Tényleg észak-koreaiak lőnek az ukránokra?

Nyitókép: Nyitókép: MTI/EPA/Pool/Szergej Ilnyickij

***

Emlékezetes, nyáron nagy pezsgőzések közepette jutott a csúcsra az orosz-észak-koreai fegyverbarátság: védelmi megállapodást kötött Vlagyimir Putyin orosz elnök az észak-koreai diktátorral, Kim Dzsongunnal.

Úgy tűnik – legalábbis nyugati hírek alapján –, hogy a régóta meglévő együttműködés szintet lépett,

sőt, már az első hadifoglyok is megjelentek, egy tizenhat fős észak-koreai csoport sietett megadni magát az ukránoknak – szintén ukrán források szerint.

Mindeközben Vlagyimir Putyin benyújtotta az orosz parlament alsóházához azt a törvényjavaslatot, ami hivatalosan is Moszkva és Phenjan katonai szövetségéről szól, azaz ha az egyik tagállamot megtámadják, akkor a másik fél katonai segítséget nyújt neki.

A kérdés persze az, hogy ha már vannak észak-koreai katonák Oroszország oldalán, vajon mi a szerepük:

• a kiképzésben,
• a logisztikában,
• vagy – mint a nyugati jelentések sugallják – egyenesen a fronton vetik be őket?

Minderről részletes elemzést tett közzé a Center for Strategic and International Studies nevű agytröszt, amely szerint az északiak katonai egységei rendkívül fegyelmezettek, és különösen képzettek olyan speciális területeken, mint a tüzérség és a gerillaháborús taktikák; de az ostromtaktikák terén is jók lehetnek.

Információs háború zajlik nem csak orosz, de ukrán részről is – árnyalja a képet Demkó Attila biztonságpolitikai szakértő, hozzátéve: amíg csak az ukrán vagy a nyugati média állítja, hogy észak-koreai katonák harcolnak a fronton, addig biztosat nem lehet tudni. Való igaz: a brjanszki különleges zászlóalj éppúgy állhat burjátokból, mint észak-koreaiakból.

A John Lukacs Intézet Stratégiai Jövők Program vezetője kérdésünkre hozzáfűzi: annak az esélye, hogy az észak-koreaiakat frontra vezényeljék harcoló alakulatként, igen alacsony. Ennek praktikus oka van, hiszen

„márpedig ha egy fronthelyzetben nem tudsz kommunikálni, az életveszélyes”.

Az is tény persze, hogy vetettek már be az oroszok és az ukránok is külföldieket, akár rohamcsapatokban is, „de azok általában valamilyen szinten beszélték az orosz nyelvet, ukrán esetben nem feltétlenül az ukránt, hanem akár az angolt”.

Éppen ezért az, hogy tömegesen bevessék őket a fronton, az kevéssé valószínű – persze, ebben a háborúban kizárni sem lehet semmit, láttunk már nagyon meglepő dolgokat, mondja a szakértő.

Az más kérdés, teszi hozzá, hogy 

adott esetben elmehet logisztikai hátteret nyújtani, vagy például az ukránok részéről állandó támadás alatt álló vasúti vonalakat javítani.

„Ilyen alakulatai vannak az észak-koreaiaknak, ha ilyenek érkeznek Oroszországba, azok tehermentesíteni tudják az oroszokat, és az orosz áldozatok számát is csökkenti”. Ugyanígy teherautósofőrnek is elmehet egy észak-koreai, mert a GPS segítségével képes lehet boldogulni.

– utóbbi főleg akkor, ha észak-koreai eszközöket is kell kiszolgálniuk, mivel vannak ballisztikus rakéták.

Moszkva, Phenjan, két jó barát

Ugyanis, ami viszont szintén egészen biztos, hogy Észak-Korea jelentős mennyiségű tüzérségi lőszert, illetve más katonai felszerelést szállít Oroszország számára, enyhítendő a kialakult orosz lőszerhiányt. 

Ezzel persze Phenjan is jól jár, hiszen más, szükséges erőforrásokhoz – például élelmiszerhez és üzemanyaghoz – jut, míg Oroszország hadianyagokhoz. Ráadásul úgy tudni Észak-Korea olyan fejlett technológiákat kap Oroszországtól, amelyekkel jelentősen növelheti saját védelmi képességeit: rakétairányító rendszereket, katonai műholdas technológiákat és nukleáris tengeralattjárók fejlesztéséhez szükséges ismereteket is. A Center for Strategic and International Studies a kockázatokat is felmérte.

Jelesül, hogy 

 növelve stratégiai előnyét e téren, elsősorban Dél-Koreával szemben (Szöul nem mellesleg a határ túloldalán fekszik, ami különösen kellemetlenné teszi a tényt, hogy az északiak hatékonyabban juthatnak információhoz, mint korábban), ami az amerikai elrettentés lehetőségét is csökkenti. Emellett a fejlettebb rakétatechnológia segítségével Észak-Korea javíthatja rakétáinak pontosságát és hatótávolságát, ami meg már nem csak a régiót érintheti, lévén az északiak nagyon komoly hatótávolságú ballisztikus rakéták fejlesztésébe is kezdtek.

Ami Demkó szerint szinte biztos:

– ez sem feltétlenül kevésbé veszélyes aspektus egyébként.

A szakértő úgy véli, ilyen katonai megfigyelők halhattak meg egy korábbi támadás során is Donyeck környékén.

De kínaiak is vannak az orosz fronton, hogy tanuljanak.

„Egy háborúból rengeteget lehet tanulni. Jelenleg például a modern drónhadviselés, elektronikus hadviselés terén az mindenképpen Oroszország és Ukrajna, ez a két ország tart a legelőrébb” – és ez az elmúlt két és fél év tanulásának eredménye.

Ami a dróntechnológiát illeti: Demkó Attila rámutat, hogy 

sőt képesek voltak olyan drónokat kifejleszteni, amelyek az erre használt eszközökkel zavarhatatlanok. Ugyanis ezeket az eszközöket nem például rádiójelekkel optikai kábellel irányítják, amit elektronikus hadviseléssel nem lehet megzavarni – Kurszk mellett ilyeneket vetettek be az oroszok – mutat rá a szakértő, eloszlatva a nyugati tévhitet, miszerint az oroszok nem lennének képesek tanulni vagy alkalmazkodni.

S ami szintén fontos: a legjobb fegyverrendszer sem ér sokat, ha nem tudják tömegesen előállítani, ezt a német Messerschmitt 262-esek példája a brit Spitfire-ökkel szemben is igazolt a második világháborúban, az oroszok pedig éppen ebben jók: tömeggyártásba fordítják át az innovációt a drónoknál, vagy éppen a rettegett szárnyas bombáknál.