A harcok folytatódtak Oroszországban is. A Kurszki területen az orosz hadsereg szerint kétezer ukrán katonát sikerült bekeríteni, a hadvezetés azonban nem részletezte, hogy hol.
Az oroszok továbbra sem fogytak ki a drónokból, repülőkből, rakétákból és bombákból. Zajlottak az ukrán hátország elleni csapások, amelyeknek célpontjai főként a nagy értékű nyugati haditechnikai, valamint logisztikai vezetési pontok.
Ahogy ukrán szempontból romlik a fronthelyzet, egyre több – eddig nem jellemző – kritikus hangot hallani. Dmitro Marcsenko vezérőrnagy egy ukrán portálnak nyilatkozott a hadsereget sújtó lőszerhiányról, az alacsony morálról, valamint a hadvezetés egyre rosszabb állapotáról: szerinte ezek az elsődleges okai a kudarcnak. Nyugaton is mind több kritika jelenik meg. Az amerikai székhelyű, inkább Ukrajna-párti Institute for the Study of War agytröszt legutóbb azt írta, hogy az orosz erők az utóbbi hetekben taktikailag jelentős előrenyomulást értek el a frontvonal mentén. A Black Bird Group szerint pedig „aggasztók az általános körülmények, és az ukránok feszült helyzetben vannak. Valószínűleg nehéz lesz a tél”. Az ukrán erők kudarcai a NATO-tag szövetséges államokat is frusztrálták, amelyek több milliárd eurónyi összeget költöttek a katonák kiképzésére és felfegyverzésére.
Úgy tűnik, hiába, az ukrán katonák harci kedve erősen megcsappant. A hírek szerint egyre több a dezertálás, egyes adatok szerint már több mint százezer katona tűnt el ily módon. Kijev százhatvanezer katonát tervez besorozni, a nyugati médiában megjelent cikkek szerint azonban ezeknek a frontra kényszerített embereknek csapnivaló a harcértékük, és a tapasztalt katonák szerint alkalmatlanok a harcra. „Az új fiúk közül sokan az első robbanásnál elfutnak” – nyilatkozta a múlt hónapban a Financial Timesnak egy a Donecki területen harcoló parancsnokhelyettes. „Néhányan megdermednek, egyszerűen félnek lelőni az ellenséget” – mondta egy másik tiszt.
A problémát már a legmagasabb szinteken is érzékelték: a Szabad Európa tudósítása szerint megtiltották a katonáknak, hogy a sajtónak nyilatkozva a visszavonulás szót használják. Egy katona elárulta: „Parancsot kaptunk, hogy az újságírókkal való kommunikáció során az offenzíva, győzelem, előrenyomulás, az ellenség kiűzése kifejezéseket használjuk. Viszont nem mondhatom ki a visszavonulás szót, sem azt, hogy az ellenség áttörte a védelmünket. Talán azt kellene mondanunk, hogy »előrenyomulunk« a Dnyeper felé?” A tudósításban elhangzott az is: „Mindenki hazudik a másiknak. A helyi parancsnokok félnek jelenteni a feletteseknek bármilyen problémát, azt, hogy nincs elég emberük, vagy hogy nem képesek elvégezni egy feladatot.”