, kérem, ezeket is.

Nyitókép: MTI/Marjai János