A svédek még mindig biztosak benne: 251 ezer magyar életét megmenthették volna, ha az EU hagyja
Évek óta gyűjtik a bizonyítékokat Stockholmban, ám Brüsszel egyelőre nem figyel.
Vajon hogy menekült volna meg negyedmillió magyar, „ha az EU hagyja”? Mit üzentek hazánknak Svédországból? S mit kaptunk von der Leyentől?
Nyitóképünkön Ursula von der Leyen és Volodimir Zelenszkij.
Forrás: MTI/EPA/Szerhij Dolzsenko
***
Mindenképpen zűrös évet zártunk 2024-ben: az orosz-ukrán háború harmadik évébe léptünk, Amerika elnököt választott, megingott Emmanuel Macron trónja, Scholzé meg össze is omlott. De mit olvastak Önök a mandiner.hu felületén a legtöbben? Összeszedtük!
Az egyik népszerű téma talán nem teljesen érthetetlen módon az egészségünkről szólt; azon belül is a dohányzásról.
Pontosabban arról, hogy mintegy negyedmillió magyar élete múlhatott azon, hogy nem sikerült a hagyományos – és egyben legkárosabb – dohánytermékeket visszaszorítani. Nemzetközi egészségügyi szakértők ugyanis egy olyan megrázó jelentést tettek közzé Stockholmban, amely rámutatott: bár a svédek hasonló mennyiségű ninkotint fogyasztanak, mint az európai nagy átlag, mégis jelentősen alacsonyabb a dohányzással összefüggő megbetegedések és halálesetek aránya, mint másutt.
Ezt is ajánljuk a témában
Évek óta gyűjtik a bizonyítékokat Stockholmban, ám Brüsszel egyelőre nem figyel.
Ennek kulcsa pedig nem más, mint a különféle helyettesítő termékek: a snüssz nevű, szájban oldódó nikotintartalmú készítmény, és a hevített dohánytermékek, amelyek az égő cigarettával, szivarkával, pipával és szivarra ellentétben legalább az égés során keletkező káros anyagokkal nem terheli a szervezetet. Azonban a snüssz nevű pótszert az EU nem engedélyezte, a hevített dohánytermékeket pedig ugyancsak nem propagálja.
Holott a jelentés szerint, ha ezekkel kiváltották volna a dohányzást olyan mértékben, ahogy a svédek tették, az akár 2000 és 2019 között mintegy hárommillió európai életét menthették (pontosabban: hosszabbíthatták) volna meg.
Magyarországra vetítve ez a szám 251 ezer.
Egy másik csoport rendezvénye keretében pedig magyar újságírók számára tartott tájékoztatót Anders Milton orvos és Karl Fagerström pszichológus, a Snus Kommissionen vezetői. Ők a stockholmi háttérbeszélgetésen hangsúlyozták, az EU-s átlagnak megfelelő nikotinfogyasztás ellenére Svédországban a legalacsonyabb a halálozási arány a dohányzással összefüggő betegségekben. Szerintük, ha Magyarország is hasonló utat választ, akkor is 30 évre lehet akár szükség ahhoz, hogy a statisztikákban erőteljesen megjelenjenek az ártalomcsökkentett termékek hatásai.
Más kérdés, hogy mindemellett ezek is éppúgy függőséget okoznak, és megvannak a maguk egészségügyi kockázatai (nem mellesleg kapudrog is lehetnek, ha nem a meglévő dohányosok ártalomcsökkentésére használják, hanem nemdohányosok próbálkoznak vele).
Ezt is ajánljuk a témában
Százezrek élete lehet a tét.
Mindeközben dübörgött a magyar soros elnökség, amiről jól tudjuk, hogy
Erről a témáról szólt a harmadik legolvasottabb cikkünk, éppenséggel a nyugat-balkáni bővítés terén, jelesül, hogy „Albánia végre-valahára, tíz év tagjelöltség után érdemben is megkezdhette csatlakozási tárgyalásait, megnyitva a tárgyalások első klaszterét”, amiben „Albániát a csatlakozási tárgyalások érdemi megkezdésében az EU önsorsrontó inkorrektsége már több ízben megakadályozta, hiába adottak ehhez évek óta a feltételek”.
Ráadásul a magyar külügyminiszter és a magyar bővítési biztos mellett jelentette be Edi Rama miniszterelnök, nem sokkal azután, hogy Budapesten látogatta meg a magyar miniszterelnököt, ki is emelte mindhármukat beszédében.
Kapcsolódó vélemény
Boldogok a bővítők, mert ők Európa igazi barátai.
A nyugat-balkáni bővítés régi magyar cél, Orbán Viktor maga is kifejtette, hogy a régió országai „többet érdemelnek, mint amit Brüsszelből kapnak”.
Egy másik vetület volt – szintén uniós! – hazánk és egyben a visegrádi országok megleckéztetésére tett kísérletek.
A tavalyi lengyelországi választások ugyanis kellemetlen fordulattal zárultak a szuverenista erők számára, Mateusz Morawirecki PiS-e ugyan megnyerte a választásokat, de az ellene összeállt progresszív erők mégis többségbe kerültek, és
Donald Tusk, a vérbeli eurokrata tért vissza a lengyel miniszterelnöki székbe, aki igyekezett elforgatni a kormánykereket a V4-ektől.
Egyébként az aktuális nagyhatalmi központ kívánalmainak megfelelően – teszi hozzá a cikk szerzője, aki az álságos kettős mércére is rámutat:
Ezt is ajánljuk a témában
Donald Tusk már megértette a leckét: aki NATO- és EU-tag, annak támogatnia kell Ukrajnát (miért is?), mert aki ezt nem teszi, kizárja magát a közösségből. Ungváry Zsolt írása.
„Klassz, hogy a Nyugat annyira meg akarja állítani az oroszokat, de a fenébe is, miért nem tette ezt meg ’45-ben? Vagy legalább ’56-ban? És szép a területi integritás, a határok sérthetetlensége iránti elköteleződés, de ez vajon 1920-ban miért nem volt meg?”