Támadás érte Kárpátalját
Lehet, hogy a cél a magyar és szlovák áramszállítások akadályozása volt.
Moszkva a front széthúzására játszik, hogy jobban érvényesüljön a túlereje – de nem lesz könnyű dolga a nyárra várt támadás során.
Nyitókép: AFP / Telegram / Oleksiy Kuleba
Újult erővel „pattog a bomba, és röpked a gránát” az északkelet-ukrajnai Harkiv városának térségében: civilek ezreit menekítik Ukrajna második legnagyobb településéről. Május közepén volt olyan nap, amikor tizenhat órán keresztül sorozták rakétával és drónnal a Budapest méretű, egyébként részben orosz lakosságú metropoliszt.
Most ugyanis az oroszok támadnak, és az ukránok védekeznek – az oroszok pedig sorra foglalják el az ukránok által 2022 őszén visszafoglalt falvakat.
Eközben orosz csapatösszevonások zajlanak az észak-ukrajnai Szumi közelében, a határ túloldalán fekvő kurszki területen tízezres létszámban. Kérdés, támadásra vagy csak figyelemelterelésre készülnek, mint azt az amerikai Háborús Tanulmányok Intézete szakértője sejtette. Ukrán katonai vezetők – név nélkül – és maga Volodimir Zelenszkij – újabb fegyverszállításokat sürgetve – igencsak komor képet festett arról a nemzetközi sajtóban, hogy mi lesz, ha nyáron megindul a várt orosz támadás.
Most is a civil lakosság szenvedi meg igazán a harcokat, nap nap után érkeznek a hírek: Belgorodban egy sokemeletes lakóházba, Donyeckben egy étterembe találtak az ukrán rakéták; az oroszok eközben egy harkivi tóparti üdülőközpontot és egy óvodát is eltaláltak – a sort hosszan lehetne folytatni. A háború első két évében ukrán oldalon februárig bezárólag 30 457 civil vesztette életét vagy sebesült meg a konfliktus következtében; közülük több mint 9000-en rakéták, bombák, aknák okozta robbanásban haltak meg.
Harkiv városa túl nagy cél lenne akkora erőkkel, amekkorákat az oroszok most felvonultattak – mondja Demkó Attila. Az MCC Geopolitikai Műhelyének vezetője emlékeztet: a nagyváros „vasbeton vasbeton hátán, s láttuk, hogy a negyvenszer kisebb Avgyijivka lakótelepei is komoly ellenállást tudtak kifejteni”.
A biztonságpolitikai szakértő szerint éppen a 2022. őszi ukrán ellentámadás orosz tükörképét látjuk: mivel most az erőviszonyok és a terep az oroszoknak kedvez, több ponton támadnak, széthúzzák a frontot, hogy Kijev elaprózza eleve kisebb erőtartalékait, előbb-utóbb valahol rést kínálva a pajzson. Az oroszok most akár Szumi, akár Harkiv térségében új terepeket vonhatnak be a frontba, egyszersmind eltakaríthatják Belgorod közeléből az orosz várost lövő ukrán tüzérséget is.
Közvetlen céljuk lehet az egyébként jól megerősített, Harkivtól délkeletre fekvő Kupjanszk városa, amit ’22 őszén foglaltak tőlük vissza az ukránok. „Ha az északon összevont csapatok beveszik Vovcsanszk városát, utána elég nyílt terep van, és el tudják vágni Kupjanszk utánpótlási vonalait, így nem kellene frontálisan megtámadniuk” – vélekedik a szakértő.
Ha viszont Kupjanszk megvan, utána Limant és Izjumot is tudják fenyegetni északról, nem csak keletről vagy délről, Avgyijivka felől; és ezzel harapófogóba tudnák fogni immár északról is Szlovjanszk és Kramatorszk százezres városát, amelynek megszerzése a nyári offenzíva fő célja lehet.
Nem lesz könnyű menet,
az ukránok keményen védekeznek, messze még az összeomlás
– teszi hozzá Demkó. De az oroszok Vovcsanszknál is dűlőre vihetik a dolgot, vagy marad a hosszabb frontszakaszon való lassú, utánpótlásőrlő felmorzsolás-visszaszorítás.
Háborús hangulat Európában
Mindeközben Európában – az európai parlamenti választással párhuzamosan – erősödnek azok a hangok, amelyek
NATO-katonák közvetlen bevetését követelik Ukrajna területén. Kiképzők, tanácsadók, a bonyolult nyugati haditechnikához értő személyzet eddig is érkezett már, a katonai szerepvállalás új szintet jelentene. Az ötlet Emmanuel Macron francia elnöktől származik, májusra azonban már egyetértését vagy nyitottságát jelezte a kérdésben Petr Pavel cseh államfő, Kaja Kallas észt miniszterelnök, Radosław Sikorski lengyel és Gabrielius Landsbergis litván külügyminiszter is. Az elképzelés szerint a NATO-csapatok a fehérorosz–ukrán határt őrző ukránokat váltanák le, hogy azok mehessenek a frontra. Nemrég egy ukrán petíció is előkerült, amely NATO-erők bevetését sürgeti. Dmitrij Peszkov, a Kreml szóvivője ugyanakkor óva intette a „provokációtól” a harcias európaiakat. S ha már Belarusz: Demkó szerint valószínűtlen, hogy az ország belépne a háborúba – több gondot okozna, mint hasznot hozna a gyenge állam védelme orosz részről az ukrán csapások ellen, és veszélyeztetné az ottani orosz olajfinomítókat is.
„Oroszország gazdaságilag abszolút felkészült, az orosz hadiipar kínai meg iráni segítséggel el tudja látni a csapatokat több lőszerrel, mint amennyit a Nyugat vagy Ukrajna maga le tud gyártani vagy be tud szerezni” – mondja Demkó. Egy brutális orosz újításra is felhívja a figyelmet: a sikló légibombákra, vagyis az orosz raktárakban lévő, több százezer „buta bomba” siklószárnyakkal, GPS-vezérléssel kiegészített verziójára, amelyekből negyed-, fél- és másfél tonnás is akad, de fejlesztik már a háromtonnás verziót is. A másfél-két kilogrammot célba juttató, szintén pusztító drónokhoz képest elképesztő lépték egy-egy ilyen bomba. Így egy tízemeletes házba befészkelő ukrán egységre nem kilőnek több száz 152 milliméteres lőszert, hanem ledobnak egy másfél tonnás bombát, és „többé nincs se tízemeletes épület, se ukrán egység” – példálózik a szakértő. „Amit az orosz tüzérség művelt mondjuk órák vagy inkább napok alatt, azt egy-két ilyen bomba percek alatt elintézi” – fogalmaz.
Bombából évekre elegendő utánpótlásuk van az oroszoknak:
ha akarnák, Harkivot és minden nagyvárost porig rombolhatnának. A légvédelem gyengítését szolgálták az infrastruktúra elleni támadások is, hiszen minél több egységet kénytelenek a hátországba visszavonni az ukránok, annál kevesebb jut a frontra.
A szárnyas bombák egyetlen ellenszere az ukrán légvédelem megerősítése lenne elsősorban a bombákat kiengedő orosz vadászbombázók ellen. Ehhez nagy hatótávolságú légvédelmi rakétákra lenne szükség, méghozzá tömegével – mutat rá Demkó –, ám „ennyi Patriot az egész Földön nincs”. Ráadásul a globális stratégia is egyre inkább látszik: ahogy az oroszok széthúzzák a frontot, úgy tesz a kínai–iráni–orosz
tengely Izrael és Tajvan fenyegetésével, ami miatt mindkét Amerika-szövetséges ország légvédelme támogatásra szorul.
S míg a nyugati eszközök hatékonyak, precízek, de drágák, és lassan lehet őket legyártani, addig a kínai tömegtermelés és az orosz tartalékok, ha minőségben nem, de mennyiségben jócskán felülmúlják a nyugatit, amit a demokratikus döntéshozatal lassúsága is tetéz.
Személycserék zajlottak az előző hónapokban a hadviselő feleknél: a túl népszerű Valerij Zaluzsnijt, a haderő főparancsnokát Zelenszkij lecserélte, és így tett Vlagyimir Putyin is a korrupcióról elhíresült Szergej Sojgu védelmi miniszterrel és köreivel. Eközben Putyin legitimációját most erősítette meg az elnökválasztás, Zelenszkij helyére senki nem pályázik igazán, így nem sürgetik az elnök május 20-án lejárt mandátuma miatt a választás kiírását.
Ami az élőerőt illeti, Ukrajnában most kezdik sorozni a 25 éveseket, és vannak még fiatalabb évjáratok. „Ukrajna összeszorított fogú ellenállásával éppen a jövőjét éli fel” – mondja Demkó Attila. Mindezzel együtt még hónapokig kitarthat, de a morális tartalék, az akarat jobban fogy. A börtönökből való toborzást mint sikeres orosz receptet az ukránok is ügyesen átvették, ugyanakkor Demkó kétli, hogy erősítenék az ukrajnai rabok motivációját az olyan hírek, miszerint hullik a frontokon az orosz börtöntöltelék. Maradt még a külföldön élő 800 ezer katonakorú ukrán férfi, akinek esze ágában sincs hazajönni harcolni, különösen nem annak, aki épp a sorozás elől menekült el. Demkó hozzáteszi: nyugati önkéntesek eddig is voltak – de kevesen, és közülük is sokan hazatértek. Úgy véli: irreális lenne várni, hogy százezrével jönnek újak helyettük.