Akár tíz éven belül lehet új Karikó Katalinunk vagy Krausz Ferencünk – Bódis László a Mandinernek

 Isaac Asimovnak tulajdonítják azt az idézetet, mely szerint „az a szóbeszéd járja Amerikában, hogy két intelligens faj létezik a Földön: az emberek és a magyarok”. Ez valóban így van? Még mindig jól állunk a tudomány terén, vannak még földönkívüliek közöttünk? 

A tudományban mi, magyarok továbbra is jól állunk, ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy 2023-ban két új Nobel-díjast avathattunk Karikó Katalin és Krausz Ferenc személyében. De ott van Roska Botond, aki tavaly elnyerte a Wolf-díjat, amely a Nobel előszobájának tekinthető, illetve Lovász László is, aki négy éve kapta meg a matematikai Nobel-díjként emlegetettAbel-díjat. Kijelenthetjük tehát, hogy számos tudósunk ott van a világ legjobbjai között. 

A teljes magyar tudományos teljesítményt leíró számok azonban árnyalják ezt a pozitív képet. Abban ugyan vannak viták, hogy a tudományos teljesítményt a tudományos publikációk mennyiségével lehet-e a legjobban mérni, mindenesetre míg 1996-ban Magyarország ezen a téren a 33. helyen állt, mára már csak 52. a világon – miközben háromszor többet publikálnak a kutatóink. Egész egyszerűen elment mellettünk a világ egy jelentős része. De ez nemcsak magyar jellegzetesség, hiszen egész Európa részaránya jelentősen csökkent a tudományos kibocsátásban. Az ok: Délkelet-Ázsia előretörése. 

Ez alapján valóban nem túl rózsás a helyzet. 

Éppen ezért stratégiai célunk, hogy tovább erősítsük Magyarország tudományos teljesítményét. Ehhez az kell, hogy az egyetemeink és kutatóink többet és magasabb színvonalon publikáljanak, de talán még ennél is fontosabb, hogy miként tudjuk ezeket a tudományos eredményeket gazdasági haszonná, termékekké, technológiákká formálni. Ez talán még nagyobb kihívás, és ez az, amire a legnagyobb hangsúlyt helyezzük. 

Néhány éve a kormány teljesen új alapokra helyezte az egyetemeket, a tudományt, létrejött a HUN-REN és bejött az ön által is említett gazdasági fókusz. Ezt hogyan kell elképzelni pontosan? 

A Neumann János Programban három fő célt tűztünk ki, hogy mely területeken kell az állami befektetéseknek hatást elérniük: gazdasági, társadalmi és tudományos értelemben. A világon a tudományos közösségek elsősorban az utóbbiban járnak élen, a céljuk, hogy minél inkább hozzájáruljanak a világ tudományos előhaladásához. Ez abszolút érthető és nemes cél, meg is kell tartani, de mindenképp be kell közben hozni a másik kettő szempontot is. 

Mégpedig azt, hogy a tudományos eredményeket milyen módon tudjuk a gazdaság és a társadalom szolgálatába állítani. Tehát hogyan formáljuk át őket olyan technológiákká, amelyeket magyar vállalkozások visznek a piacra, ezzel gazdasági hasznot termelnek, javítják az ország versenyképességét és egyúttal a magyar közösség számára fontos kihívásokra hoznak megoldásokat, mint például az egészséges élet vagy a fenntartható agrárium kérdésköre. A tudományos élet szereplőinek ugyanúgy el kell tudniuk számolni a társadalom irányába, hogy az általuk felhasznált közösségi befektetések miként térülnek meg az emberek számára.  

Értem, de például az elektronok atomon belüli mozgásának vizsgálatát szolgáló attoszekundumos fényimpulzusokat előállító kísérleti módszerek beleférnek ebbe a kategóriába? Mert Krausz Ferenc két éve ezért kapott Nobelt, de valljuk be, nem látszódik, ez miként javítja a magyarok életminőségét. 

Márpedig Krausz Ferenc abszolút a legjobb példa erre! Valóban, ha ezt valaki így elolvassa, abból nem sokat fog érteni. De mit is csinált Krausz Ferenc? Kidolgozott egy gyakorlati módszert, ami alapján vizsgálható az elektronok mozgása, ebből kiindulva pedig eljutott egy olyan hipotézisig, majd kutatási programig – ne felejtsük el, hogy Magyarországon –, amely azt mondja, hogy a vérünkben lévő molekulákat, ha rövid impulzusú lézersugárral világítjuk meg, akkor egy egyedi lenyomatot, általa úgynevezett molekuláris ujjlenyomatot kapunk, amely megmutathatja, milyen betegségek vannak jelen a szervezetben és főként azt, hogy milyenek alakulhatnak még ki a jövőben nagy valószínűséggel. 

Tehát Krausz Ferenc pont azt csinálta, amit mi is szeretnénk elérni: egy rendkívül bonyolult tudományos felfedezés, eredmény után megkereste, milyen társadalmi kihívás kezelésére alkalmazható. Márpedig, ha meg tudnánk mondani minden ember esetében, hogy milyen betegségek alakulhatnak ki nagy eséllyel a testükben, akkor az adott páciens fel tudna készülni, meg tudná előzni annak a kórnak a kialakulását, vagy hamarabb el lehetne kezdeni kezelni a betegségeket. Gondoljunk bele: ha minden háziorvosi rendelőbe tennénk egy ilyen gépet, az milyen gazdasági és társadalmi potenciállal bírna! Ez világraszóló innováció lenne.

Elég jelentőssel, de mennyire vagyunk még ettől? 

Krausz Ferenc példája azt is jól bemutatja, hogy hosszú időt vehet igénybe, míg egyes felfedező kutatási eredményekből piacon értékesíthető termék jön létre. Krausz Ferenc 2001-ben végezte el azon felfedező kutatásait, amelyekért cserébe Nobel-díjat kapott, majd 2019-ben indította el Magyarországon a molekuláris ujjlenyomatot kutató programot. Becslések szerint 2030 és 2035 között érhetünk el oda, hogy ebből ténylegesen, hatóságok által is jóváhagyott vizsgálóberendezés jöhet létre, majd ezt követően épülhet be ez a technológia a mindennapjainkba is. 

Egyes területeken tehát több évtizedes időszakokról beszélhetünk, ilyen például az egészségügy területe, ahol egy-egy új gyógyszer jelölt esetében 10-15 év a fejlesztési és tesztelési idő, míg az adott gyógyszer a gyógyszertárak polcaira kerül, míg máshol viszont pár hét alatt le lehet maradni annyira, hogy keresztet vethet a technológiájára. Ilyen például most a mesterséges intelligencia. Tudni kell, milyen ciklusidőkkel számolhatunk az egyes technológiai területeken. 

Ha már említette Európa lemaradását és a mesterséges intelligenciát. Van egy mém, ahol az USA-ban a ChatGPT, Kínában a DeepSeek, az EU-ban pedig a palackhoz kötött kupak az elmúlt időszak legnagyobb innovációja. Valóban ennyire rosszul állunk? 

Azért ez kissé túlzás, de valóban jól megragadja a lényeget. Mert míg például Amerika és Kína azon dolgozik, hogy miként tudná a technológiai vívmányokat minél hamarabb piacra vinni, ezen keresztül pedig gazdasági és geopolitikai előnyt szerezni, addig Európa a túlszabályozás útjára lépett. Az persze legitim, hogy limitáljuk az új technológiák társadalomra leselkedő kockázatait, de ezt sokkal körültekintőbben kellene tenni, hogy ne zárjuk ki magunkat a versenyből. 

De ott van a lemaradás az autógyártásban, amelyben hagyományosan erős volt Európa. Az elektromos autók terén azonban megelőztek minket: Kína és az Egyesült Államok dominál, Európa lemaradt, miközben az EU ráerőltetett az országokra egy olyan tervet, mely szerint 2035-től csak elektromos autókat lehet forgalomba hozni. De nem foglalkoztak azzal érdemben, hogy képesek-e erre a gyártók, egyáltalán milyen hatást fog ez gyakorolni az autóiparra, na meg persze, hogy meg vannak-e hozzá az alapvető feltételek, mint például a töltőállomások rendszere. 

Azt látjuk, hogy vannak ideológiai célok Európában, de nincsenek megfelelő körültekintéssel megalapozva. A startup piacról pedig ne is beszéljünk. A globális kockázati tőke források 52 százaléka az USA-ban van, 40 százaléka pedig Kínában. Európában mindössze csak öt százaléka. Ez borzasztóan kevés. 

Korábbi Nobel-díjasainkból csúnyán fogalmazva keveset „profitáltunk”. Mostani sikeres kutatóink, Karikó Katalin és Krausz Ferenc viszont bekapcsolódtak a hazai tudományos életbe, utóbbi kezdeményezésére létrejött az Élvonal Program is. Mekkora lökést ad ez a kutatószakmának, az utánpótlásnak itthon?  

Ezt meghatározó fontosságúnak tartom. Természettudományokban Krausz Ferenc és Karikó Katalin előtt évtizedek óta nem volt Nobel-díjasunk, Herskó Ferenc 2004-ben kémiait, előtte pedig 1994-ben Oláh György szerzett szintén kémiai Nobel-díjat nyert, de mindketten más ország állampolgárai voltak már ekkor. 

Épp ez az alapgondolat húzódik meg a Krausz Ferenc által javasolt Élvonal Program mögött is, amely három pilléren nyugszik. 

Ehhez szorosan kapcsolódik a második pillér: hozzunk ide külföldről olyan neves magyar és külföldi kutatókat, akik mágnesként vonzzák a tehetségeket, és akik új kutatási témákat és kutatócsoportokat tudnak elindítani a magyar egyetemeken és kutatóintézetekben, amelyeket az Élvonal Alapítvány támogat. A harmadik pedig az, hogy ezen kiváló kutatásokra eredményeire alapozva hozzunk létre olyan Deep Tech (mélytechnológiai) startupokat, amelyek piacra tudják vinni a kutatási eredményeket. Ennek vezetésére kérte fel Hankó Balázs miniszter úr Krausz Ferencet, aki pedig azt javasolta, hogy a kuratóriumba ne csak magyar, hanem külföldi Nobel-díjasok is kerüljenek be. Ők nagyon komoly legitimációt adnak ennek az alapítványnak. A cél tehát az, hogy a jövő magyar Nobel-díjasai itthon tudjanak világszínvonalú környezetben kutatni, dolgozni. 

Hogy állunk az „agyak” terén, hány kutatónk van ma és mennyinek kellene lennie? Miként lehetne növelni a számukat? 

Magyarországon ma körülbelül 42 ezer kutató dolgozik, illetve még húszezer fejlesztőmérnök. Kétharmaduk az iparban, egyharmaduk pedig az akadémiai szektorban, például egyetemeken vagy a HUN-REN hálózatban. Tíz évvel ezelőtt még fele ennyien voltak, a növekedés főleg az iparban keletkezett. Ez a növekedés egyébként Európában a harmadik volt, ez mindenképp jó, de még nem elég. Ha az európai arányokat nézem, akkor lakosságszámhoz vetítve a vezető országokhoz szeretnénk felzárkózni. Ez azt jelenti, hogy még 50 százalékkal kellene növelni a kutató-fejlesztők számát, tehát olyan 90 ezer körülire.  

Ezt gondolom a béreknek is le kell követniük. Mennyit keres ma egy kutató? 

Attól függ, melyik szektort nézzük. Az ipari szektorban elképesztően nagy a verseny a PhD-s és master diplomával rendelkező kutató-fejlesztőkért, ők igen magas fizetést kaphatnak, bőven bruttó egymillió forint feletti az átlagbér ebben a szegmensben. 

Ha az egyetemeket nézem, akkor a modellváltás után, 2022 óta a finanszírozás megkétszereződött, ezzel pedig egy jelentős bérfejlesztés is megvalósult. Ugyan az ipari fizetések még előrébb tartanak, de ez a világon mindenhol így van. A HUN-REN-ben 2021-ben történt egy 30 százalékos béremelés. A kormány döntése szerint a kutatóhálózat finanszírozását 2027-ig a mostani 50 milliárdról 100 milliárd forintra emeli, ez már idén további jelentős béremelést tesz lehetővé, amire 18 milliárd forintot szán a Kormány. 2027-re a HUN-REN-ben a kutatói bruttó átlagbér meghaladhatja az egymillió forintot. Erre azért is szükség van, hogy a fiataloknak is vonzó pálya legyen a kutatói. 

Hogy kell ma elképzelni a finanszírozást? Valakinek lesz egy jó ötlete, utána hogyan tovább? Pályáznia kell gondolom, de ki dönt? Milyen programok vannak?  

Egy olyan struktúrát alakítottunk ki az elmúlt években, amely alapján nem áll meg ott a kutatóink támogatása, hogy közzétesznek egy tudományos publikációt. Olyan programokat hoztunk létre, amelyek segítik őket abban, hogy a tudományos eredményeiket termékekké és technológiákká formálhassák. Emiatt hoztuk létre a Nemzeti Kutatási Kiválósági Programot, amely 40 milliárd forintos éves keretösszegből gazdálkodik. A programot a Kutatási Kiválósági Tanács menedzseli, elnöke Domokos Péter professzor. 

Évente 300-350 kutatócsoportot támogatunk (négy évre 100-400 millió forint összeggel), akik a világ élvonalába tartozó kutatásokat tudni megvalósítani. Itt viszont nem áll meg a támogatásuk. Meghirdettük a Proof of Concept pályázatunkat, amelynek célja egyetemi technológiai transzfercégeknek (az úgynevezett TTC-knek) dedikálni egy olyan alapot, amelyből kutatásonként néhány millió, esetleg néhány tízmillió forintot arra szánhatnak, hogy megvizsgálják: az adott eredményt érdemes-e piaci és technológiai szempontból egy startup-vállalkozásba tovább mozdítani vagy esetleg értékesíteni egy KKV-nak vagy egy nagyvállalatnak. 

Amennyiben a válasz igen, akkor jön számításba két másik pályázatunk: a Gyorsítósáv és az élettudományok területén idén induló Life Sciences Catalyst program, amely éppen azt a szerepet tölti be, hogy 100 és 400 millió forint között igényelhetnek támogatást az államtól az induló vagy már elindult Deep Tech vállalkozások annak érdekében, hogy el tudjanak kezdeni növekedni. Fontos kiemelni ugyanakkor, hogy ez nem klasszikus kockázati tőkebefektetés, tehát az állam nem kér részesedést a vállalkozásból. 

Tehát az állam nem lesz cápa… 

Ez tehát a finanszírozási láb, de építünk egy új szervezeti struktúrát is az egyetemekkel közösen, amelyek a már említett TTC-k. Ezek az egyetemek 100%-os tulajdonában lévő vállalatok, amelyek olyan szakembereket foglalkoztatnak, akik segítenek a kutatóknak a piaci és technológiai validációban, a szabadalmi eljárásokban, az üzleti modell összerakásában, a vállalkozás megalapításában és minden egyéb területen, ami a kutatások sikeres hasznosításához szükséges. Már most látjuk, hogy egyre sikeresebb ilyen Deep Tech vállalkozások jönnek létre az egyetemek körül. Ezekbe nagyon korai fázisban, amíg még sok kutatás-fejlesztési tevékenységet kell elvégezni érthető módon még kevesen mernének befektetni, így az átmeneti időszak finanszírozását az állam vállalja. 

Van ehhez elég vállalkozás itthon, amely képes előállítani, működtetni az innovatív technológiát? 

Ha a startupokat nézzük, akkor azt látjuk, hogy Európa lemaradt a versenytársaihoz képest, és Európában belül is Kelet-Közép-Európa teljesítménye elmarad a nyugati országokhoz képest. Mind a startupok számában, mind értékükben. Ezen mindenképp változtatni kell, bőven van tennivalónk. 

Ezért is indítottuk el a Startup Factory programunkat, amelynek keretében segítjük az induló startup vállalkozásokat. Itt azonban nem közvetlen támogatást nyújtunk a startupoknak, hanem az ökoszisztémát fejlesztjük. Az állam a piaci inkubátoroknak nyújt támogatást, amelyek segítik az általuk inkubált startupokat az üzleti fejlődésben és kisebb összegben befektetést is nyújtanak számukra. Ezen felül elindítunk még idén egy kockázati tőke alapot is, amely közösen fog piaci befektetőkkel invesztálni (ún. co-invest alap). Azaz a piaci befektetőtől várjuk, hogy hozza a befektetést, és az 1 egységnyi piaci befektetéshez ez az alap hozzátesz még 1 forintot. Ez a modell számos országban sikeresen működik. Ezzel nem az állam mondja meg, mely startup vállalkozás támogatandó, hanem a piac. Ez nagyon fontos alapelv számunkra.

Tehát még kellenek jó startupok. 

Várakozásaim szerint nagyot fognak lökni a startup ökoszisztémán azon cégek fejlesztői is, amelyek az elmúlt 10-15 évben Magyarországra hozták kutató-fejlesztői központjaikat. A Boschnál például 3500-an dolgoznak ezen a területen, de a Nokia, a GE Healthcare, az Ericsson és a Thyssenkrupp is itt van, vagy gondoljunk a BYD friss bejelentésére, ami szerint kétezer fős fejlesztőközpontot építenek nálunk százmilliárd forintból. Akik itt dolgoznak vagy tanulnak, egyrészt megismerik a vállalatszervezés legjobb nemzetközi sztenderdjeit, másrészt a világ vezető technológiáit. Ezt a tudást, amit itt megszerezhetnek a fiatalok, azt egy magyar kkv-nál nem valószínű, hogy meg tudnák szerezni. Ezen tudás birtokában pedig jóval nagyobb eséllyel lesznek képesek saját startup-vállalkozást is indítani később. Látjuk már erre az első jó példákat: a DiffuseDrive két alapítója a Boschnál dolgoztak együtt korábban, nemrégiben pedig 3,5 millió dolláros seed befektetést húztak be a Szilikon-völgyben.

Ezek alapján én úgy látom, hogy a magyar startup-szektor robbanás előtt áll, biztos vagyok abban, hogy a következő években nagy számban látunk majd létrejönni sikeres startup és Deep Tech vállalkozásokat. 

Elnézve a magyar gazdaság bizonyos szektorainak fejlettségét, nem lesz egy kicsit olyan, mintha Ferrari motort raknánk egy Suzukiba? Készen áll a gazdaság erre? 

Szerintem már most készen állnak a fiatal tehetségek, de persze mindig van hova fejlődni. De amire Ön is utal, a modern technológiák adaptációjának, azaz alkalmazásának kérdésköre is meghatározó versenyképességi szempontból. Ha a KKV szektor felkészültségét nézzük az innovációra, akkor megállapíthatjuk, hogy jelenleg a magyar kkv-knak mindössze harminc százaléka innovatív, nagyjából 5500 vállalkozásról van szó. Az EU-átlag 53 százalék, ahhoz, hogy ezt elérjük közel 8000 innovatív vállalkozásra lenne szükségünk. A Magyar Kereskedelmi és Iparkamarával a Kormány nemrégiben kötött egy stratégiai megállapodást, amelyben az egyik konkrét, mérhető célnak épp ezt rögzítettük, hogy ebben közösen menjünk előre. E célból el is indítottunk egy új KKV innovációs támogatási program, amelyet különösen a mikro- és kisvállalkozásoknak ajánlunk, ezen keresztül támogatjuk őket, hogy adaptálják a modern technológiákat. 20 és 50 millió forint közötti összeget nyerhetnek el a kkv-k, nagyon komoly az érdeklődés, már több mint 1300 vállalkozás jelentkezett, ősszel nyílik majd a harmadik szakasz. A várakozásom, hogy csak ezzel a programmal el fogunk tudni érni 2000-2500 vállalkozást. Itt döntő részben olyan cégekről beszélünk, akik korábban nem foglalkoztak innovációval. Ezt különösen nagy sikernek tartom. 

Erre lesz is keret? 

Igen, már meg is van, európai uniós társfinanszírozású programról van szó. Ennyit arról, hogy nem jönnek az EU-s források. Erre ez a 75 milliárdos keretösszegű pályázat a legjobb példa. 

Kicsit kanyarodjunk vissza az egyetemi startupokhoz. Az ötlet találja meg a vállalkozást vagy a vállalkozás az ötletet? 

Ez az egyetemi technológia transzfercégek, a TTC-k elsődleges feladata. Ők figyelik az egyetemeken az ígéretes kutatásokat, ha pedig találnak olyat, amelyből szabadalom is lehet –általában nagyon fontos, hogy megfelelő módon védve legyen a szellemi tulajdon –, akkor segítenek azt piacilag értelmezhető formába önteni. Az is elképzelhető, hogy maga a kutató érez magában annyi vállalkozói szellemet, hogy alapítson egy céget, és ő maga próbálja piacra vinni azt. Ekkor beszélünk a hagyományos spin-off vállalkozásokról. Ha nem akar vele foglalkozni, akkor a TTC keres olyan vállalkozást, amely piacra viszi a szabadalmat és ezért az a cég fizet az egyetemnek, valamint a feltalálónak. 

Ebből tehát nekik bevételük lesz. 

Így van. Nagyon fontos ugyanis tudni, hogy a szabadalom tulajdonosa mindig az egyetem, illetve a kutatóintézet. Az egyetemeknek van egy belső szabályzatuk, amely leírja, ki hogyan részesedik ebből. Kap természetesen a kutató és a csoportja, az a kar, vagy intézet, ahol kutattak és maga az egyetem is. 

Sőt, abból is kap az egyetem, illetve a kutató, ha a TTC közvetítésével létrejött startup-vállalkozást felvásárolják vagy tőzsdére megy. Az Egyesült Államokban az egyetemek a kutatási büdzséjük 20-30 százalékát már ilyen típusú bevételekből ebből fedezik. Ez nagyon jelentős összeg, persze nekik van egy jó néhány évtizedes előnyük.

 És Magyarországon? 

Magyarországon ez még alacsonyabb, de én azt látom, hogy a magyar egyetemek is elindultak az elmúlt években ezen az úton. Az egyetemek kutatásfejlesztési büdzséje egy évben körülbelül 160 milliárd forint, az ipari bevételük pedig megközelítőleg 10 milliárd forint. Itt tehát még bőven van hova fejlődni, de pont ezen dolgozunk. Tíz éve az egyetemek nem foglalkoztak érdemben az innovációs lehetőségekkel. Ma már a legtöbb intézményben az innováció kiemelt prioritássá vált, ezt jó látni, de még hosszú évek vannak előttünk, hogy beérjük a versenytársainkat. 

Jól példázza az előrehaladást, hogy öt éve az egyetemek évente 15-20 szabadalmi bejelentést tettek, tavaly pedig már 143 volt, ez jelentős emelkedés. 

 Vannak közöttük ígéretesek? 

Abszolút, mondok néhány példát. A győri Széchenyi Egyetem például nagyon jelentős összegért értékesítette tavaly egy hasznosító vállalkozásában birtokolt tulajdonrészét. Hasonló történt Szegeden is, ott egy know-how-t értékesítettek. 

Az egyetemek is egyre inkább érdeklődnek a modell iránt. Tavaly öt TTC-t indítottunk el pilot jelleggel, idén már összesen 15 egyetemen lesz TTC, ami azt jelzi számunkra, hogy az egyetemek látják ennek az előnyeit és nem akarnak kimaradni. Ez a modell tehát sikeres. 

 Hol jön be a képbe pontosan a NIÜ? 

A NIÜ 2023-as létrehozását arra a felismerésre alapoztuk, hogy a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal finanszírozza a kutatásokat, innovációs projekteket, de mellette egy olyan szolgáltatóügynökséget is érdemes felépíteni, amely szakmai támogatást tud nyújtani az innovációs ökoszisztéma szereplőinek. 

Például a vállalkozói utánpótlás megerősítése is a mi feladatunk, hogy legyenek olyan képzések az egyetemeken, amely bevezeti a hallgatókat a startupok világába. Ez a programunk (Hungarian Startup University Program) már 33 egyetemen elérhető, közel húszezren vettek részt rajta. 

Elindítottunk egy startup-kerekasztalt is, ahol a szereplőkkel minden negyedévben leülünk és megkérdezzük, miben tud nekik segíteni az állam. Fontos még az XPAND programunk is, amelyben magyar innovatív kkv-kat segítünk a külpiacokra való belépésben. Ez is hiánypótló tevékenység.   

Ezen felül pedig szeretnénk a szélesebb közvéleménnyel is megismertetni a sikeres startupokat, kutatókat, ezért elindítottuk a Kocka podcastot, szervezünk expókat, konferenciákat, rendezvényeket. Ezt az innovációs gondolkodást szeretnénk minél szélesebb körben terjeszteni, ez a missziónk. 

Ezek szerint jó úton járunk, hogy hamarosan legyen új Karikó Katalinunk vagy Krausz Ferencünk? 

Abszolút, akár tíz éven belül lehet új Nobel-díjasunk, erre jó eséllyel pályázik a Wolf-díjas Roska Botond professzor, de emellett víziónk, hogy 2040-re Magyarország ott legyen a világ legjobb tíz innovátor-országa között.