A Nature korábbi főszerkesztője: Azokra a területekre kell fókuszt helyezni a kutatásban, ahol Magyarország már most kiemelkedő

Nyitókép: HUN-REN

1995-2018 között volt az egyik, ha nem a legrangosabb természettudományos folyóirat, a Nature főszerkesztője, 2024-ben választották a brit Royal Society tagjává, a Magyar Kutatási Hálózatot (HUN-REN) pedig már több mint egy éve segíti az Elnöki Kör, majd a Tudományos Tanácsadó Testület tagjaként. Sir Philip Campbellel beszélgettünk magyarországi látogatásának apropóján az európai kutatás versenyképességéről, arról, hogy miért szükséges fókuszálni a kutatás és az innováció területén ahelyett, hogy minden téren versenyezni próbálnánk, arról, hogy miért van szükség egységesebb működtetésre a kutatóhálózatban, valamint, hogy miért kiemelten fontos a HUN-REN részére, hogy a társadalom számára közérthetően bemutassa a hálózatban születő kiemelkedő eredményeket.

– Hogy látja Európa és azon belül Magyarország versenyképességét az innováció és a kutatás globális versenyében?
Úgy látom, hogy Európának – és benne Magyarországnak – többet kell tennie az innováció ösztönzése érdekében: bátorítani kell a befektetéseket, támogatni a kutatásalapú fejlesztéseket a vállalatoknál, és elősegíteni az egyetemekről és kutatóintézetekből kiinduló innovatív spin-off cégeket. A világ számos különböző megközelítést kipróbált ezen a téren, és néhányat már elemeztek, így a legsikeresebbeket is. 
Úgy gondolom, Európának, és különösen Magyarországnak, nagy szerepe van ebben a pozitív változásban. Ugyanakkor mindannyian tudjuk, hogy a Kínában zajló, a megújuló energiákra irányuló hatalmas beruházásokat nehéz bárhol felülmúlni. Továbbá az is világos, hogy az Egyesült Államok innovációs kultúrája, amelyet a versenyképesség táplál, szintén nehezen másolható. Az igazi erő azonban az együttműködésben rejlik.
Ezzel arra utalok, hogy a magyar kutatók már most is aktívan együttműködnek európai és globális szinten, mert kiválóak abban, amit csinálnak, és mások is szeretnék bevonni őket a hálózataikba. Minél többet tud Magyarország ezen a téren tenni, mind tudományos, mind társadalmi szinten, annál sikeresebb lehet a jövőben.

– Hogyan tud egy Magyarország méretű ország versenyezni a legnagyobb országokkal a kutatásban és innovációban?
Úgy gondolom, hogy nem érdemes arra törekedni, hogy a legnagyobb országokkal versenyezzünk, hacsak nem bontjuk le a kérdést Magyarország egyedi erősségeire, amelyekből valójában számos van. Ilyen például az ország földrajzi elhelyezkedése, ami különösen fontos lehet a klímaváltozás megértésében. Általánosságban elmondható – és ezt a HUN-REN-nel szerzett tapasztalataim is megerősítik az elmúlt egy-két évben –, hogy Magyarországon óriási kutatói tehetségek találhatók.
Magyarország kutatási kultúrája már több mint egy évszázadra tekint vissza, ám ezt a potenciált nem fejezik ki kellőképpen, sem Magyarországon belül, sem nemzetközi szinten. Véleményem szerint itt van a kulcs: 

– Hogyan került kapcsolatba a HUN-REN-nel? Ön hogyan látja, mely tudományterületeken mutat fel kiválóságokat a HUN-REN?
Úgy történt, hogy már ismertem Gulyás Balázst, a HUN-REN elnökét, még mielőtt csatlakozott volna a szervezethez. Többször találkoztam vele Szingapúrban, és úgy gondolta, hogy 

Először az általa „Elnöki Körnek” nevezett csoportban vettem részt, majd ma volt az első ülésem már a Nemzetközi Tanácsadó Testület tagjaként.
Az elmúlt évben a HUN-REN kutatóintézeteinek nemzetközi értékelésében is részt vettem, ezért több területen is ráláttam a kutatóintézet-hálózat erősségeire és kihívásaira. 

Bár nem minden intézetet értékeltem, csak néhányat, világosan látszik, hogy a humán és a társadalomtudományok terén is jelentős nemzeti szintű projektek zajlanak, amelyek elengedhetetlenek Magyarország társadalmának megértéséhez. A nemzetközi jelenlétük attól függ, hogy a megoldott problémákat más társadalomtudósok is relevánsnak látják-e. De ha valami igazán fontos Magyarország számára, akkor az már önmagában kiválóság. Ha ez nemzetközileg is jelentős, az csak még jobb. 

– Hol látja a fejlesztendő területeket? Mik a legnagyobb kihívások a kutatóintézet-hálózatban?
A kutatók ösztönzése rendkívül fontos, és ez minden tudományosan aktív országra érvényes. Világszerte változik ez a szemlélet, mert mindenki felismeri a kíváncsiság jelentőségét. Az emberek például értékelik az asztronómiát, még akkor is, ha az nem nyújt azonnali megoldásokat a mindennapi problémákra. Ugyanakkor a kormányok egyre inkább arra összpontosítanak, hogy a kutatások közvetlen választ adjanak a társadalmi kihívásokra is.

 Emellett, ahogy korábban is említettem, a HUN-REN-nek javítania kell kommunikációját és jelenlétét mind a magyar közvéleményben, mind a nemzetközi színtéren, hiszen hatalmas erőforrásokkal rendelkezik. Ezek a hálózat számára kulcsfontosságú kérdések a jövőbeni siker érdekében.

– Hogyan látja a HUN-REN jövőjét és milyen jövőképet látna előremutatónak? 
Úgy gondolom, hogy a HUN-REN stratégiája, amelyet Gulyás Balázs elnök úr ismertetett a HUN-REN stratégiai workshopjának keretében, rendkívül előremutató. Az egyértelműen látszik, hogy az adminisztráció átszervezése, és a kutatóintézet-hálózat egységesebb működésének megteremtése szükséges lépés. Ez már részben elindult, és én úgy látom, hogy a kutatói közösség támogatja ezt a folyamatot. A bürokráciát csökkenteni kell, hogy a kutatóknak több idejük legyen a tényleges kutatásokra. 

Úgy vélem, hogy a HUN-REN és a társadalom közötti kapcsolatban zajló változások helyes irányba tartanak, és ennek eredményeként remélem, hogy több erőforrás áll majd rendelkezésre a HUN-REN számára a kormánytól. Tapasztalataim alapján, más országokhoz viszonyítva, úgy látom, hogy az intézményi és egyéni szinten rendelkezésre álló erőforrások jelenleg még nem elég versenyképesek, és ezen javítani kell.

– Végezetül, mit üzen a magyar kutató-társadalom tagjainak?

Magyarországon megvan az a kultúra és tehetség, amely lehetővé teszi, hogy ténylegesen nemzetközi szereplővé váljatok. Legyetek jelen a nemzetközi színtéren, és tegyetek azért, hogy a magyar közvélemény is jobban megértse a kutatóhálózatban születő eredmények jelentőségét.