Totálisan átvilágították a Magyar Kutatási Hálózatot, ennek eredményeiről kérdeztük az azt vezető Alexander Zehndert.
Nyitókép: HUN-REN
Szeptember 25-én a megtartotta stratégiai találkozóját a Magyar Kutatási Hálózat (HUN-REN), amelyen bemutatták az elmúlt hat hónapban lezajlott nemzetközi átvilágítás eredményeit. A nemzetközi szakértőkből álló panelek alaposan értékelték a HUN-REN kutatóintézeteinek tudományos és szervezeti működését.
Az átvilágítást Alexander Zehnder professzor vezette, aki az eseményen ismertette a legfontosabb megállapításokat, amelyek alapvetően meghatározzák a HUN-REN jövőbeni irányvonalát.
A HUN-REN Magyar Kutatási Hálózatot 2019-ben hozták létre azzal a céllal, hogy a magyar tudományos élet egyik alappillérét képezze, és független kutatóhálózatként működjön. Tizenegy kutatóközpontot, hét kutatóintézetet és 116 kutatócsoportot foglal magába, melyek különböző tudományterületeken – a természettudományoktól a társadalomtudományokig – végeznek kutatásokat támogatva a teljes értékláncot. A HUN-REN célja, hogy a kutatói szabadság megőrzésével, az állami finanszírozás mellett hatékonyabbá és eredményesebbé tegye a kutatásokat. Emellett támogatja a kutatási eredmények gyakorlati hasznosítását, elősegítve a magyar gazdaság versenyképességét, valamint nemzetközi kutatási és innovációs együttműködéseket.
Ebből az alkalomból kértük meg Dr. Alexander Zehnder svájci professzort, hogy ismertesse a vizsgálat eredményét és mutassa be a Magyar Kutatási Hálózat jelenét és lehetséges jövőét.
– Hogy látja a kutatás szerepét ma a világban, azon belül Európában és kiemelten Magyarországon?
A kutatás alapvetően az innovációk fejlesztését, a világ mélyebb megértését és új technológiák létrehozását jelenti. Kutatás nélkül a jövő nem túl fényes. Azok az országok, amelyek jelentős mértékben fektetnek kutatásba, gyorsabb fejlődést érnek el, jobb szakembereket képeznek, nagyobb bevételt generálnak, erősebb gazdaságuk van és stabilabbak. A tudomány és az innováció tehát kulcs a sikeres és biztonságos jövőhöz.
Prof. Em. Dr. Alexander J.B. Zehnder a szingapúri Nanyang Technological University (NTU) vendégprofesszora, valamint a svájci ETH Zürich professor emeritusa. Tagja volt az NTU kuratóriumának, elnöke az ETH Domain igazgatótanácsának, továbbá felelős az ETH Zürich és az ETH Lausanne University intézményeiért és négy kutatóintézetért (PSI, EMPA, EAWAG, WSL). Korábban az EAWAG igazgatója, illetve a Wageningen University (NL) és a Stanford University (USA) oktatója volt. A mikrobiológia témakörében sokat idéznek munkáiból.
– Mi a szerepe ma egy állami finanszírozású kutatóintézet-hálózatnak a tudományban, az innovációban, valamint korunk nagy kihívásainak megoldásában? Mikor működik eredményesen egy kutatóintézet-hálózat?
Az államilag támogatott kutatások célja, hogy olyan társadalmi problémákat kezeljenek, amelyek jelenleg még nem állnak gazdasági érdeklődés középpontjában, és kevés érintett van körülöttük. Azonban ezekre a társadalmi kihívásokra – például a népességnövekedésre, a klímaváltozásra, a környezetrombolásra vagy az űrkutatásra – már most figyelmet kell fordítani. Mivel ezek kezdetben nem hoznak azonnali gazdasági hasznot, így a magánszektor nem fektetne beléjük, ezért az állam vállalja ezt a feladatot. Az államilag finanszírozott kutatások növelik a társadalom tudását és kritikus mennyiségű információt gyűjtenek, amelyek a jövőben kulcsfontosságúvá válhatnak a gazdaságok és országok számára.
Mondok egy példát: amikor Einstein Svájcban kitalálta a relativitáselméletet, akkor ez alapvetően haszontalan volt. Nem tudtak kezdeni vele semmit. De manapság például a GPS nem tudna működni az elmélet nélkül. Tehát az azonnali alkalmazhatóság, mint elvárás rossz irány egy kutatásnál.
A jövő sikerének kulcsa a nagy mennyiségű tudás létrehozása, amelyből később részben meghatározó információk válhatnak. A modern társadalmak egyre összetettebb kihívásaival az egyetemi kutatások már nem tudnak önmagukban megbirkózni,
ezért van szükség nemzeti kutatási hálózatokra, amelyek nélkül olyan áttörések, mint az űrkutatás vagy a zöld forradalom, nem valósulhattak volna meg.
Magyarország számára különösen fontos, hogy technológiai fejlődésbe fektessen, hiszen ez lehetőséget teremt arra, hogy az ország ne csak gyártóként, hanem új technológiák és szolgáltatások fejlesztőjeként is előrelépjen.
A jól működő kutatási hálózatok világszerte jelentős hatással vannak a GDP-re, és szinte egyenes arányban növelik az ország gazdasági teljesítményét.
A sikerhez azonban három alapvető elem szükséges: először is a kormány és a kutatási szervezetek közös célokban kell, hogy megállapodjanak 4-6 éves távlatban, majd a kutatókat szabadon kell hagyni dolgozni. Másodszor, nem szabad kompromisszumot kötni a minőség terén – a kiváló eredmények alapja mindig a minőség. Harmadszor, megfelelő finanszírozásra van szükség, különben a legtehetségesebb kutatók elvándorolnak, és az ország elveszíti tudásbázisát. Ha Magyarország versenyképes akar maradni a nemzetközi színtéren, elengedhetetlen, hogy pénzügyileg is támogassa a kutatást.
– Ön vezette a nemzetközi értékelést (átvilágítást), kik vettek ebben részt és hogyan zajlott a folyamat?
A HUN-REN kutatóintézeteinek nemzetközi átvilágítása során egy alapos, önértékeléssel induló folyamat zajlott le. Az intézetek beszámoltak tevékenységükről, majd egy nemzetközi szakértői panel, amely több mint 100 tagot számlált, meglátogatta és értékelte őket. A szakértők közvetlenül beszéltek a tudósokkal és az intézetek vezetésével, majd konszenzusos módon készítették el a jelentést.
Ez az átvilágítás rendkívül pozitív eredményekkel zárult: világossá vált, hogy a HUN-REN hálózatában számos kiváló szakember dolgozik, és az intézetek valódi értéket képviselnek. Az átvilágítás során kiderült, hogy bár egyes intézetek kiemelkedők, másoknak még van hová fejlődniük.
A folyamat segített az intézeteknek kilépni a napi rutinból, és egy külső tükörbe nézve felismerni, hol van szükség változtatásra. Az eredmények alapján mostantól egy összefogottabb és versenyképesebb kutatási hálózat működhet Magyarországon, amelynek pozitív hatásai az elkövetkező években érezhetők lesznek.
Összességében a nemzetközi értékelés nemcsak a HUN-REN egésze számára volt hasznos, hanem az egyes intézetek is profitáltak belőle, hiszen lehetőségük nyílik a nemzetközi szakértők kritikus, független értékelése nyomán javítani a működésükön.
– Hogyan látja a HUN-REN jelenét? Mik az erősségek, mik a fejlesztendő területek?
Magyarország erősségei közé tartozik a matematika és a fizika terén elért kimagasló teljesítmény, hiszen a világ legjobbjai közé tartoznak a magyar szakemberek. A vizsgált intézetek nemzetközi szinten is az élmezőnybe tartoznak. Az orvostudományban szintén kiváló eredményeket értek el, és meglepő módon az ökológia terén is Európa, sőt talán a világ legjobbjai között vannak.
Azonban Magyarország jelenleg nem megfelelő mértékben használja ki ezeket az erőforrásokat.
Az intézetek gyakran alulértékelik saját képességeiket, és nehezen versenyeznek a nemzetközi porondon, miközben más országok intézetei hajlamosak a felfújni saját eredményeiket. Továbbá a társadalomtudósok, mérnökök és természettudósok közötti együttműködés Magyarországon belül is gyenge, ami akadályozza a további fejlődést. Az átvilágítás alapján javaslatként megfogalmazott új, egységesebb szervezeti struktúra megteremtheti a lehetőséget a különböző területek közötti nagyobb együttműködésre, amely hosszú távon az ország teljes kutatási hálózatát megerősítheti.
– Mely nemzetközi példák szolgálhatnak jó gyakorlatként, amikor a HUN-REN fejlesztéséről gondolkodunk?
A svájci kutatási rendszer kiválóan működik, hiszen azon a három alapvető pilléren nyugszik, amelyet az előbb említettem, és ez a sikerük titka. Ugyanakkor Németország és Hollandia is példaértékű tudományos hálózatokat épített ki. Németországban za ország méretéből adódóan bonyolultabb a kutatásszervezés, míg Hollandia, amely méretben közelebb áll Magyarországhoz, szintén kiváló tudományos teljesítményt nyújt. Magyarországnak érdemes lenne tanulmányoznia a nagy országok hibáit és a kisebb országok sikereit, majd ezekből kialakítania egy saját, hatékony rendszert. Példaként említhetők még a skandináv országok és Spanyolország is, ahol az elmúlt évtizedekben sikeresen létrehoztak erős kutatási hálózatokat. Ezek az országok úgy szervezik kutatásaikat, hogy megőrzik a szabadságot és a rugalmasságot, de egyértelmű célokat tűznek ki. Magyarország és benne a HUN-REN feladata, hogy kiaknázza az ország meglévő tudományos erőforrásait és lehetőségeit, és csiszolja azokat a „rejtett aranyrögöket”, amelyek már most is megvannak itthon.
– Hogyan látja a HUN-REN jövőjét? Milyen jövőképet látna előremutatónak? Mi szükséges ennek eléréséhez – különösen a működési (szabályozási) környezet, a finanszírozás, az irányítás területén?
Ahhoz, hogy a HUN-REN sikeresen működjön és előrelépjen, három alapvető tényezőt kell figyelembe venni. Először is, a kormánnyal és a társadalommal közösen kell meghatározni a célokat a következő 5-10 évre, és azt, ahogyan ehhez a HUN-REN hozzá tud járulni. A HUN-REN-nek kell előállnia javaslatokkal, majd ezekről tárgyalni kell, hogy egy közös stratégia alakuljon ki az ország jövőjére vonatkozóan.
Másodszor, biztosítani kell a megfelelő anyagi forrásokat, hogy a HUN-REN ne csak a kutatást, hanem a nemzeti szolgáltatásokat is elláthassa, például a könyvtárak, távcsövek és egyéb nemzeti infrastruktúrák fenntartását. Fontos, hogy a finanszírozás 4-6 évre előre biztosítva legyen, és a kutatók versenyképes fizetést kapjanak, hogy Magyarország vonzó legyen a legjobb szakemberek számára.
Végül, kompromisszummentesen kell a legtehetségesebb kutatókat kiválasztani. Nem szabad beérni a második vagy harmadik legjobb jelölttel. Ha szükséges, inkább tovább kell keresni, hogy valóban a legkiválóbb szakemberek töltsék be a pozíciókat. A siker kulcsa tehát a stratégiai együttműködés, a megfelelő anyagi támogatás és a legjobbak kiválasztása.
– Végezetül, mit üzen a magyar kutató-társadalom tagjainak?
Legyetek büszkék arra, amit eddig elértetek, és tegyetek azért, hogy olyan környezetet teremtsünk, amely még versenyképesebbé tesz titeket és az országot a jövőben. Az országnak erre van most szüksége.
Gulyás Balázst, a HUN-REN elnökét terveiről, az oktatás helyzetéről és a Nobel-díjasokról is kérdeztük. Interjúnk.
A hurrikán 225 kilométeres óránkénti sebességű széllökésekkel érte el a szárazföldet.
A támadó és az indíték egyelőre ismeretlen.
„Mentő és rendőr is volt a helyszínen, felvételt le is foglalták” – írta a lap olvasója.
